Haldokló Nap Árnyéka (I.)
Hórusz fia
10. rész: Megismerkedés Shussellel
11. rész: Robbanás veszély
Idő: v.sz 1372 Pajzstalálkozó Napja – Lánguralom 4-7. (Birodalmi időszámítás 3508)
Csapat:
Enkidu (untheri ember barbár 2./tolvaj 1. szint) egykori utcagyerek, csempész és harcos, jelenleg Neldorildban lakik.
Kafele (azulduthi ember boszorkányos parittyás 3. szint) ideges természetű 16 éves radikális ifjú, aki kőfejtő rabszolgából lett szabad ember, de azóta sem találja a helyét, csak a fáraó iránti rajongásában biztos.
Methot (aasimar paladin 3. szint, Thot vérvonalából), ifjú becsületes és segítőkész ifjú nemes Gheldanethből
Thotmesz (mulhorandi ember Thot-pap 3. szint), egykori varázslótanonc, aki rendkívül intelligens, de a társaskapcsolatok finomságai megrémítik. A gheldanethi Thot kultusz oltárszolgája.
Megérkezés Shusselbe
Az előző esti kazamatajárástól kicsit megtépázva érkezett meg a csapat a reggel a kikötőbe. Tuunwen nagymester intézte el nekik a hajót, amellyel Shusselbe mehetnek. A hajó körül nagy volt a nyüzsgés: két tucat rabszolga pakolt fel hatalmas utazóládákat, a tömegben egy középkorú főpapi szimbólumokat viselő Hórusz-Ré pap állt tíz paladin és öt fiatal rabszolgalány társaságában. A csapat nagyon furcsának találta a csődületet.
A hajón az untheri származású kapitány kifejezetten barátságos volt. Methot hamar eltűnt a kabinjában. Enkidu a matrózokkal és a kapitánnyal társalgott, miközben azt tervezgette, hogy a közeljövőben szerez magának egy saját hajót. Kafele és Thotmesz a főpap kíséretéhez tartozó paladinokkal beszélgettek.
A hajón utazva megtudták, hogy Shussel lakossága két éve szinte teljesen eltűnt (kilencvenezren voltak, egy teliholdas estén köd szállt fel és csak kilencezren maradtak). Ezután a város elhagyatott lett. A paladinok elfecsegték, hogy rengeteg az üresen álló épület és palota, ami miatt olyan a város birtokok és vagyonosztás szempontjából, mint egy érett gyümölcsös. Thotmeszék azt is megtudták, hogy a főpapot Masafkhebnek nevezik, és azért küldte a Naptanács Shusselbe, hogy a város ifjú anhurita kormányzójának Müraionnak „baráti jótanácsadókat” adjon. A csapat számára egyértelmű volt, hogy a cél az, hogy Hórusz-Ré kultusza elvegye Anhur kultuszától a város irányítását.
A hajóút másfél napig tartott, este a kapitánnyal vacsoráztak, így egy kicsit megismerhették Masafkhebet, aki igazi konzervatív fickónak tűnt. Nagyon kevésen múlott, hogy az ifjú Kafele ne okozzon botrányt az asztalnál. Este a fedélzeten még hallgatták, ahogy egy fiatal tengerész egy tradicionális untheri fuvolán játszott. Béke és nyugalom szállta meg a hajót egy rövid időre. Methot a csillagokat nézve Ízisz-Terrára gondolt, akivel még Neldorildban találkozott.
Thotmesz kicsit azért aggódott, hogy ha az Anhurita Légió amennyiben megneszeli azt, hogy egy Hórusz-Ré főpapot küldtek ide, akkor elfogják süllyeszteni a hajót még a kikötés előtt, de ez persze csak a Thot-pap élénk paranoiájának és egyre erősödő pánikbetegségének jele volt.
A kikötőbe teljesen biztonságban meg tudtak érkezni. A csapat előre engedte a főpapot és kíséretét, de már azt fontolgatták, hogy miként lehetne elévágni a Kormányzó előtt, mert be akarták mutatni a fáraói megbízólevelüket az Özönvíz Piramisához. Miközben ezt tárgyalták még a fedélzeten azt látták, hogy egy fiatal Thot-pap összeírja a főpap magával hozott rabszolgáit. Amikor a csapat leszállt a hajóról, akkor hozzájuk is odalépett ez a pap (Hekab atya néven mutatkozott be), aki megnézte a fegyverviselési engedélyüket és a magukkal hozott rabszolgákról érdeklődött. Amikor a csapat tájékoztatta őt, hogy nincsen rabszolgájuk a férfi csak annyit mondott, hogy „Nagyon jó.”
Ezután Thotmesz a közös kultuszhoz tartozás okán azt firtatta, hogy meg lehetne-e oldani, hogy Müraion kormányzóhoz jussanak kicsit hamarabb, mint a főpap. Hekab gyorsan körbenézett és intett, hogy kövessék. A kormányzói palota keleti oldalához jól láthatóan hozzáépítettek egy Anhur szentélyt, amin keresztül Hekab atya elvezette őket a kormányzó dolgozószobájába.
Müraion egy harmincaséveiben járó magas istenszülött volt, aki hiába volt a mulhorandi hadisten leszármazottja nem tűnt igazi harcosnak: az asztala tele volt tekercsekkel és éppen egy másik Thot-pappal dolgozott amikor megérkeztek. A dolgozó asztal oldalán egy halványkék bőrű páncélos ifjú hölgy ült. Methot felismerte benne Müraion menyasszonyát Neftüsz-Amnát (Neftüsz vérvonalából), akinek a kardforgató képességeiről már most sokan elismerően beszélnek.
A csapat elmondta, hogy miért jöttek, és Müraion láthatóan örült a társaság érkezésének (Neftüsz-Amna kicsit tartózkodóbb volt). A kormányzó elmondta, hogy nem fogja kiengedni a kezéből az irányítást a Hórusz-Ré főpapnak, sőt a terve az, hogy itt Shusselben fel fog szabadítani minden rabszolgát (szám szerint tízezren vannak, akiket a huszonötezres hódító sereg Mulhorandból hozott magával). Ezért is veszik szigorú nyilvántartásba az összes rabszolgát a városban. A főpap eléggé meg fog lepődni, amikor kiderül, hogy a magával hozott rabszolgáit egyik pillanatról a másikra szabad emberek lesznek.
A csapat elmondta a jövetel célját, amivel a kormányzónak nem volt semmi gondja. Felajánlotta, hogy a város Palota Domboknak nevezett városrészén az egyik üresen álló palotát elfoglalhatják, és intéznek nekik pár szolgát is, akik gondoskodnak róluk az itt tartózkodásuk idejére. Mielőtt távoztak volna a kormányzói pár még meghívta őket este vacsorára, mert lenne pár dolog, amiben talán tudnának segíteni, hiszen a Szabad Untheri seregek közelednek a város felé.
Kifelé menet összefutottak a Hórusz-Ré főpappal, aki láthatóan nagyon nem volt megelégedve azzal, hogy ilyen csúnyán elé vágtak az audiencia rendjében, de nem mondott semmit.
Teknős Palota és az Ádáz Amazon Fogadó
A shusseli utcákat járva feltűnt nekik, hogy mennyire kihalt ez a hely, gyakorlatilag a városfalon belül nagyrészt a mulhorandi hódítósereg katonái élnek az elhagyott épületeket elfoglalva. A Teknős Palota kifejezetten jó helyen volt gyakorlatilag a tengerpart mellett. Methot lelkes volt, és reménykedett benne, hogy találnak valami titkos kamrát vagy ilyesmit, de a helyeik elmondása szerint ez a Palota egyike volt azoknak, amelyeket kifosztottak akkor, amikor a lakosság 90 %-a eltűnt a mágikus ködben két évvel ezelőtt.
A csapat ezután Enkidu unszolására úgy döntött, hogy kimennek a városfalon túli negyedekbe, mert az Ádáz Amazon Fogadóba, mert ott szokott tartózkodni az egykori unthalassi gyerekbandájának egyik tagja és barátja Assur. Illetve a skuldi untheri maffia megbízásából hozott egy nagy ládát, amit az itteni alvilág vezetőjének át kell adnia. A városfalon túl láthatóan több volt helyi lakos, akik eléggé ferde szemmel nézték különösen Methotot és Thotmeszt. séta közben Thotmesz, Methot és Kafele politikai-filozófia vitákat folytattak, de abban megegyeztek, hogy Müraion kormányzó rabszolga-felszabadítási terve jó ötletnek tűnt a jelenlegi helyzetben. Enkidu a maga részéről inkább hamar távozott volna a városból, miután megnézték az Özönvíz Piramisát, mielőtt a közeledő ostromló sereg körbezárja a várost, de Methot segíteni akart.
Az Ádáz Amazonhoz közeledve mintha egy nagy tömeg kiáltozott volna. Mire odaértek a fogadóhoz egy nagyobb tömeg távozott, az egyik árokban pedig egy leszúrt férfi feküdt (halott volt). A fogadóban sokan voltak, és éppen egy Tiamat szimbólumát viselő férfi távozott népes kísértével (mint kiderült ő Dionüzion atya volt, a helyi Tiamat templom vezetőpapja).
Enkidu hamar megtalálta Assurt. A férfi egy kis fegyveres társaságot irányít jelenleg, akik őrző-védő szolgáltatásokat nyújtanak. Thotmesz kérdésére mesélte a lakosság eltűnéséről. Aznap este telihold volt, és éppen egy hölgyismerősével volt együtt, amikor a tenger felől tejfehér köd szállt fel. Olyan sűrű volt, hogy az orráig sem látott, mire a köd eloszlott, addigra a lány eltűnt, és vele együtt közel nyolcvanezer férfi és asszony a városból. Egyesek szerint a halott untheri holdistennő Nana-Sinn ragadta magával őket, míg mások szerint ez az istenek büntetése volt. Thotmesz később megosztotta az elméletét, hogy szerinte az egyik párhuzamos dimenzióba tűnhetett el a lakosság, talán pont oda, ahonnan két hónapja Nuena előkerült a csecsemővel a méhében.
Enkidu a fogadóban még találkozott a helyi alvilág vezetőjével Khabriasszal, aki örömmel vette, hogy a „skuldi csomagot” meg is beszélték, hogy este elhozzák a palotából. Később ez meg is történt és Enkidut ki is fizették rendesen a szolgálataiért.
Miután a csapat végzett itt, siettek haza, hogy partiképes állapotba kerüljenek a kormányzói vacsorán.
Vacsora és megbízások
A vacsora a kormányzóval kifejezetten jól sikerült. Mint kiderült Müraionéknak valamit kell kezdenie a közeledő untheri seregekkel, ráadásul a város felépítése miatt nehezen védhető a város a védtelen külváros miatt. Az egyedül megoldás az lenne, hogy ledózerolnák a külső épületeket, de ezt nem merik megkockáztatni, de lenne pár dolog, amivel lehetne segíteni az ügyön.
1. Az Északi Kapunál többen is mozgolódást jeleztek. Attól tartanak, hogy valami szabotázs lehet, és jó lenne kivizsgálni.
2. A várostól nem messze van egy chessentai zsoldoskompánia amit a Fekete Űr Légiójának hívnak. Tízezer lutceqi katonáról van szó, akik hivatalosan a Hórusz-Ré kultusszal állnak kapcsolatban, de minden ember számítani fog.
3. A városban a jelentések szerint működik egy Hold Szimbólumos Ellenállás, akik egyelőre nem léptek fel nyíltan a Légióval szemben, de jó lenne felgöngyölíteni őket és kiiktatni az ostrom kezdete előtt.
4. A hódítós sereggel van egy zöldsárkány, a megölése jelentősen segítené a védelmet.
5. A sereget segíti egy Thay Vörös Varázsló, akárcsak a sárkányt őt is jó lenne vagy az ostrom előtt vagy közben elkapni.
6. Az ostrom során különösen a külvárosi harcokban számítana a csapat segítségére.
Mindehhez a kormányzó segítséget is adna természetesen. A karakterek kérdezősködésére elmondta, hogy Tiamat helyi főpapjával Dionüzion atyával jó viszonyt ápol, és úgy tűnik, hogy ő maga nem akar ellenségesen fellépni az „új renddel” szemben, ami azért is praktikus, mert a lakosság kedveli Tiamat kultuszát (DM: „Stockholm-szindrómás kultusz”). Illetve megosztotta velük azt is, hogy a Naptanács kifejezetten megtiltott bármilyen különbéke vagy tűzszüneti tárgyalást neki.
Methot mindenképpen végezni akart a sárkánnyal, Enkidu pedig továbbra is inkább kimaradt volna az egészből (nem szívesen harcolt volna saját honfitársai ellen). Miután elköszöntek a kormányzótól úgy döntöttek, hogy még az éj leple alatt megnézik az Északi Kapu környékét, hátha kinyomoznak valamit.
Elkezdték otthonosan érezni magukat a városban.
***
Este a csatornában
A csapat az Északi Kapu felé menet elment a Tarka Holló nevű fogadó mellett, ahol rengeteg embert (helyieket és katonákat egyaránt) láttak. Az Északi Kapunál szóba elegyedtek az őrséggel, akik elmondták, hogy egy két napja eltűnt az egyik emberük, aki valami randira ment a közeli fogadóba. Azt tudták, hogy a gyanús mozgásokra az Északi Kapu alatti földalatti járatokban figyeltek fel, ezért tudták, hogy le kellene menni, de előtt benéztek a Tarka Hollóba.
A Tarka Holló Fogadóban különös nyolcszögletű asztalok között jutottak el a pultig, ahol egy törp nő szolgálta ki őket. A csapat szóba elegyedett a csapossal és a pultnál ücsörgő öreg félkezű gnómmal. Kafele kis híján megint botrányt csinált azzal, hogy felháborodva és hangosan beszélt arról, hogy miért van az, hogy a város lakosai a gonosz sárkányok istennőjét imádják, de Thotmesz, a törpnő és a gnóm is finoman jelezték, hogy ezt nagyon nem most kellene kitárgyalnia. Mindenesetre a sikerült a fogadósnőt rávenni arra, hogy beszéljen a város alatti kazamatákról és némi unszolásra elmondta, hogy a fogadó alatti pincéből le lehet jutni, és le is vezette őket azzal, hogy az ottani „vendégeit” ne háborgassák. Rábízta a kiszolgálást a gnómra, akit Vexnek hívtak és a konyhán keresztül levezette őket a pincébe.
A fogadó pince helyiségében négy rongyokba öltözött csuklyás alak kuporgott, és hamar kiderült, hogy leprásokról van szó, akik a pusztaságból jöttek idáig, hogy Tiamat áldását kérjék, de a törpnő elmondta, hogy a Holdistennő papja fogja meggyógyítani őket. Thotmesz és Methot felmérték a varázserejüket és csalódottan állapították meg, hogy nem tudnak ezeken a szerencsétleneken segíteni, így a kinyitott titkos ajtón keresztül távoztak a csatorna jártokba.
Methot magabiztosan vezette a csapatot a sötétben látásával, miközben Thotmesz fénylő pajzsával világított a többieknek. Rögtön egy T-elágazáshoz értek, aminél Kafele kiszúrta, hogy valamit mintha végig görgettek volna a porban. Keleti irányba fordulva egy kanyarban rögtön belebotlottak egy magányos csoszogó gyolcsokba tekert alakba. Methot bátran támadta meg a múmiát, de annak az ütése kellemetlen átokkal sújtotta. A közönséges fegyvereik alig sebeztek rajta végül Enkidu az meggyújtotta az égő köpenyét és rádobva a múmiára, amiv megadta neki a “kegyelemdöfést”. Pedig az untheri szíve szerint menekült volna a szituációból.
Ezután folytatták az útjukat és találtak egy feljáratot egy közeli bérház belső udvarába, illetve egy közeli zsákutcában találtak egy halott fiatal katonát. Úgy nézett ki, hogy elvágták a torkát. A csapat még egy darabig kutakodott és váratlanul találtak egy titkos ajtót. A titkosajtón túl egy láthatóan frissen kibővített termet tele faládákkal és hordókkal, amikben valami iszapos anyag volt amit valami sűrű folyadék fedett. Rövid vizsgálódás után biztosak voltak benne, hogy robbanóanyagról van szó, amely elég lett volna ahhoz, hogy megfelelő pillanatban felrobbantsák a város északi kapuját. Enkidu elszaladt a városőrségért jelentést tenni a halott társukról és a robbanóanyagról.
Mialatt a városőrségben elindult a riadólánc perceken belül egy tucat különös alak jött a csatornák elől, a vezetőjük egy maszkos férfi volt, és a Hold Fiai és Lányaiként mutatkoztak be, és azt akarták tudni, hogy mit találta a csapat. Miután megegyeztek, hogy egyik fél sem akar vérontást, a különös kultisták távoztak.
Az anhurita katonák felmérte a szobát és elkezdték kipakolni a robbanóanyagot a titkosajtós szobából. Enkidu megkent két városőrként dolgozó zsoldost (Gaius és Gemiust), hogy az egyik ládát vigyék a Teknős Palotába (úgy gondolta, hogy jöhet egy ilyen még neki).
Ezalatt Kafele és Thotmesz külön úton mentek haza és találkoztak az éjfélkor házi tigrisét sétáltató Aruka-Nassirral, aki egykor a város egyik magas rangú személye volt. Érdeklődve hallgatta őket, mint kiderült új szomszédokat. Aruka-Nassir elmondása szerint éppen a hódítás előtt írt volna egy nagy szabású etikai-politikai bölcseleti munkát amivel reményei szerint felemelhette volna a köznépet, de most hogy teljesen nyugalomba vonult talán több ideje lesz.
Methot Neftüsz-Amna úrnő közbenjárására még aznap este beszélt Hekab atyával – a korábban megismert Thot-pappal – aki azt mondta, hogy elmond rá egy átoktörést, de napfelkeltéig imádkozzon az istenekhez erőért. Amikor a nap első sugarai besütöttek Anhur szentélyébe megkapta az áldást, s távozhatott. Hazafelé sétálva látta, ahogy az egyik távozó hajóra szarkofágokat tesznek fel. A közelben tartózkodott az előző este megismert öreg gnóm Vex is, aki elmesélte, hogy korábban tengerészként és kalózként dolgozott, de már visszavonult. A gnóm elmondta, hogy sokan meghalnak, és az előkelő mulhorandiak mumifikálásának nagyrészét itt elvégzik, aztán hazaviszik őket a családi kriptákba.
Az Özönvíz Piramisa pt. 1.
A reggeli után a csapat úgy döntött, hogy egy csónakkal (mert így nem kellett a kapun keresztül menniük és rövidebb volt a tengerparti villájukból) kimennek a külvárosba és megnézik az Özönvíz Piramisát.
Az úgynevezett déli festett negyedből kiemelkedett a négy szintes lépcsőzetes piramis, amely különös tömegként emelkedett a közeli festett falú házak közül. A piramist két városőr vigyáztam akik éppen három asszonyt engedtek be az épületbe, amikor a karakterek megérkeztek. A fáraói pecsétes papírra zavartan néztek, végül meg állapították, hogy „Nagyon hivatalosnak néz ki”, és beengedték őket.
A Piramis előterében a déli dalnál egy kopottas fehér istennő szobor állt gyertyákkal (az asszonyok éppen mécseseket gyújtottak). Enkidu tippre úgy gondolta, hogy talán a halott untheri holdistennőt Nana-Sinnt ábrázolja. Az előtérből felfelé vezetett egy lépcső (előtte egy törött szék hevert és nedves foltok voltak a kőpadlón a lépcső tövében. A lépcső mellett nyugati irányba befelé vezetett egy boltív az északi falon pedig egy beugróban egy fiatal lány elmélyülten kopácsolta a falat.
A lányt Tutuhessának hívták, és varázslótanoncvolt és az itteni kutatásvezető Menkara kismester megbízásából egy titkosajtót kellene itt meglelnie. A lány elmondása szerint ma a kismester „jókedvűen” kelt fel, szóval talán tudnak vele beszélni, de legyenek vele nagyon óvatosak, mert hajlamos a dühkitörésekre.
Eközben Kafele érdeklődve megkerülte a törött széket és a lépcső felé ment. Tututhessa rászólt, hogy kerülje el a lépcsőt, nem szabad arra menni, de még közelebb lépett. A semmiből víz kezdett csöpögni a felfelé vezető lépcsős járatban, ezért hátralépett. Thotmesz próbálta az ifjú parittyást megállítani, de ő elmondott magára egy pókmászás varázslatot és a falon mászva elindult felfelé. Ekkor a semmiből irdatlan víztömeg jelent meg, amely egészen a piramis bejáratáig sodorta a szerencsétlen ifjút, aki kisebb zúzódásokkal túlélte az esetet.
A kínos közjátékot követően a csapat megtalálta a titkosajtót a varázslótanonc lánynak, aki nagyon örült ennek, és kérte, hogy a dicsőség had legyen az övé, cserébe segít nekik Menkarával beszélni.
Menkara kismester egy ideges természetű varázsló volt, aki egy hatalmas csarnokban éppen pár tanonccal vizsgáltak egy kőobeliszket. A kismester indulatosan tiltakozott az ellen, hogy a fáraó csak úgy ideküld embereket, akik beleavatkoznak a Varázsló Akadémia hivatalos kutatásába, de Methot határozott fellépése miatt engedett nekik.
Mialatt ez a vita lezajlott Enkidu megvizsgálta a terem nyugati oldalán lévő négy beugróban látható szobrokat, amelyek karcsú polipfejű alakokat ábrázoltak. Északról déli irányaba haladva óuntheri írással a szobrok talapzatán az alábbi feliratok voltak olvashatóak:
- Draixnirr, az Omega Arkánus (polipfejű alak, túlméretezett, idegen nehézvértben és furcsa bottal)
- Quoor, a Nihilista (karcsú alak, akinek le van törve a feje)
- Vimix a Végzethozó (katonai egyenruhára emlékeztető ruhája és hat hosszú csápja van)
- S’venchen, a Néma Fáraó (polipfejű karcsú alak, aki mulhorandi stílusú alsókoronát visel és le van törve a jobb keze)
A csapat nem tudta hová tenni a teljesen idegen alakokat. Thotmesz megvizsgálta a letörött kezű szobrot, mert a törés túl szabályos volt, és ekkor meglátta, hogy valami térmágikus jelek vannak belevésve a csonkba. A felfedezéstől megrendülve, gyorsan intett Methotnek, hogy tereljék másfele a beszélgetést.
Tutuhessa végre elmondta, hogy sikerült megtalálnia a titkosajtót, amire a csapat felajánlotta, hogy segítenek a „tudományos feltárásban” Menkara kismesternek, aki zavartan beleegyezett ebbe.
Éppen mentek kifelé, amikor Methot vetett egy pillantást a teremben lévő obeliszkre, amit az érkezésükkor vizsgáltak. Az obeliszken alakok sorakoztak, és az alsó részen elesett katonák és emberek holttestei hevertek, ami önmagában egy győzelmi sztélénél nem lenne furcsa, de legnagyobb döbbenetére a holtak között felfedezte a saját képmását is. A holtak felett pedig egy uralkodói pár volt látható…
Folytatása következik (itt ért végett a 11. játékalkalom)
Hogy ki volt konkrétan az uralkodói pár? És miféle összefüggésekre jöttek rá a hőseink? Kiderül a következő beszámolóból!
Kavicsok a margón 