Eredeti DnD 5e kompatibilis anyagok magyarul? Kinek? Mit? Egyáltalán minek?

Személyes bevezető, avagy miért nem írok mostanában

Egy pár hónapja meglehetősen tanácstalanul bámulom az üres word dokumentumaimat, amikor írnom kellene a blogra. Ahogy látható az elmúlt pár hónap termésén, legfeljebb akkor tudom megerőltetni magam, ha zenéről kell írni, de érthetően az nem érdekel senkit, és magam is úgy érzem, hogy akik egyáltalán ismerik a blogot, azok inkább szerepjátékos témájú írásokért néznek rá a blogra.

Azonban már hónapok óta nincs kedvem szerepjátékról írni.

Az ok több rétegű: egyrészt van egy természetes lendületvesztés, ezt igazából lehetne kezelni (erőltetni), azonban úgy érzem, hogy az a kontextus, amiben ez a blog elkezdődött egyszerűen megszűnt. 2020-as denevérpestises nagy bezárkózás alatt szerintem mindenki elkezdett valami apró hobbi vagy kreatív dolgot csinálni, aminek igazából nagyon sok jó dolgot köszönhetünk. Azonban érezhetően a korábbi relatív szabadság megszűnése és gazdaság általános állapota miatt a pénzt nem hozó, de nagy erőbefektetést igénylő hobbi projektek pörgésének elhalása szerintem természetes. A közösségi médiára optimalizált heti „tartalomgyártás” egyszemélyes manufakturális formában nem működik, így egy idő után racionálisan ezek elhalnak (a másik megoldás a performatívabb jellegű tartalmak mint bármilyen szabad stream/podcast vagy a trash kontent gyártása). Persze, a Dragonlance és a Birthright cikksorozatok farvizén csinálhatnék egy retro tematikájú blogot (elnézést a cinizmusért, de a sok 30-40 éves öreg szerepjátékos biztos közönség lenne a nosztalgia kontentre), de azt sem szeretném, ha szószátyár Wikipedia szócikkek gyűjteménye lenne a blog.

A másik lényeges elem, ami miatt az egész elkezdődött, az az 5e magyar megjelenésének ígérete volt. Volt egyfajta szándék a részemről, hogy ha meglesz a közös magyar nyelvű platform (a rendszer), akkor idővel saját cuccokat tudok kiadni. Nos, ez sajnos nem történt meg, és a tavalyi cikkem óta nem is történt semmilyen előrelépés ebbe az irányba (bár pletykákat hallottam, de semmi kézzel fogható). Sőt, a januári OGL-botrány mintha meg is rendítette volna kicsit a közösséget (bár úgy gondolom, hogy a Creative Commons licensz egy óriási lehetőség, de erről később). Habár tavaly nagyon vártam, szinte biztos, hogy a szószedett mint egy „közös nyelv szótára” sem fog kijönni, innentől minden 5e kompatibilis anyag magyarul csak házibarkács „minek fordítottad ezt le így? nem tudsz rendesen angolul te gyökér?” alapon tud működni, ami kicsit demoralizáló.

Fontosnak tartom kiemelni: itt nem a játéklehetőséggel van gond. Az 5e könyvek jók, és valószínűleg sokan fognak vele játszani az életük végéig az angol (vagy más nagy világnyelvre lefordított) szabálykönyvekkel. A mostani írásom inkább a bármilyen magyar nyelvű DnD-kompatibilis anyagok publikációjának lehetőségéről szólna. Azt itt-ott látom, hogy van pár kísérlet angol nyelvű Kickstarterezésre, és kívánok nekik sok sikert. Azonban alkotói oldalról van egy olyan félelmem, hogy rendes színtér nélkül (alkotók és fogyasztók közössége) ezek nem állna meg a maguk lábán. Úgy gondolom, hogy csúcsmunkák csak isteni szerencsével tudnak születni akkor, ha nincs egy „tisztességes középszer” és közönség, akiknek van értelme alkotni. Lehet fitymálni a hazai piacra, de például pont az Atlas – Rise or Die sajnálatosan bedőlt kampánya mutatta meg, hogy egy relatíve túlszaturált piacon még a magyar nyelv és a magyar piac is segíthet átbillenteni egy-egy projektet megvalósítás felé (bár a konkrét példánál ez sok-sok kérdőjellel írom ide). A maga paradox módján bármilyen magyar megjelenés sikeres lehet, ezt bizonyítja, hogy annak a Kalandhorizont (kezdeti) fordítási gyerekbetegségei ellenére még működik, és bármilyen MAGUS logós játék (khm MKK Narratív) elméletileg komoly eladásokat tudna produkálni.

Azonban alkotói szempontból az ember bajban van, hogy akkor mi legyen a platform? Szerintem a DnD 5e szentháromságának megjelenése ezt a kérdést megoldotta volna. A másik lehetőség az ősszel kijövő Kard és Mágia 2. kiadása lenne, de attól tartok, hogy az utóbbi a dicséretes és szimpatikus letisztultságával kevés szabad vegyértékkel rendelkezik a kortárs színtérrel. (Ezért mit fogok kapni a barátaimtól és ismerőseimtől…) Az DnD 5e és a Pathfinder 2e keretrendszere és filozófiája látszólag jobban megfelel a korszellemnek, ha az ember fantasy szerepjátékot akar csinálni (bármennyire látszanak a hibáik és ellentmondásaik, de ebbe nem mennék most bele).

A mostani cikkem elsősorban az 5e és 5e-közeli forgatókönyveket próbálja körbejárni, az eredeti szándékom szerint a Kard és Mágiával is foglalkoztam volna, de azt inkább elengedem amíg nem lesz ténylegesen kezemben a szabálykönyv.

Szóval a kérdések, hogy mit kellene készíteni és milyen rendszerre, ha az ember közönséget is akar magának találni? Úgy gondolom, hogy a lehetséges forgatókönyvek attól függenek, hogy mennyire akarunk a hivatalos DnD 5e-vel kompatibilis cuccot csinálni.

1. 5e kalandmodulok
2. Komplett magyar 5e DnD variáns a Creative Commons licenszet kihasználva
3. Moduláris Fantasy Heartbraker („Letisztult 5e”)
4. Valami teljesen új és karakteres, ami az 5e-t használja ugródeszkának

Persze amiket itt leírtam inkább intuitív igazságok, mint egy alapos piackutatás eredményei. Talán érdemes lenne egy ilyen kört futni valahol az interneten, hogy felmérhető legyen, mire is lenne szüksége a hazai közönségnek. Plusz az is egy jó kérdés, hogy mi a cél? Újak bevonzása és a belépési küszöb csökkentése? A rutinos rókák ellátása új független anyagokkal? Mindegyik másfajta terméket feltételezne. Például ha a meglévő játékosbázisra célzunk, akkor valószínűleg jó lenne pár közepes és magas szintű kaland. De a kezdők és talán meglévő új játékosbázis esetében jobb lenne, ha megmaradnánk a kényelmes 1-6 szint sávnál.

5e kalandmodulok

Ez az, ami szerintem a legkönnyeben megoldható lenne, és nem érint igazán jogi problémákat. Varga Zsoltnak volt az elmúlt hónapban egy kiváló cikke arról, hogy szerinte mi kell egy jó kalandmodulhoz, és szerintem mindenkinek érdemes ezekkel a tanácsokkal számot vetnie, akkor ha ilyesmit ad ki.

Az egyedüli probléma, hogy ezen a fronton nincs tolongás.

Az 5e-hez kiadott gigamodulokat okkal vagy oknélkül szokták kritizálni, viszont úgy látom, hogy a legtöbben előbb nekiállnak, hogy csináljanak egy kalózfordítást belőlük ahelyett, hogy egy világfüggetlen, önmagában megálló kalandot megírjanak és publikáljanak. A kreatív energiák jó felé irányítása tekintetében talán nekem is lenne elszámolnivalóm, de az tény, hogy látványosan nincsenek másoktól kalandok. Ennek okait csak találgatni tudom, de beszédes, hogy annak ellenére, hogy elvileg minden mesélő egy kicsit játékdesigner, az otthoni jegyzetek tömegéből semmi sem jön ki olyan formában, amit akár csak részben fel tudnának mások használni. És ez csak az amatőr „megosztok egy pdffé konvertált word dokumentumot” forma, a professzionális megjelenésről nem is beszélve. Idén tizenöt éve jött ki a Kard és Mágia amihez rögtön volt pár kalandmodul is, amik nem voltak csilivilik és kézzel rajzolt scannelt térképek voltak hozzájuk, mégsem bátorodott fel senki ezen, hogy „akkor én is be tudok legalább ennyire szállni a buliba”. Pedig szerintem, ha lenne pár fapados, de tartalmilag a funkcióját ellátó játékra használható anyag, akkor már előrébb lennénk.

Arról nem is beszélve, hogy szerintem lenne közönsége különösen az alacsony szintű kalandoknak magyarul. Ha már van egy kis színtér, akkor könnyebb újakat bevonzani. Persze ez még nem a profi és pénzért árult pdf-ek piaca lenne (attól egyelőre nagyon távol vagyunk), de legalább lenne valami pezsgés, ami túlmutat azon, hogy ki melyik hivatalos kalandot játssza (bár ezen a fronton sincs nagy diskurzus).

Ami problémát még látok, azaz, hogy kicsit mindannyian elszoktunk attól, hogy egyetlen kalandot írjunk (vagy meg sem tanultuk). Egyrészt a teljes 5e-korszak az önálló kampányként megálló gigamodulokról szól, másrészt aki odahaza a saját asztalánál mesél az is kampányban gondolkodik, ami nagyobb lépték és a benne lévő elemek nem biztos, hogy kellőképpen modulárisak ahhoz, hogy mások is felhasználhassák. Legalább egy most is készülő projektről tudok, ami például úgy indult meg, hogy kicsi, Phandelver-szerű cucc lesz, aztán az írás közben gigamodul lett belőle. Sajnos ez egy olyan dolog, amit tanulni kellene, illetve az írók és a fogyasztók részéről is más elvárásokat kellene felállítani. Sosem felejtem el a korai Kard és Mágia modulok esetében rendre előkerülő „hol a sztori? csak ennyi? egy dungeon?” jellegű hozzászólásokat. Viszont pont a „csak ennyi” jellegű látszólag félkész cuccok azok, amik a legorganikusabban beépíthetőek egy-egy kampányba.

A fentiekre tekintettel szerintem, ami jól jöhetne:

• Kis, egyszerű kalandok, különösen kezdőknek/fiatalabb korosztálynak
• Kalandhelyszínek és kazamaták
• Egy Phandelver szerű minikampány, amit a kezdő mesélőknek és játékosoknak oda lehet adni
• Nyitott sandbox jellegű részszettingek egy várossal és pár kalandhelyszínnel, de minimális narratívával (hogy ne kampány legyen, hanem egy bármire használható játéktér)

Véleményem szerint továbbra probléma is a közös megegyezéses szókészlet hiánya, de legalább annyi ugródeszkánk van, hogy rendszerszinten az alapszavak le lettek fordítva és publikálva a Kezdőkészletben. Ami viszont már nem kapható.

Igazából kezdésnek szerintem az is elég lenne, ha lenne pár olyan modul mint a Fénytelen citadella. Lehet erre mondani, hogy nem teszem magasra lécet, de egyelőre próbáljunk arra a szintre eljutni, hogy rutinosan, félálomból felkeltve is legyőzzük a Feröer-szigeteket, és utána komolyabb ambíciókat táplálni.

Magyar DnD-variáns (CC licensz ernyője alatt)

A Creative Commons licensznek köszönhetően az 5e csontváza szabadpréda, amire olyan húst pakolhatunk fel, amilyet akarunk. Elméletileg ismerve a kiadás elmúlt 1 évét talán idehaza is van annyi közösségi tudás, hogy miként lehetne az alapoktól felépíteni egy olyan rendszert/játékot, amely kiválthatja/kiegészítheti a hivatalos kiadványokat. Nem arra célzok, hogy CC-t kihasználva kiadunk egy az eredetivel tökéletesen megegyező fordítást, mert abba Franciaországban is belebuktak, és jó lenne nem összerúgni a port a DnD jogtulajdonosával (hosszú az élet, kár lenne a hazai közösség reputációját évtizedekre elkaszálni egy szerzői jogi balhéval).

De ettől még szerintem van mozgásterünk, hogy egy komplett és önmagában megálló DnD-éreztű játékot csináljunk. Az egyedüli problémám ezzel a megközelítéssel, hogy ha túlságosan is hasonlítani fog a hivataloshoz, akkor mi oka lenne a meglévő közönségnek váltani? Úgy gondolom, hogy nem az 5e klónozása lenne a jó irány, plusz ez szerintem egy komolyabb stábot és műhelyt létét feltételezi, szóval nem egy hobbi projektről lenne szó.

Ettől függetlenül szerintem egy ilyen forgatókönyv megvalósítását jó lenne úgy kivitelezni, hogy adott esetben a hivatalos 5e kalandokat (nagyjából 2022-ig) le lehessen mesélni rajta minimális módosításokkal. Az OSR színtéren működik az, hogy a legkülönfélébb klónok és hackek futnak párhuzamosan, de a kiadott tömérdek modulok igazából használhatóak hozzájuk, akkor szerintem ez az SRD-re építve működhetne a legtöbb 5e közeli anyagnál is. Csak nálunk nem lesz Battle Master, vagy mechanikailag nem pont úgy néz majd ki. Vagy lesz Csápos Szemszörnyünk™ beholder helyett. Vagy a Mind Flayerek (mivel a kifejezés benne van az SRD-ben) nálunk közelebb lesznek a yuggothi gombákhoz (vö. Lovecraft: Suttogás a sötétségben).

Persze jó kérdés, hogy egy ilyen „Adios” márkájú DnD-t hogyan lehet eladni a közösségnek, mint egy szexi terméket. Ebből a szempontból vannak kétségeim, ami miatt mégsem ebbe az irányba mozdulnék el.

Moduláris Fantasy Heartbreaker („Letisztul 5e”)

Azt hiszem, hogy a „egyszerűsített 5e” egy olyan dolog, amit mindenki keres/dolgozik rajta, de még nem létezik. Az én elképzelésem, hogy akkor vegyük az SRD-vázat, és csináljunk belőle egy működőképes és betonbiztos alapjátékot, ami alkalmas arra, hogy akció és felfedezés központú fantasy játékokat játszunk. Ez egy tényleg egyszerűsített, de komplett rendszer lenne, ami aztán modulárisan bővíthető lenne. A kulcs az, hogy az alaprendszerhez a különböző világokhoz vagy stílusokhoz igazodó moduláris kiegészítők megírását el kell engedni, hogy azok csinálják meg a közösségben, akik értik azt, és van is elég kreatív energiájuk azt megcsinálni.

Ha én belefognék egy ilyenbe (nem fogok, főleg nem egyedül), akkor az alábbi szempontokat követném:

• Világfüggetlen, általános fantasy játék lenne. Ezt nem kell túlmagyarázni, nem biztos, hogy kell egy n+1. új világ különleges kiválasztottakkal. Az a lényeges, hogy az irodalmi és egyéb források legfontosabb archetípusait modellezni tudja a játék. A kis finomságok (pl grimdark vagy bronzkori szetting) elférnek más kiadványokban
• A rendszer alapmechanikája érintetlen marad és nagyjából kompatibilis marad az alapjáték kiadványaival. Én ezt a szempontot nem engedném el, szerintem sok munkát megspórolunk, ha nem nyúlkálunk ehhez. A Bounded Accuracy és az Előny/Hátrány alrendszerek maradnának a helyükön.
• Maximum 10. szintig tartson a fejlődés. Ennek praktikus okai vannak: az 5e igazán eddig a léptékig van kitesztelve, és ha megnézzük a kasztok fejlődési tábláját 10. szint felett, akkor az ember agya megsavanyodik az unalomtól. A hivatalos 5e szörnyek maradhatnak 11-20 kihívási értékűek is akár, legalább megmaradnak igazán kemény és veszedelmes ellenfélnek. A bounded accuracy miatt úgysem lesznek számszakilag annyival erősebbek. Ezzel a karakterek hp-ja és egyéb értékei is felülről korlátosak lesznek egy idő után (emlékeztetnék mindenkit arra, hogy a régi AD&D időkben is a 9. szinttől fixen 1-2 Hp-t kapott minden karakter). Varga Zsolt Kalandozók Kora munkacímű projektje ezt úgy húzta meg, hogy csak 6. szintig van fejlődés, de szerintem, ami jól áll a Helvécziának, az nem biztos, hogy itt is működne. Alternatívaként az igazán magas szintű varázslatok és képességek adományozásához és megszerzéséhez kitalálhatunk valami más szisztémát, ami nem a szintlépéshez kapcsolódik. A több osztályúságot nem zárnám ki, de minden kasztnak lenne egy olyan cool powerje vagy képessége, ami csak akkor érhető el, ha 10. szintre lép (minta: a doktorátus a Helvécziában a deák és pap karaktereknek).
• Fajok. Itt én ragaszkodnék a tolkieni hagyományokhoz, de sem jogi sem más akadálya nincs annak, hogy legyenek tieflingek és dragonbornok továbbá egy antropomorf állati faj az „alapkönyvben” (adjunk a korszellemnek). Mivel a Feateket kidobnám ebből a rendszerből, így a Variant Human is repülne velük együtt. A félelfek és félorkok viszont maradnának. Új fajok és népek a tematikus és szetting kiegészítőkben jöhetnének.
• Osztályok. Itt az alap PHB osztályai maradnának. Az alosztályok tekintetében egységesen kettőt rendelnék mindegyikhez: egy „passzívat” és egy „aktívat”. A passzív alosztályok fix képességekkel és bónuszokkal rendelkeznének, ennek tipikus példája az SRD-ből „Champion Figher”. Ezek egyszerre lennének „kezdőbarát” opciók és olyanok, amelyek nem igényelnek aprólékos könyvelést és mikromenedzsmentet. Az aktív alosztályok ezeknek az ellentétei lennének: sok opció, különleges képességek, stratégiák és akciók kombinációja, amikben viszont benne van a kockázat és nem olyan konzisztensen működnének, mint a passzív osztályokéi. Azoknak szólnának, akiknek nem elég annyi, hogy „ütök”, „varázsolok” vagy „gyógyítok”, vagy egyébként szeretik a kicsit komplexebb karaktereket. A papoknál szakítva a 3e óta élő hagyománnyal (bár az AD&D időkre megy vissza a gyökere) a terjengős domain listát is leredukálnám és az istenségek közötti különbségeket a fluff részének tekinteném. Ehelyett a papok alosztályai inkább a kultuszok militáns/misztikus irányát kidomborító opciók lennének (más vérjártasság, mágikus képességek vagy Channel Divinity képességek). A varázslók esetében elgondolkodnék a varázslóiskolás megkülönböztetés felszámolásán (nem reprezentatív felmérésem alapján ez amúgy is esetleges és kiegyensúlyozatlan volt már kiadások óta), helyette egy másfajta rendszert hoznék (pl lenne egy általános Varázstudó kaszt, aminek két alosztálya lenne a tudós varázsló és a művészien improvizáló mágus). A Warlock mint koncepció nagy kedvenc (én is szeretem), de elgondolkodnék rajta, hogy kikerüljön az alapkönyves kasztok közül, mert túlságosan ránt magával mindent (még a kampányokat is). Az alapkönyves alosztály opciók között nem lenne olyan, hogy az alapból nem varázshasználó kaszt mágikus képességekkel rendelkezzen. Persze, a későbbi kiegészítések ezeket kibővíthetik (pl visszahozni a klasszikus Domaineket vagy specialista varázslókat, Eldritch Knightot vagy Arcane Trickstert stb.), de úgy gondolom, hogy ha egy tényleg moduláris és alapozó DnD-klónt akarunk, akkor a legfontosabb és általánosabb archetípusokat kell megfogalmaznunk. Az egzotikumok elférnek egy-egy szetting vagy zsáner kiegészítésben.
• Hátterek. Én ezt nagyon szeretem az 5e-ben, de szerintem a két plusz szakértelem jártasságot és pár egyebet leszámítva szerintem nincs akkora jelentőssége és haszna. Én kihagynám, és a karakteralkotásnál két szabadon választható szakértelemjártasságot adnék mindenkinek plusz egy eszköz/jármű/játék jártasságot. Az inspiráció osztás rendszerét egzaktabbá kell tenni akár úgy, hogy játékalkalom végén osztjuk ki úgy, hogy a mesélő plusz a játékosok jutalmaznak vele az adott játékalkalom MVP-jét, csapatjátékosát, emlékezetes szerepjátékosát vagy ötletelőjét stb. A Mouse Guard-ban van egy ilyesmi, és szerintem akár működhet. Tehát az inspiráció egyszerre lehet a játékos vagy a játékos karakter tetteinek jutalma.
• Feat. Már utaltam rá, hogy én kihagynám őket. Kiegészítős opcionális szabályként felőlem mehet, de a Kard és Mágia is azért lett részben sikeres, mert beintett a 3/3.5e Feat tengerének és a szöszölős pontosztós szakértelemrendszerének. Amit még el tudok képzelni, hogy a Feateket kivesszük az automatikus szintlépéskor kapott izék közül, és a kampány során megszerezhető jutalmakká konvertáljuk őket. Nevezzük őket „szikrának”, amik kioldódnak a szintlépéssel, és mesterek vagy mágikus források hatására lobbannak lángra képességként. Nem tudom, hogy működhet-e a cool power mint random loot, de egy tesztkört megérne (az elképzelésem az, hogy a szikrák a tiszta kasztos fejlődésben 4. 7. és 10. szinten jönnének, így a multiclass karakterek esetében ez egy ár lenne)
• Gyógyulás. Vissza a lassú természetes gyógyulást, és legyen súlya annak, hogy ha egy karakter 0 hp-ra esik!  Úgy gondolom, hogy a hosszúpihenővel maximumra gyógyulunk az egyik legtöbbet kritizált eleme a játéknak, amit mégsem mer senki sem igazán piszkálni. Valószínűleg a rövid pihenők és hosszú pihenők rendszerét újra kell gondolni. Mivel a karakterek 10. szintig fejlődnek, de a kihívások nem állnak meg odáig, ezért, ez eleve lehatárolja a csapatok hatalmi potenciálját, és hogy mennyire tudják mellel levenni az akadályokat.
• Erőforrás menedzsment és felfedezés. Ez egy olyan aspektusa a játéknak, ami el van hanyagolva és az OSR-rendszerek jól csinálják. Ha nem is akarunk full átmenni One Ring-be akkor is jó lenne, ha a fantasztikus utazásoknak és a kazamatajárásnak súlya lenne, és ehhez elengedhetetlen lesz, hogy pár hasznos varázslatot (élelem és víz teremtése, Lemound viskója) nerfeljünk és/vagy kihagyjunk.
• Varázslatok. A 10 szintes fejlődés miatt a magas szintű varázslatok elérhetetlenek (nem nyomnám össze a varázslistát, hogy beférjenek) de ez nem jelenti azt, hogy ki is kell maradniuk. Egyszerűen csak ezeket a varázslatokat kezeljük annak, amik: különleges mágikus formulák és csodák, amikből a legnagyobbak is csak maroknyit birtokolnak vagy nem lehet őket a konvencionális kasztbéli varázslással reprodukálni. Szintenként a különböző osztályoknak korlátozott (max. 6-12-20), de klasszikusokból álló varázslistát állítanék össze.
• Szörnyek. Itt két irányt tudok elképzelni: vagy visszalépünk a 4e designjába, ahol a különböző nagyobb szörnyfajoknál különböző varinások voltak a harcban betöltött szerepük alapján (ork behemót, íjász, sámán és orgyilkos stb): Ezek igazából az 5e-ben is van, csak nincsenek nyíltan kimondva, de tudatosan használva karakteresebbé tehetjük az ellenfél listánkat. Szerintem adna mélységet és változtosságot a játéknak, ha egy-két dolgot ellopnánk a 4e-ből (még talán a Minion jellegű szörnyeket is). Az 5e szörnydesignjával a legfőbb problémám, hogy nehéz on-fly jól működő szörnyeket létrehozni, amik ki is vannak egyensúlyozva. Azt például, hogy melyik szörnynek és NJK-nak miért annyi kockával dobjuk a Hp-ját, amennyivel még mindig nagyon ad hocnak érzem. Ehhez képest a 3e és származékos rendszerei (Kard és Mágia, Helvéczia, de megjegyezném, hogy még a régi AD&D is) sokkal jobban kézre áll egy mesélőnek. Ha van valami, ami miatt nem mernék egy ilyen projektbe beleugrani, hogy fogalmam sem lenne, hogyan lehetne értelmesen szörnyeket csinálni 5e-re, ami nem ötletszerű összevisszaság lenne.

Szóval, ha nekem lenne pénzem és végtelen szabadidőm, akkor nagyjából így csinálnám, de látom a saját korlátaim és pár problémát, amit meg kellene oldani. Először is kellene egy alkotótárs, aki szereti és érti is a modern rendszerek szöszölős „karakter-build” jellegű filozófiáját és segítene, mert engem tökre hidegen hagy, de tudom, hogy az ideáltipikus 5e/Pathfinder rajongó valami ilyesmit várna el.

Valószínűleg a kasztok és a fajok összekalapálása lenne a legegyszerűbb (a tesztelést nem számítva), de a varázslisták és szörnyek összeállítása olyan aprólékos és hosszadalmas lenne még akkor is, ha sok dolgot átveszünk az SRD-ből, amit alkatilag én nem tudnék felvállalni (valószínűleg rajta vagyok azon a bizonyos spektrumon, de annyira azért nem…)

Az utolsó probléma pedig az, hogy ha túlságosan hasonlítani fog az 5e-re, akkor egy hiányos utánzatnak tűnhet, illetve ha nagyon elindulok a „sallang” lehasítása irányába, akkor pedig túl messzire kerülhettek a megcélozni kívánt közönségtől.

Valami új, ami az 5e motort használja ugródeszkának (CC licensz ernyője alatt)

Ha nem akarunk egy „Generikus DnD-szerű Fantasy RPG-t” csinálni (amire az 5e valószínűleg mindig jobb lesz), akkor még mindig ott van a lehetőség arra, hogy valami egyedit pakoljunk az alapmotor mögé, ami már csak nyomaiban emlékeztet az ősforrásra. Külföldről szerintem jó példa az új Lord of the Rings (leánykori nevén Adventures in Middle-Earth), amely a klasszikus d20-as fantasy szerepjátékoknak egy földhöz ragadtabb és mágiaszegényebb formáját köszönthetjük. De hunyorogva a hazai színtéren a Heimurinn is valami hasonló dolog lett (még ha el is engedte a d20-at). Vagy kell egy jó világ (khm KKUK-Ynev), vagy egy olyan zsánerű vagy másként karakteres szetting, ami érdekelheti a játékosokat. Ha a játék felvállalja, hogy nem alkalmas mindenre, hanem egy jól ismert toposzokból építkező szettinget vagy stílusú/hangulatú játékot ad, amin olyan kalandokat lehet játszani, ami mondjuk máshol nem; és ehhez nem túlgondolt fajokat, kasztokat és szabályokat teszünk, akkor talán (nagyon talán) ez is lehet egy út. Ha a szabályrendszeren túl is tudna ez a játék bármi mást adni, akkor nem kellene kínosan magyarázkodni, hogy mi a létjogosultsága ennek akkor, ha valakinek 10+ éve ott vannak az 5e könyvei a polcon. Valószínűleg ez állna a legközelebb ahhoz, amit jónak látok és szeretnék, de tartok tőle, hogy sem az OSR (ahhoz túl midschool arc vagyok) sem az újabb kiadások rajongóinak (nem szeretem az aprólékos, sok opciót adó rendszereket) sem tudnék megfelelni. Plusz ki tudja, hogy amit én érdekes szettingnek gondolok, az másokat érdekel-e? Hiszen ez lenne az igazi selling point és nem az, hogy itt mondjuk vitéznek hívják a harcost és alapból képes kétkézzel kaszabolni és a papok szemei lézersugarakat lőnek magas szintem (csak egy példa, sosem csinálnék ilyet).

Zárszó

Szóval, talán nem is csoda, hogy senki sem állt neki az elmúlt években 5e alapokon új játékot összerakni a hazai színtéren. Azt sem tudom, hogy reális-e a problémafelvetésem szükség van-e ilyesmire (a discordon rejtőzködő ifjoncokról nem is beszélve, akiknek az igényeit és stílusát végképp nem ismerem és gyakorlatilag megismerhetetlenek).

Kaland- vagy szettingíróként én csak egy jó platformra vágyom, aminek a kereteiben az ötleteimet megvalósíthatom, de bizonytalan vagyok, hogy mi lehetne az, és ez kicsit lebénít. Plusz, ha már az ember ilyenbe kezd, akkor nem árt, ha csinálunk valami felmérést, amire az lfg.hu júliusi kérdőíve jó kiindulási pont lenne, de még így sem lesz alkalmas piacfelmérésnek.

Szóval most várok. Talán a Kard és Mágia 2. kiadására, de nem tudom, hogy alkotóként az igazán nekem fog-e szólni (játékosként és mesélőként biztosan). De nem sok kedvem van szerepjátékról beszélni. Talán, ha elmúlik ez az forróság és aszály.