Haldokló Nap Árnyéka (I.)
Hórusz fia
12. rész: A Víz Szólítása
Idő: v.sz 1372 Pajzstalálkozó Napja – Lánguralom 7. (Birodalmi időszámítás 3508)
Csapat:
Enkidu (untheri ember barbár 2./harcos 1./tolvaj 1. szint) egykori utcagyerek, csempész és harcos, jelenleg Neldorildban lakik.
Kafele (azulduthi ember boszorkányos parittyás 4. szint) ideges természetű 16 éves radikális ifjú, aki kőfejtő rabszolgából lett szabad ember, de azóta sem találja a helyét, csak a fáraó iránti rajongásában biztos.
Methot (aasimar paladin 4. szint, Thot vérvonalából), ifjú becsületes és segítőkész ifjú nemes Gheldanethből
Thotmesz (mulhorandi ember Thot-pap 4. szint), egykori varázslótanonc, aki rendkívül intelligens, de a társaskapcsolatok finomságai megrémítik. A gheldanethi Thot kultusz oltárszolgája.
Özönvíz Piramisa Pt 2.
Az előző játékalkalom végén Methot rémítő felismerésre tett szert. Az Özönvíz Piramisának nagy csarnokában a négy polipfejű szobron túl egy sztélé is áll. Miközben elindultak, hogy megnézzék a fogadócsarnokban talált titkosajtón túli lépcsőt, a terem közepén álló sztélére nézett, amin figurális vésetek volt, a sztélé tövében holtak feküdtek (egy legyőzött sereg), és a holtak között felismerte a saját képmását. Feljebb tekintve pedig egy uralkodó párt vett észre: egy nagyobb férfi alakot, akiben Rezim nagyvezírt ismerte fel és egy nő alakot, akit nem ismert fel. A sztélén a következő felirat állt:
„Én Ré-Rezim fáraó a Ré Napisten egyetlen igaz leszármazottja e szent helyen legyőztem az Hórusztepet az ellenfáraót és a Régi Nap dicsőségének fényébe vezettem a népem. A vérvonalam megerősítéséért nőül vettem unokahúgomat Neferti Naphercegnőt.”
További nézelődés után felismerte, hogy Rezim mellett főpapi ruhában írnokként áll Thotmesz is. Jelzett a társának, aki nagyon fontosnak érezte a sztélét. A sztélén túli falon egy untheri ékírásos felirat volt, amit Enkidu el tudott olvasni:
„Az Idő csak egy folyosó
A sosemvolt kezdet vége
Az Idő mint a tenger hullámai a parton
Egy váratlan gyűrődés az üres lapon.”
A társaság nagy nézelődésben kicsit elbeszélgetett a kutatásvezető Menkarával, aki inkább ködösített a kutatása pontos természetével kapcsolatban, de annyi kiderült, hogy idézőmágiáról van szó. Az viszont kiderült, hogy van egy nagy freskó fent az első emeleten. Az előtérben megismert varázslótanonc lány Tutuhessa azt súgta a csapatnak, hogy az egy nagyon különös festmény. Ezen felbátorodva csapat végül megbeszélte Menkarával, hogy felmennének megnézni a freskót, amibe a kismester beleegyezett, és fel is vezette őket.
A sötét folyosókon haladva hamarosan megérkeztek egy hosszú folyosóra, ahol váratlanul egy magányos alakot láttak meg, aki maga elé motyogott. Menkara ingerülten ráripakodott, de ő nem reagált. Kafele együttérzően odalépett hozzá, és hallotta, ahogy a fickó ezt motyogja: „Nem megfulladunk. Elégünk. Kék, ő istenek kék. Végünk van, nincs menekülés.” Ezután kirobbant a fickó és az övében lévő késsel megtámadta őket. Methot gyorsan elütötte a férfit, hogy később kihallgassák, hogy kicsoda lehetett.
Ezután ránéztek a képre, amely egy monumentális jelenetet ábrázolt: Skuld városát látták a tengerpartján monumentális gátrendszerrel, amit akkor hullámok ostromoltak, amik mintha az eget érték volna. A hullámok között egy csápos krákenszerű lényt festett le a művész, de keresztmetszetben felfedve, a lény belsejét, amelyben egy hosszúkés zöld színű dolog volt. Közelebbi inspekció felfedte, hogy az a dolog egy stilizált a fallosz lehet. Ekkor Kafele és Thotmesz megremegett.
Thotmesz és Kafele az gáton álltak. Szakadt az eső és egy öreg vörös köpenyes, hosszú fehér szakállas férfi mellett álltak, aki a fáraói koronát viselte. A gáton ott állt a kicsit idősebb Enkidu is, aki a Távoli Tartományok Felügyelőjéének hatalmi jelvényeit viselte. Thotmesz főpapi ruhában volt, és a Thot-pap látott egy félelf nőt a társaságban, akit valamiért fontosnak látott (Kafele nem látta a félelf nőt, de korábban egy álmában már látta ezt a fáraót). A horizonton gigászi csápok törtek elő a vízből, és egy hatalmas hullám rohant a gát felé, mire a varázsló-fáraó ennyi mondott: „Híveim. Készüljetek!”
Ekkor véget ért a látomás.
Thotmesz látva, hogy a többieket nem érintette meg így, sőt tökéletesen közömbösen nézik a freskót, ezért a sokkból felocsúdva gyorsan magához vonta Kafelét, hogy nehogy bármit is mondjon hangosan a látomásról Menkara kismester előtt.
Ezután lementek, hogy végre megnézzék azt a titkosajtót. A felfelé vezető lépcsőn és a földön illetve a falok gyanúsan friss sárfoltokat láttak meg, és amikor Enkidu közelebb ment a sárból szárnyas alakok lettek, aki megállították őket. Rövid beszélgetés után kiderült, hogy még annak idején az Özönvíz Kultisták szolgái voltak, de amikor felszámolták őket száz éve, akkor itt maradtak, és a nagy varázsló Ashi-Qurudot szolgálták. Az unteri mágus térmágiával foglalkozott, és a mélyben van egy kapu, amihez a legdélebbi szobron keresztül lehet lejutni, ha odahelyezik a kezét.
Ezt meghalva Menkara mester azonnal elindult, hogy megvizsgálja a szobrot és a továbbjutás kulcsát. Thotmesz felderítés érdekében felküldte a bagoly famulusát felderítésére, de nem jutott messze, mert a sármefitek széttépték szegényt. A csapat végül kihasználta a lehetőséget és az egyre ellenségesebb sármefitekre támadtak. Felküzdve magukat a lépcsőn egy titkos dolgozószobába értek.
A dolgozó szobában régi könyveket találtak. A legkülönösebb egy olvasó állványon fekvő bőrkötéses könyv volt, aminek a borítójára ez olt írva: „A legjobb barátomnak”. Thotmesz telekinézissel kinyitotta a könyvet, de ez sem mentette meg attól, ami következett. A könyv repedtfazék hangon szidalmazni kezdte Thotmeszt, akit igen megrázott ez az a dolog és gyorsan becsukta a könyvemet. Kafele csak ennyit kérdezett: „Te tényleg eunuch vagy?”
Gyors kutatás után megtalálták Ashi-Qurud régi kutatási jegyzeteit és egy ládát benne sok pénzzel, egy fúvócsővel, egy szemszimbólumos pajzzsal és egy pánsíppal, amin egér motívumok voltak. Nem akarták, hogy a zsákmány kárba vesszen, ezért megbízták Tutuhessát, aki szimpatizált velük, hogy terelje el Menkara figyelmét, amíg ezt ők kiviszik.
Közben kitámogatták a freskónál talált fickót is, aki Balashi néven mutatkozott be. Enkidu megbeszélte vele, hogy estére jöjjön el a Teknős Palitába, ahol vendégül látná. Thotmesz pedig megkérte Tutuhessát, hogy jöjjön el hozzájuk a most talált varázstárgyakat beazonosítani.
Ezután a csapat szépen elhagyta a színt, hogy pihenjenek, illetve pár saját ügyet elintézzenek.
***
[A következőkben két játékosom játékülés közbeni külön tevékenységeinek összefoglalása. Enkidu esetében lejátszottuk kb. egy órában, Kafelénél pedig csak leleveleztük.]
Enkidu külön utakon
Enkidu a délután folyamaán elküldte Sakálölőt, hogy szerezzen neki be pár új fegyvert (egy rapírra vágyott, és akadt is egy cápafej díszítéses darab). Ezután elment Assurhoz az Ádáz Amazonba, hogy elhívja a Palotájukba egy lakomára és beszélgetésre.
Este Enkidu lakomáján jelen volt még: Sakálölő, Geimus és Gaius (a két chessentai zsoldos), Balashi (a tolvaj az Özönvíz Piramisából) és Assur két emberével. A lakoma során több dologra vonatkozóan is plus információkhoz jutott:
1. A beszélgetés során Enkidu igyekezett a helyi ügyekről tájékozódni, és megtudta, hogy a Hold Szimbolumos Lázadók vezetője egy Ningal nevű levegő genasi nő, de feltehetően a helyi Holdkápolna az egyik találka helyük (három név nyilvános: Xoé Nana-Sinn gyönyörű papnője, Mezrim atya és Jarsali úrnő, aki Aglarondból jött ide és Selűne papnője).
2. Aztán szóba kerültek a város alatt talált robbanóanyagok ügye, és elméletileg a városban él egy Randal nevű alkimista, aki képes lehet ilyen anyag előállítására. Enkidu megbeszélte Assurral, hogy a pincében van egy „félretett” robbanóláda, tudna-e rá vevőt találni, mert nem szeretné sokáig az otthonukban tárolni. Assurnak volt egy „embere”, akit talán érdekelhet, ezért el is vitte a vacsora után, azzal, hogy a vételárat elfelezik.
3. A város megsegítésére megnyerni kívánt Fekete Űr Légiója egy lutceqi zsoldoskompánia és veszett hírük van. Viszont a vezérük Kallias kapitány egy nagy harcos. Köztudottan a Hórusz-Ré Légió láncos kutyái, akiket igyekeznek távol tartani a lakott vidékektől. Odahaza ebben a chessentai városállamban egy Entrópia nevű entitást imádnak.
4. Enkidu hajószerzés lehetőségéről is beszélgetett Assurral, aki felvetette, hogy a várostól észkara a Szabad Untheri hadihajók és csempész bárkák időről-időre ki szoktak kötni, és esetleg el lehetne egyet kötni, egy ilyen buliba a maga 25 emberével szívesen beszállna. De kellene pár nap, mire megfelelő információkhoz jutna.
A vacsora után az éj leple alatt Enkidu még elment a Tiamat Templomba álruhában, hogy kifigyelje, miben mesterkednek. A Sárkánytűz negyedbe érve volt némi mozgás, de a legnagyobb meglepetés akkor érte, amikor egy csapat gyerek állta el az útját, és megkérdezték, hogy hova megy. Mikor elmondta, hogy a Tiamat Templomban van dolga, akkor a gyerekek elmondták, hogy ők árvák, akinek a szülei a két évvel ezelőtti Nagy Ködben eltűntek, és Dionüzion atya fogadta be őket, aki azt ígérte, hogy a Sárkányúrnő megvédi őket. Enkidu, aki maga is árva utcagyerekként nőtt fel felemás érzései voltak ezzel kapcsolatban.
A Templomban Dionüzion atya szívélyesen fogadta a magányos untherit. Enkidu beszélt vele politikáról, de az atya semleges „mindegy ki veszít” álláspont mellett érvelt. Ezután még bemutatott egy áldozatot Tiamatnak (bedobott némi aranyat a szent lángba a Sárkánykirálynő másvilági kincstárát gazdagítva). Ekkor a lángok közül egy magányos dombot formáltak meg, amelynek a tetején egy rom volt, körülötte pedig mintha seregek mozogtak volna. A lángok között egyapró zöld láng villant. Dionüzion atya értelmezése szerint Gruzal a Zöld Csapást jelképezhette a láng, és arra intette az álnéven bemutatkozó Enkidut, hogy a Sárkányistennő bizonyosan azt akarja, hogy odamenjen.
Enkidu ezután elköszönt és gyorsan hazasietett. Odahaza legnagyobb meglepetésére Már Assur várta az eladott robbanóanyag árával.
Eredményes este volt.
Kafele estéje
Kafele egy nagyot aludt délután, majd estefelé kiszökött a Teknős Palotából, amíg a többiek mással voltak elfoglalva. A Kormnyzói Palotába ment, ahol csillogó tekintettel és kamaszkora minden naivitással elmondta, hogy Müraion kormányzó és menyasszonya Neftüsz-Amna a szabadságot hozó Új Nap előfutárai és fontos feladatuk van. Szeretett volna bejutni a rabszolgák közé, hogy elmondhassa ennek a spirituális-politikai ébredésnek a krédóját, ezzel is elősegítve, hogy a kormányzó által felszabadított rabszolgák megvédjék majd a várost.
Talán Kafele is meglepődött ezen, de Müraion belement a tervbe, sőt arra kérte, hogy készüljön, mert holnap délben a főtéren felszabadítja a város összes rabszolgáját, és maga nem egy igazán karizmatikus szónok, de pont egy olyan pórias származású ifjúra lenne szüksége, aki tud is bánni a szavakkal, hogy a tömeg hangulatát megfelelő irányba Kafele elfogadta a megtisztelő feladatot, talán kicsit túl is pörgött.
A jelenése a rabszolgák között jól sikerült, a mágiksu képességeit és az emberfeletti karizmáját kihasználva megnyerte a rabszolgák jelenlévő párszáz fős csoportját magának. De tudta, hogy holnap tízezren lesznek a Főtéren.
Miután végzett hajnalban hazament. Szerencsére a társai már aludtak és nem vették észre az eltűnését. Habár az izgalamktól fel volt pörögve megpróbálta álomra hajtani a fejét.
[Részlet Kafele álomnaplójából]
Úgy érzed, el sem aludtál, amikor egy ismerős hangot hallasz.
„Megmutatom neked.”
Felülsz és a Teknős Palota víz alatt van. Kiúszol a felszínre egy folyópartra. Buja zöld vegetáció van, de a távolban holttestek halmait látod, mintha egy nagy csata lett volna. Kisétálsz a partra, körülötted krokodilok hevernek lustán.
A parton egy zöld bőrű fáraó egy cséphadaróval küzd egy kígyófejű humanoiddal. Összecsapnak és olyan, mintha az univerzum is kibillenne az egyensúlyából. Valami nem stimmel a képpel, de nem tudom megmondani, hogy mi. Megszólal újra a hang: „Ozirisz és Seth. Piti istenek küzdenek a Nap Trónjáért.”
Ekkor Set leszúrja Oziriszt, testét szétdarabolja és szétszórja a parton. A fallosza pont a közeledbe esik, a krokodilok közé, akik azonnal fel is falják azt. Átkot mond a mulhorandi népre a történelem előtti istenek és a történelem végének urai nevében majd eltűnik.
A parton egy gyönyörű istennő jelenik meg. Lopva érkezik, mintha üldöznék. Elkezdené összeszedni Ozirisz testét, de a darabjait a Hórusz sólymai széthordták. Csak a fejedelmi jobbja maradt, és Ozirisz Ká-lelke lebeg a mindenség felett.
Ízisz zokog. A könnyeitől megárad a folyó, és elsodor téged.
„Majd megérted az Idők Végezetén.”
Újra víz alá kerülsz, elúszol a négy különös idegen lények szobrai előtt, amiket az Özönvíz Piramisában láttatok. Nagy karcsapásokkal eljutsz a Teknős Palotához, be a szobádba és rá az ágyadra. Lehunyod a szemed és magadba szívod a fekete öntudatlan álom vízszerű levegőjét.
Amikor felébredsz az ágyneműd még nedves és tengerszagú. A fejed pedig zavaros. Nehezen tudod összerakni mit is álmodtál.
Kavicsok a margón 
1 thoughts