Haldokló Nap Árnyéka (I.)
Hórusz fia
6. rész: Utazás Skuldba
Idő: v.sz 1372 Eleasis 2. (Birodalmi időszámítás 3508)
Csapat:
Enkidu (untheri ember barbár 2./tolvaj 1. szint) egykori utcagyerek, csempész és harcos, jelenleg Neldorildban lakik.
Kafele (azulduthi ember boszorkányos parittyás 3. szint) ideges természetű 16 éves radikális ifjú, aki kőfejtő rabszolgából lett szabad ember, de azóta sem találja a helyét, csak a fáraó iránti rajongásában biztos.
Methot (aasimar paladin 2. szint, Thot vérvonalából), ifjú becsületes és segítőkész ifjú nemes Geldanethből
Thotmesz (mulhorandi ember Thot-pap 3. szint), egykori varázslótanonc, aki rendkívül intelligens, de a társaskapcsolatok finomságai megrémítik. A gheldanethi Thot kultusz oltárszolgája.
Esőfelhők
Másnap a csapat elkezdte összeszedni a karaván mozdítható elemeit, hogy elinduljanak Skuldba, de legnagobb meglepetésükre nyugatról sötét esőfelhőket vette készre. Mivel előző nap még találtak két lefelé vezető járatot is előző este Ízisz Könnye nevű oázisnál, ezért Enkidu javaslatára úgy döntöttek, hogy várnak egy kicsit az indulással, és amíg elvonul a nyári vihar, addig itt maradnak, addig is a csapat leereszkedik.
Kafele még reggeli közben Thotmeszt a szegények istenéről kérdezgette, majd kettéváló tengerről és közelgő nagy csapásokról beszélt. Mindenki nagyon aggódott az ifjú lelkiállapota miatt.
Az Ízisz szobortól csigalépcsők vezettek le, de az egyik kőrakásnál találtak egy kiszáradt falétrát, amely közel tíz méteres mélységbe vezetett. Úgy döntöttek, hogy szerencsét próbálnak a létrával, és Methot némi óvatoskodás után leereszkedett, majd mivel a teremben nem volt közvetlen veszély, ezért követték a többiek is.
Enkidu fáklyát gyújtott, Methot pedig istenivéréből adódó fényvarázslatával elbűvölte Thotmesz pajzsát, hogy legyen elég fényük (Methot izzó szemeinek nem volt szüksége fényforrásra). Körbenézve egy tiszta és jól megmunkált teremben találták magukat amelyből északi és déli irányba lehetett menni. Délre egy hosszú, beugrókkal tagolt folyosó volt, északra pedig egy T-elágazás, ezért inkább ezt követték.
Methoth és Enkidu vezette a csapatot, és az elágazásban vérnyomokat is találtak. Balra fordulva egy Ízisz szentélybe értek, ahol két halott nő feküdt, az szentély belső részén pedig egy sivatagi ogre állt lesben. Hamar csata kerekedett, amelyben a csapat győzedelmeskedett. Átkutatva a nőket gyanították, hogy az itt élő özvegyek közé tartozhattak. A sebeik alapján vadállatok (talán sakálok?) marcangolhatták szét őket.
Folytatták a kazamaták átkutatását, és először óriáspatkányokba botlottak, majd egy különös teremre, amelyben négy kőoszlopokba rejtett cső vezette fel a vizet az oázishoz. Itt megtalálták az oázis fiatal Ízisz.papnőjét, és egy dögevő férget, amelyet levágtak. Enkidu megpróbálta a féreg bénító mérgét lecsapolni, de nem járt sikerrel. Azért az untheri barbár/tolvaj eltette a halott Ízisz-papnő aranykarperecét, amíg a társai mással foglalatoskodtak.
A kazamatát tovább kutatva nyugati irányba rövidesen ráakadtak egy Nala nevű nőre, aki elmondta nekik, hogy hárman voltak itt özvegyek és az Ízisz papnő, és itt bújt el az előző nap hajnali támadás idején. A csapat felajánlotta, hogy kikíséri őt a nem messze lévő kijárathoz, de valamiért a nő viselkedése egyre gyanúsabbá kezdett válni. Amikor kiértek a napvilágra a nő sakállá változott és futásnak eredt, de a csapat gyorsan a nyomába eredt, Enkidu leütötte és megkötözték.
Ezután rövid tanakodás és számolás alapján megállapították, hogy ha igazat mondott Nala, akkor még egy özvegynek lent kell lennie a föld alatt élve halva. Mivel a vérsakál eszméletlen volt ezért újra leereszkedtek a létrán, mert a beugrós folyosón nem mentek végig.
A beugrós folyosó gyanúsnak tűnt ezért nagyon keresték a csapdákat, de nem találtak semmit Enkidu egy hármasugrással átszelte a folyosót és a többiek is igyekeztek követni, de azért egyszer sikerült beindítani a dárdavetőket, de élve átjutottak ezen a részen. A csapán túl Thotmesz megtalálta a kart, amivel deaktiválni lehetett a földalatti komplexum ezen részét védő csapdarendszert.
Végül megtalálták az özvegyek szállás helyét, ahol egy lándzsával felszerelkezett fiatal asszony várt rájuk lesben. Gyorsan tisztázták magukat, és kiderült, hogy ő Khemut és ő az itteni özvegyek utolsó élő tagja (a nagy tömeget hónapokkal ezelőtt elvitték innen Ízisz papnői). A csapat felajánlotta, hogy haza kísérik Skuldba, el innen a pusztaságba, ahol csak bajba kerülne, amit a nő elfogadott.
Mesélői megjegyzés: csúcsra járattuk a roll20 dinamikus fényeit, ami kifejezetten jól működött. Az egyik játékosom szerint annak ellenére, hogy egy lineáris dungeon volt ez a vizuális plusz eléggé jól hozta a kazamatajárás klausztrofób érzését. Szóval jól sült el a dolog.
Út Skuldba
Mivel nem volt okuk tovább húzni az időt és már egy órája elvonultak az esőfelhők, ezért tábort bontottak és elindultak a főváros felé.
Az út során már Nuena is bátrabban leskelődött kifelé a kocsiból, majd ahogy közeledtek a város felé zavarodottan nézve megkérdezte: „Hol vannak a virágok? Erre zöldelő mezők voltak.” Enkidu vezetésével a csapat újabb keresztkérdéseket tett fel, és a lány határozottan állította, hogy az év a birodalmi időszámítás szerint 3508 (völgyvidéki időszámítás szerint 1372), ami megfelel a jelennek, szóval nem a jövőről van szó.
THotmesz közben felfigyelt arra, hogy Ptarakisz lovag egyre feszültebb lesz, ahogy közelednek a fővároshoz, és a lovag kibökte (mivel a Thot-pap mindig is nagyon barátságos és udvarias volt vele), hogy neki nem szabadna visszatérnie a fővárosba, mert száműzték onnan halálbüntetés terhe mellett, és pont Nuena lenne a kulcs arra, hogy valamiféle kegyelmet kapjon. Tuunwen mester ezt ígérte neki.
Thotmesz és Methot közben kitárgyalták az elmúlt pár nap rejtélyeit és a Thot-pap felvetette, hogy ha mindezeket az ügyeket lezárták, akkor a halott Kalim mester különös jegyzeteinek utánajárva el kellene menniük Azunba a Sóstó vidékére, mert úgy tűnik, hogy van valami különös összefüggés Nuena gyermeke, az idős mester kutatásai és a shusseli Özönvíz Piramisa között.
Megérkezve az előre megbeszélt helyre az Árnyék-folyó déli partján lévő Csukásmólóhoz, amely a főváros gigászi kőfalainak árnyékában egy kis halásztelepet jelentett, ahol rabszolgák dolgoznak. Rövid kérdezősködés után megtalálták az összeköttetésüket Halbist, aki egy kis négy fős dereglyével várta őket, amellyel szépen fokozatos átvitte őket. A titkosrendőrség ügynöke óvatos volt, de elejtett egy megvető „irattolvaj” megjegyzést Ptarakiszra.
A csapat itt elköszönt Pawahn mesterre, aki kicsit mérgesen magyarázta, hogy reméli, hogy Tuunwen megtéríti a kárát, mert elveszítette majdnem az összes rabszolgáját, és a szekereiben is kár keletkezett. A csapathoz csatlakozott némi fizetségért a Sakálölő (Enkidu mellé) és Énok
Habár csapat végig aggódott, nem érte itt támadás vagy árulás őket, és a túlparton a fal tövében lévő titkos bejáraton keresztül lementek a főváros csatornarendszerébe, hogy onnan jussanak el a végcéljukhoz, ami a Lamia nevű fogadó volt.
Mesélői megjegyzés: ez rész a leírtaknál kicsit hosszabb és mélyebb volt, egy-két helyen pár olyan információt is újra rögzítettünk, ami a múltkori alkalmak során nem maradt meg (pl: Nuena eredetileg az geldanethi Ithaka-család rabszolgája volt, és onnan került az általa Hórusztep fáraónak nevezett férfi mellé Skuldba).
A város alatt
A csatornarendszert követve Halbis néha elejtett pár megjegyzést, hogy kb. hol járnak most a felszínhez viszonyítva. A csatorna bejárat a város délkeleti részén lévő „Kis-Chessenta” nevű városrész alatt húzódott (Halbis mondta, hogy pont a Nagy Aréna vermei alatt haladnak el). Hamarosan már a Vigalmi negyed csatornarendszerében jártak, amikor váratlanul öt különös alak állta el az útjukat. Mintha várták volna őket.
Az öt alakból négy férfi és egy nő volt, a vezetőjük egy páncélos alak volt (mint kiderült Lord Khaannak hívják), és egységesen a nagyvezíri gárda félnapját (a napkorong alsó fele) viselték. Lord Khaan követelte Ptarakisz, Nuena és a csecsemő átadását. Methot minden nemesi tekintélyét kihasznált, hogy ezt megakadályozza. Habár nagyon közel voltak a nyílt fegyveres összecsapáshoz, a gárdisták félreálltak, és figyelmeztették őket, hogy a nagyvezír hallani fog erről. Ezután folytatták az útjukat, de sűrűn lestek hátrafelé.
A Lamiában egy felszolgáló már várta őket és felvezették őket egy elegáns lakosztályba. A lakosztályban kicsit teátrálisan egy háttal fordított fotelben várta őket Tuunwen mester, aki tájékoztatta őket, hogy nagy szolgálatot tettek a hazának. A meghallgatásig ebben a lakosztályban lakhatnak, azonban Ptarakisz Nuenát és a csecsemőt biztonságosabb helyre viszik. Két napon belül összeül a Naptanács amely sok más ügy mellett ezzel is fog foglalkozni.
A csapat nem tudott mit tenni, de egy kicsit megkönnyebbültek és úgy érezték, hogy teljesítették a küldetésüket. Csak az a kérdés, hogy mihez kezdenek itt a városban addig is, amíg talán lezárul ez az ügy?
Mesélői megjegyzés: a játékra szánt idő már a végére járt, de szerettem volna hamar lezárni ezt a részt. Szerencsére Methot magas karizmája és képzettsége a Meggyőzés szakértelemben hatott (meg jót dobott a játékos). Mindenki izgatottan várta a folytatást.
A játékalkalommal mesélőként nagyon meg voltam elégedve, jó volt a ritmusa, és az első két óra kazamatakúszását jól kiegészítette a második felének beszélgetősebb része. Az egyedüli parám az volt, hogy Skuld korántsem volt még annyira kész, mint szerettem volna. Ha kicsit több időm lett volna a csatornás részt talán jobban elhúztam volna. Viszont alant már a kibővített és felpimpelt várostérkép látható.
Aranyköpések és más:
Kafele rabszolga felszabadításról és földosztásról beszél
Methot (nemesi hátterű paladin): Nem osztunk földet Kafele!
[Set Négy Agyaráról van szó, és arról, hogy ők is négyen vannak, szóval ők meg lehetnének a például a Fáraó Négy Agyara]
Thotmesz: De azt tudjátok, hogy a mumifikált holttestek belső szerveit négy kanópusz edényben helyezik el.
Enkidu: Én inkább lennék agyar mint egy köcsög.
Enkidu játékosának elmés megjegyzése a kampányról (az előzmény, hogy amikor megjelentek a nagyvezír emberei, akkor valaki elejtette a bíborosi gárda megnevezést):
Amúgy tényleg van valami három testőr hatás is a játékban, a karaktereink mint a három testőr (Kafele D’Artagnan, Methot Athos, Enkidu Porthos…, a nagyvezír a bíboros, a királynő nyakéke meg a bébihórusz Énok, Sakálölő meg a három testőr inasainak felelnek meg Aramisnak meg van valami papi háttere, szóval a Thotmesz/Aramis párhuzam is megvonható
Kavicsok a margón 