Haldokló Nap Árnyéka – Hórusz fia (1. rész)

Haldokló Nap Árnyéka (I.)

Hórusz fia

1. rész: Epilógus a lemenő nap fényében

Idő: v.sz 1372 nyárközép napja (Birodalmi időszámítás 3508)

Csapat:
Methot (aasimar paladin, Thot vérvonalából), becsületes és segítőkész ifjú nemes Gheldanethből
Thotmesz (mulhorandi ember Thot-pap), egykori varázslótanonc, aki rendkívül intelligens, de a társaskapcsolatok finomságai megrémítik. A gheledanethi Thot kultusz oltárszolgája.
Enkidu (untheri ember barbár) egykori utcagyerek, csempész és katona, jelenleg Neldorildban lakik.
Kafele (azulduthi ember parittyás) ideges természetű 16 éves radikális ifjú, aki kőfejtő rabszolgából lett szabad ember, de azóta sem találja a helyét, csak a fáraó iránti rajongásában biztos.

0. Kalandok előtt:

A csapat még az untheri invázió során ismerkedett meg, amikor is Thot kultuszának az volt a feladata, hogy a zsákmányolt untheri műkincseket összeírják és felügyeletét megoldják. Azonban Enkias Heliacant a Hórusz-Ré légió parancsnokának egyre terhesebbé vált a társaság, ezért három hónappal ezelőtt a Thot kultuszához köthető személyeket szélnek eresztették. Enkidu és Kafele két évre menlevelet kaptak, hogy hordhatnak nyíltan fegyvert a hazának tett szolgálataikért cserébe. A csapat szétválás előtt megegyezett abban, hogy Nyárközép napján találkoznak Neldorildban, hogy évben itt megrendezett Ápisz Fesztivált kicsit kiélvezzék, és esetleg egy közös „vállalkozást” indítsanak.

Methot és Thotmesz Gheladanethbe tértek haza. Methot atyját a nemes Amenthorast Thot legfőbb papját szolgálta kisebb küldetésekben. Míg Thotmesz a kultusz körüli változatos munkákban merült el.

Enkidu és Kafele Neldorildba mentek, hogy az épülő gazdag városban próbáljanak egy kis pénzt keresni. Enkidu műkincs csempészetből és más „szürke” munkákat végzett a helyi Nephtys kultusz szigorú büntetéseitől való félelmében. Kafele a kő és faragás iránti szeretete az itt folyó építkezésekben való részvételre sarkallta. A dőzsölt Enkidu és a fiatal és lelkes Kafele törzshelye a Bronz Tüske Fogadóban volt, ahová várták Nyárközép napjára a másik két társukat.

1. Pletykák a város körül

A városba menet Methot és Thotmesz megbeszélték a közösen hallott pletykát, hogy Neldorildban a Termark kripta közelében megöltek egy Nephtys papnőt, de az ügyet megpróbálták elsikálni. Methot mindenképpen szeretett volna utánajárni ennek, és az útról látták is messziről a búzamezők között a kripta bejáratát, de Thotmesz azt javasolta, hogy két régi cimborájukat gyűjtsék be ehhez a vállalkozáshoz.

A Bronztüske Fogadóban már ott várt rájuk Enkidu és Kafele, és az untheri megosztotta társasággal, hogy azt pletykálják, a fáraó álruhában járja Neldorild utcáit, és meg fogja este nézni a Haldokló nap árnyéka című darab főpróbáját a Színek Amfiteátrumában. Mindenkit fellelkesített a hír, de a jegyek elérhetetlenek voltak, de Enkidu ismert egy Talita nevű kalligráfus lányt, aki talán tud nekik jegyeket hamisítani. De ahhoz pénz kell, és Kafele terve arról, hogy „Odaállok valakihez és határozottan elkérem valakitől, akinek van.” megoldása nem aratott osztatlan sikert. Ezért úgy döntöttek, hogy utánajárnak a Termark kripta rejtélyének.

A mély sötét és ősi kriptát 100 éve egy nekromanta zavarta fel, és egyedül Nephtys szent harcosnői állították meg a pusztító hordát, és azóta is hagyományból esténként Nephtys paladinhölgyei őrködnek a Kripta bejáratánál. A Kriptánál öt városőr fogadta őket (mivel késő délután volt), akik gyanakodva fogadták őket: Az őrök határozottan állították, hogy nem halt meg egyetlen Nephtys papnő sem, amit Thotmesz elég meggyőzőnek talált. Az örök kicsit ellenkeztek, de Methot határozott fellépésére megengedték nekik, hogy maguk vizsgálják meg a kriptát.

2. Termark Kripta

A kripta első helyisége egy gigászi csarnok volt, amelyben mint megannyi méhsejt fedték a falakat az ősi kripták és szarkofágok. A kripták fedelének jelentős része rég ki volt döntve vagy fel lett szakítva. Kafele szerint belülről törték ki őket, de ez már nagyon régen történhetett. A terem dísze egy Nephtys és Ozirisz szobor volt, ahol viszonylag rendszeresen égethettek mécseseket. Methot talált egy le nem égett gyertyát, amit meggyújtott a holtak istene és istennője tiszteletére.

A kriptából három járat is vezetett tovább, az egyik észak nyugati irányba, ahol a nyomok alapján szoktak is emberek járni. A csapat követve a folyosót ősi falfestéseket és hieroglif véseteket találtak, amelyeket Thotmesz megfejtve megállapította, hogy ezek élőholtaktól védő varázsjelek, amelyek a várost védhették a kriptákból esetleg előtörő élőholt veszedelmekkel szemben.

A kriptába ereszkedés előtt Methot felvette a sodronyvértjét, amit a száraz hőségre tekintettel eddig nem viselt, majd leereszkedtek a sötét mélységbe egy hosszú-hosszú lépcsősoron.

3. Csatornaszörnyek

A hosszú folyosó végén találtak egy titkos ajtót, amin túl egy y-elágazás volt. Kafele hallgatózott és elölről kopogó csámcsogó hangot hallott, ezért félretéve minden óvatosságot arra indultak. A teremben a három kisebb tollas- pikkelyes kétlábon álló éles fogú szörnyeteg éppen egy szerencsétlen rabszolga ifjú tetemén lakmároztak. Kafele mesteri ügyességgel parittyázott és egyből ki is lőtte az egyik szörnyeteg szemét. Enkidu őrjöngve vetette bele magát a csatába, de csakhamar két tollas gyíkszörny vetette rá magát és félő volt, hogy széttépik. Methot is csúnya sebeket kapott, és csak Thotmesz Gyógyítószó varázslata tartotta gyerekkori barátját a csatamezőn. Csakhamar a szörnyek véres tetemei borították a csatorna padlóját.

Rövid vizsgálódás után megállapították, hogy a halott egy közönséges rabszolga. Enkidu megállapította, hogy már biztos visszaértek a város falain belülre, amit Kafele megerősített azzal, hogy a közelben lévő csatorna feljárón megnézte, hogy a Kereskedők Céhének épülő hatalmas palotája közelében vannak. Thotmesz a szörnyeket vizsgált, és ugyanolyan billogot talált a bal lapockájuknál, amiről Methot megállapította, hogy ez egy Sisenu nevű neldorildi nemes jele (szokott az ültetvényének termékeivel kereskedni Gheldanethben). Talán valamiféle elkóborolt házikedvenceket lehettek, de nem tudták megállapítani, hogy mi lehet ez.

Több járatot is követhettek volna, végül elértek egy oszlopcsarnokhoz, ahonnan fényt láttak meg. Az oszlopcsarnokban egy magányos Thot-papot találtak, aki Banefere néven mutatkozott be. A pap elmondta, hogy ez egy ősi Hórusz-Ré szentély volt egykor, de az egyik freskón valami különösen látott. Megvizsgálva látták, hogy a freskón volt három sötét folt, amit nem oszlatott el sem a fáklyafény, sem Methot mágikus fénye. Mielőtt találgathattak volna, az árnyék foltok először karokat növesztettek, majd leléptek a falról. Thotmesz tudta, hogy ezek árnyak, gonosz élőholtak. A csapat, mivel eléggé le volt harcolva, ezért nem kezdtek harcba, hanem elmenekültek a teremből, és szerencsére a testetlen jelenések nem követték őket.

Még megnézték az y-elágazás másik ágát, ami szintén az árnyakkal teli oszlopos csarnokba vezetett, ezért ahol lejöttek, fel is mentek. Átadták a szörnyek által megölt rabszolga holttestét (az egyik őr az alkarján lévő jel alapján megállapította, hogy Nephtys kultuszának tulajdonában állt).

Kiderült, hogy Banefere atyának van jegye az esti előadáshoz, és Kafele kapva az alkalmon elé állt, mélyen a szemébe nézett és ezt mondta: „Kell nekem a jegyed.” Eléggé fenyegető volt a 16 éves suhanc, de a pap nem rettent vissza. A csapat gyorsan félrevonta a fiút azzal, hogy majd jómodorra tanítják. Ezután a csapat elindult vissza a városba, mert lassan elkezdett lemenni a nap.

4. Szép hölgyek a naplementében

A város fele menet három ifjú páncélos hölggyel akadtak össze. Két huszonéves tapasztalt Nephtys hitű harcosnő kísért egy fiatal (kb. 16-17 éves) fehér ruhás kardos lányt. Habár elősre a hölgyek jobbára ignorálták őket (kivéve az élen haladó láthatóan izguló fiatalt). A csapat illedelmesen rájuk köszönt. Kiderült, hogy a két idősebb Nephtys-paladinhölgyet Heritnek és Meritnek hívják, a fiatalabb lány pedig Ízisz-Terra volt, akit az esti felavatási próbájára visznek. Methot ekkor jött rá, hogy a ragyogó szemű és hibátlan bőrű lány valójában istenszülött, mint ő maga, amiért együttérzően nézte a lányt. Mint kiderült az a szokás, hogy a felavatás előtt egy éjszakán át kell egyedül Nephtys szent harcosnőinek őrizni a kriptát, a babona szerint, ha történik valami az őrség alatt, akkor a lány nem tartóztatta meg magát megfelelően. Ízisz-Terra próbálta elütni a próba veszélyességét, de elköszönés után is az járt Methot fejében, hogy valahogy segítenie kellene lányon, mert rossz érzése volt.

A csapat a városban elköszönt Enkidutól, aki jegyeket akart felhajtani. Míg a társaság másik három tagja a Békekert nevű közpark felé vette az irányt. Kafele hallott egy pletykát, hogy az ottani kirakodó vásárban dolgozó Nabi, a bájitalárus látta a Gheldanethben elszabadult tündéreket (amikről az ottani hatóságok csak azt mondják, hogy szemtelen makik, amik egyébként is a városban élnek). A két másik gheldanethi karaktert ez nagyon érdekelte, ezért el is indultak, hogy utána járjanak ennek a szóbeszédnek is.

Folytatása következik

***

Aranyköpések:

Karakteralkotáskor Methot játékosa kiválasztja karakterportrénak Pedro Pascal Oberyn Martelét, ráadásul szálfegyveres harcosként képzelte el.
KM: „Ez biztos jó ötlet?”

Kafele kamaszos, de örökérvényű igazsága a háború szociopolitikai realitásairól: „Általában a kőfejtő fiúk halnak meg.”

KM körbeírja a velociraptorokat: „Gyíkcsirke”

2 thoughts

  1. Visszajelzés: Évértékelés 2020 – Kavicsok a margón
  2. Visszajelzés: Haldokló Nap Árnyéka – Hórusz fia (2. rész) – Kavicsok a margón

Hozzászólás