Bevezetés
Az előző bejegyzésben leírtam, hogy miként készültem fel erre az epizódra, most pedig igyekszem összefoglalni, hogy mi miként történt.
A csapat ebben a modulban nem vált szét, de egy játékos sajnos időhiány miatt kiszállt a kampányból. Öröm volt az ürömben, hogy három játékossal kicsit könnyebb lett az időpontok egyeztetése, ami meg is látszott azon, hogy „viszonylag hamar” túl jutottunk ezen az etapon.
Bakkancs (surranó), [Peti] egy igazi kelekótya surranó
Jarek (ember Mishakal-pap) [Bendoin]
Jarek igazi harcos-papként harcolt a gonoszság ellen és folytatta az új papok keresését és a régi istenek hitének terjesztését
Kirran (ember vörös köpenyes varázsló) [Narmor] Egyszerű erdei ember volt, aki konyított a mágiához és eddig a menekültek között húzta meg magát. Kalandor természetű kicsit idősebb férfi.
Kőzúzó Eben(ember harcos) [Bendoin] a csapattal már jó ideje együtt kalandozó szerencsevadász zsoldos, aki habár az ellenség ügynöke volt, de pár hét után thorbardini cellákban újragondolta az életét és szerette volna jóvtenni amit tett a társaival, amit Koba és Jarek elfogadott.
Quild (silvanesti elf) [Peti]
Quild egyértelműen a csapat egyik legerősebb tagja volt, azonban a modul végére elkezdett kibontakozni a személyiségnek sötétebbik oldala…
Ravasz Koba (ember Majere-pap) [Narmor] Majer istenség papjaként szinte újjászületett az egykori tolvaj kicsit talán túlkompenzálva próbált a papi szerepkörének megfelelni és új híveket szerezni.
NJK kísérők:
Kacu (NJK mocsári törpe) a világ egyik leghősiesebb mocsári törpéje
Heike (NJK fiatal harcosnő) a menekültek Hívők frakciójába tartozó fiatal lány, akit Kirran testőrként fogadott fel maga mellé.
Szikár számok:
Játékalkalmak: 7
Játék időtartama: 2016. 11. 03. – 2017 04. 03.
Karakterhalál: nincs
1. A Tarsisis expedíció előtt
A csapat megfáradva az elmúlt hetek megfeszítő kalandjait úgy döntöttek, hogy kihasználva a thorbardini törpék vendégszeretetét három hétig mindenki kicsit a saját ügyeivel foglalkozik. A csapathoz csatlakozott Kirran a mágus, aki korábban a Komor erdő környékén élt, de a sárkányseregek érkezésekor fogságba esett, és most szeretett volna a jó ügy mellé állni. A másik új érkező Kőzúzó Eben volt, aki a fogságban megbánta a bűneit, és a Jarek és Koba jóváhagyásával ígéretet tett, hogy segíteni fog a csapatnak legyőzni a sárkányokat.
Az első héten Koba segített a törpéknek rendezni a thorbardini viszonyokat és pacifikálni a derro klánokat. Bakkancs a föld alatti kóborlásai során egy hasadék mélyén talált egy különös rubinlencsés szemüveget, amellyel képes volt elolvasni a törp rúnákat. Ez nagyon mókásnak találta, ezért eltette. Jarek elment Derkin sírjához, hogy lerója a tiszteletét az ott elesett Sir Eicher és Kalomán emlékének. Kirran az erdeimágus Takhisis egyházának témájában próbált kutatni, de nem sok mindent talált itt a Sötétség Királynőjéről. Eben egyszerűen csak pihent, próbálta még kerülni a feltűnést.
Quild elzárkózott a szobájába és elő sem bújt napokig. A korábbi kalandjaik során, amikor Koponyafőnél aláereszkedtek Fistandantilus sírjába magával vitte a fekete mágus varázskönyvét. A varázskönyvben szédítő erejű varázslatok voltak, amikből párat átmásolt, de azzal nem számolt, hogy a könyvön keresztül a sírjához láncolt lich képes hatást gyakorolni rá. Quild testét megviselte a sötét befolyás és valami sötét magot hintett el benne a mágus, amely lassan elkezdett kicsírázni…
A Menekültek Tanácsában eközben voltak bizonytalanságok, hogy mégis mi történjen ezek után. Az emberek közül páran segítettek a törpéknek a sárkányfattyak ellen, de mégis voltak, akik azt mondták, hogy még nem pihenhetnek meg. Pletykák kezdtek terjedni egy különös ember férfiről, akit fogolyként tartottak fogva Verminaard számára a derrok, de a nagy felfordulásban megszökött. Senki sem tudta mire vélni a dolgot.
A második héten Jarek és Koba az új istenek hitére próbáltak meg minél több ember és törpét áttéríteni, amely felemásan sikerült. Bakkancs a megszerzett kincseit szórta el, amivel sikeresen magára haragított egy törp urat. Kirran az erdeimágus egy Heike nevű harcoslányt fogadott fel maga mellé testőrnek, míg Kőzúzó Eben kapcsolatokat próbált kiépíteni itt Thorbardinban, de még mindig túl bizalmatlan volt vele szemben.
Quild folytatta a varázslatok másolását, de ezúttal a sötét erők, amik korábban megkörnyékezték meg jöttek elő. Talán csak a megfelelő pillanatot várták.
A csapatot megkeresték az emberi menekültek egy tervvel. A Tanács úgy látta, hogy nem maradhatnak sokáig a föld alatt, és jó lenne messze kerülni a háborútól, mert Abanasinia elesett. Egy térkép szerint innen délre van egy kikötőváros Tarsis, ahol talán lehetne hajókat szerezni és azokkal el lehetne menni messzire. Egy előzetes expedíció felmérhetné ennek a tervnek a realitását, és szeretnék, ha a csapat elvállalná. A hőseink természetesen nem tértek ki a feladat elől, de még egy hetet maradtak.
A harmadik héten Bakkancs, Koba és Eben csatlakoztak a törpék és emberek katonáihoz és sikeresen elűzték a sárkánysereg maradékát a Thorbardini Fennsík északi lejtőiről. Jarek és Kirran a Por Fennsíkjára mentek elmélkedni, a Mishakal-pap kincsekkel tért vissza, az erdeimágus pedig hasznos ismeretekkel a déli vidékről. Quild törp bölcsek bizalmát elnyerve régi fóliánsokat bújt a sárkánygömbökre vonatkozóan (a saját Próbáján látott egyet, és azóta ez volt a kutatási területe). Kiderült, hogy öt ilyen gömb készült annak idején, és az, hogy ezek közül egyet-egyet az Ősmágia Tornyában őrizték, de az elmúlt évezredek mágikus katasztrófáiban eltűntek. Viszont talált egy érdekes széljegyzetet:
„A tarsisi könyvtár B szekciójában az úti könyvek között megtalálható Hesszoni Palak: A tengerek eltűnéséről című útikönyve, amelynek a 221. oldalán arról ír, hogy egy helyi mese szerint Feal-Thas nevű sötét elf vitte el a Wayrethi gömböt. Ennek a könyvnek alaposabban utána kellene nézni.”
Ez egy nyom, ráadásul pont egybe esik a Menekültek Tanácsának tarsisi terveivel.
A csapat ezután kutyás szánokat szerzett, élelemet és szerveztek egy csapatot, akikel elindultak délre a Por Fennsíkján keresztül Tarsisba. A csapat népes volt: Jarek, Ravasz Koba, Quild, Kőzúzó Eben, Kirran és Bakkancs volt a magja, és kísérőként velük tartott Kacu a mocsári törpe, Laurana elf hercegnő és Heike a harcoslány.
Mesélői megjegyzés: a kalandok közötti időszak lejátszásával és a tervezgetéssel egy egész játékalkalom elment meglepő módon. A rubinlencsés szemüveg előkerülése kicsit scriptelve volt, mert tudtam, hogy szükség lesz rá, de a korábbi kalandokban valahogy sosem került elő az a tárgy.
Fistandantilus varázskönyvének hatása bele volt kódolva a szisztémába, azzal nem számoltam, hogy közben Quild játékosa örömmel ragadja magához a lassú korrupció témáját. Ez több modulra (és pár évi játékra) elég kérdőjeleket tett karakter fölé, mert a silvanesti elf egyre veszélyesebb és önzőbb lett. .Nem mintha a hátteréből ne következett volna egy kis „eldalamarosodás”, Végül nem nyúltam bele közvetlenül a játékba, és a játékossal tisztáztuk, hogy az erkölcsi romlás ellenére ő még mindig a sárkánysereg ellen van így ki fog tartani a társak mellett. Quild sárkánygömbök utáni kutatásának eredménye pedig egy mesélői eszköz volt arra, hogy a játékosokban legyen egy kis plusz motiváció a tarsisi úthoz.
A kísérők közül nagyon egyértelmű volt, hogy nem visznek sok NJK-t magukkal (igazából azokat, akiket bírtak korábbról). Laurana innentől lett a kampányunk állandó résztvevője, de ekkor még sima az elf osztályából csak a harci képességeit villogtatta valamelyest.
Utólag azért látom, hogy nem volt emlékezetes ez a pár játékalkalom, de amikor benne voltunk, akkor élveztük.
2. Megérkezés Tarsisba
A csapat a régi térképet használva irányba állt, hogy elinduljanak a tengerparti városba, az út sokáig tartott, de nagyrészt eseménytelen volt. Azonban Tarsistól nem messze egy csapat sárkányfattyúra bukkantak, akik a Fehér Sárkánylégió egyenruháját viselték. Mindet levágták egyetlen kivételével, akit Kirran elbűvölt, a zavarodott sárkányfattyút próbálták a maguk oldalára állítani. Mint kiderült a lényt Dremonnak hívják, és elmondta nekik, hogy Tarsisban már lényegében ők uralkodnak, mert a légió egy része a város kormányzójának jóváhagyásával a városban állomásozik. A csapat szeretett volna bejutni a városba, ezért meggyőzték Dremont, hogy jutassa be őket, aztán tűnjön el egy időre.
Lassan sötétedni kezdett, mire a kapuban a városhoz tartozó őrök beengedték őket, mert nem merték megkérdőjelezni az elbájolt sárkányfattyú társukat. A város feszültnek tűnt és kihaltnak, hideg szél kavargott az utcán, ezért elfogadva a egy jótanácsot Dremontól elmentek a Fekete Rózsa Fogadóba (ezalatt a sárkányfattyú társuk inkább felszívódott, hogy ne legyen szem előtt az esetleges társai előtt). Laurana és Quild a biztonság kedvéért felhajtott a köpenyének csuklyáját, hogy eltakarják az elfes vonásaikat.
A Fekete Rózsa Fogadó egy elegáns és kényelmes fogadónak tűnt, ahol rengeteg ember volt, Ravasz Koba vitte a szót, és Szirtes Vilan álnéven idegen utazóknak adták ki magukat. Eközben Bakkancs a maga végtelenül idegesítő stílusában szórakoztatta Gorót a fogadó minotaurusz kidobóját. Talán csak a Régi Istenek kegyének volt köszönhető, hogy nem dobták ki a surranót.
A fogadóban hamarosan szóba elegyedtek egy kék ruhás férfival, aki Zander néven mutatkozott be. A férfi elmondta, hogy a nép elnyomásban él, és a város nagycsaládjainak vezetői közül egyedül Ötárbócos Zoszimosz mer nyíltan szembe szállni a kormányzóval, aki a sárkányfattyak bábja. A lakosság egyedül azért nem lázad egyelőre, mert a szörnyek meghúzzák magukat a Régi Solamniaia Rendházban, és nem dugják elő a képüket fényes nappal, ezért senki sem érzékeli a veszélyt. Egy másik kocsmai alaktól megtudták, hogy a városban már három napja egy elf hercegnőt keresnek.
Eben közben megismerkedett a Fogadó egyik kurtizánjával, egy félelf nővel, akit Liának hívnak. Nem sok idejük volt beszélgetni (a lány azt hitte Ebenre, hogy egy solamniai lovag), mert váratlanul a fogadóba berontott egy csapat sárkányfattyú egy elf hercegnőt keresve. Mivel Laurana megbújt a társaság takarásában egyből Liát vették észre, aki azonnal lefogtak és kirángattak a fogadóból. Eben szeretett volna közbeavatkozni, de Koba és Quild óvatosságra intette. Annyit azért kiderítettek, hogy feltehetően a sárkányfattyak főhadiszállására vihették.
A csapat a sárkányfattyak távozta után szépen kiszivárgott a fogadóból, hogy kicsit körbe nézzenek. Nem állt szándékukban visszatérni, mert egyértelmű volt, hogy a kormányzói titkosrendőrség figyel ott mindenkit. Már idefele is kiderült hogy a városnak már régen nincs tengerpartja, akárcsak a küldetésük, a város itt megfeneklett a Por Fennsíkságán.
A Solamniai Rendház a főtéren állt, ahol mindenféle fából és bőrökből ácsolt bódék álltak, amelyek valószínűleg fényes nappal piacozók standjai lehettek, de most csak pár lacipecsenyés volt már kint és pár nincstelen, akik tüzeket gyújtottak és itt melegedtek. Nem akarták elkapkodni a Rendházba való bejutást, és szerették volna azért a Könyvtárat is megnézni másnap, ezért kerestek egy éjszakai szállást. A fogadóban hallottak arról, hogy két solamniai lovag a Vörös Sárkány Fogadóban szállt meg, ezért rövid kérdezősködés után kiderítették a helyét és elhatározták, hogy itt fognak megszállni.
Mesélői megjegyzés: az elbűvölt sárkányfattyú veszélyes volt. Tudtam, hogy adott esetben akár túl sok információt is fel tudnék által fedni, ami miatt igyekeztem őt hamar kivonni a játékból, de a városba való bejutáshoz pont kapóra jött.
A Fekete Rózsa frivol hangulata jó volt, és a játékosok is élvezték, hogy a kampány kezdete óta szinte először megmártózhatnak az igazzy fantasy fogadó feelingben.
Bakkancs a surranó kezelése ekkor még azért nehéz volt, a játékos tökéletesen hozta az “idegesítő surranó” sztereotípiát, amihez fel kellett kötnöm a gatyám.
3. Solamniai lovagok
A fogadóban egy Kloé nevű fiatal özvegyasszony volt a fogadós. Főleg helyiek voltak jelen, de az egyik sarokban kiszúrtak két páncélos férfit. Az egyik idősebb komor tekintetű alak volt, a másik haja és bajusza pedig vörös volt, mint egy rókáé. A társaság kivett egy szobát, vacsorát kértek, majd leültek a lovagokkal beszélgetni.
A lovagok tartózkodóak voltak, de a néhai Sir Eichert emlegetve az idősebb lovag megenyhült. Az idősebb lovag Sir Koronaőr Derek néven, a fiatalabb vörös pedig Sir Hosszúíjas Aaron néven mutatkozott be. Miután sikerült meggyőzni a lovagokat, hogy egy oldalon állnak elmondták, hogy a Fehérkő Tanácsának megbízásából jöttek ilyen messze délre, mert találtak egy fóliáns, amely alapján a Wayrethi Torony sárkánygömbjét egy renegát silvanesti elf egy bizonyos Fael-Thas vette magához. Az elf azóta a sárkányseregek mellé állt és a Jégfal Kastélyban húzta meg magát, amelynek a helye nem ismert, csak annyit tudni, hogy a Jégfal-gleccseren van messze déli tundrán. Azonban tudomásukra jutott, hogy a Tarsisi Könyvtárban van egy régi útikönyv „A tengerek eltűnéséről” címmel, amelyet egy Hesszoni Palak írt, és valószínűleg abban van egy térkép, amivel eljuthatnának a Jégfal Kastélyig. A terv az, hogy megszerzik a sárkánygömböt (amivel Sir Derek szerint lehetne irányítani a sárkányokat), és elviszik Sancristba a Fehérkő Tanácsához, ahol Krynn szabad népeinek vezetői próbálnak egy átfogó szövetséget kovácsolni a sárkányseregekkel szemben.
A társaság mindenképpen szeretett volna segíteni, és Sir Derek elmondta, hogy voltak már a könyvtárban, de nem találták a könyvet, és úgy tűnik, hogy a könyvtárosok nem túl segítőkészek velük.
Sir Aaron közbevetette, hogy ma az utcán találkozott egy Lothinel nevű elf nővel, aki az úrnőjét kereste a városban, aki pár napja szökött be a városba tárgyalni valakivel. Megbeszélték, hogy másnap találkoznak a város parkjánál. A csapat elmondta, hogy mi történt a Fekete Rózsa Fogadóban.
A csapat megegyezett a lovagokkal, hogy segíteni fogják egymást, mert a csapat is aktívan harcol a sárkányseregek világhódító terveivel szemben. Sir Koronaőr Derek kicsit tartózkodó és hitetlenkedő volt (pedig Bakkancs nagy hangon mondta, hogy a sárkányölés úgyszólván hobbija a csapatnak), de elfogadta a felajánlást.
Másnap a csapat felkerekedett, hogy először is találkozzanak Lothinellel, de a reggeli során a Kormányzó emberei megzavarták őket, és Szirtes Vilant keresték. Ravasz Koba felelt az álnevére, és vállalta a kihallgatást, amire Jarek és Bakkancs is elkísérte (Quild és Laurana igyekztek meghúzni magukat, Eben pedig a helyi alvilággal akarta felvenni a kapcsolatot).
A kormányzóval folytatott beszélgetés inkább volt kölcsönös erőfelmérés, és finom fenyegetések kinyilvánítása a Kormányzó részéről. Azonban Ötárbócos Zoszimosz a helyi ellenzék vezetője felvette velük a kapcsolatot, és elhívta őket vacsorára.
Eben a város egykori tengerparti negyedében járkálva találkozott egy törpével, aki Borisznak hívtak, becenevén Póknak. A törpe felajánlotta a segítségét, ha bármire is szüksége lenne. Eközben Quild, Kirran és Laurana a lovagokkal találkozott Griffházi Lothinellel, Alhana hercegnő udvarhölgyével, akit Quild ismert még abból az időszakból, amikor Silvanestiben élt. Lothinel elmondta, hogy maga Alhana hercegnővel jött a városba, hogy harcosokat keressenek, akik segítenének felszabadítani Silvanestit, amelyet lerohant a Zöld Sárkánylégió. Habár szeretett volna a hercegnővel együtt a városba jönni, de hátul maradt, hogy a város határa közelében a griffjeikre figyeljen. Viszont egy aggasztó hír akadt: a hercegnőt tegnap este elkapták, és a Solamniai Rendházba vitték.
A csapat délután egyesítette az erejét (plusz a három idegen is velük tartott). A főtéren eközben egyre többen gyűltek össze, és láthatóan a lakosság egyre feszültebben és idegesebben reagált a sárkányfattyakra. Valami készült a városban.
Este Koba még eleget tett Ötárbócos Zoszimosz meghívásának, és megtudták, hogy egy napon belül itt komoly változások lesznek, és a nép éledezik. Nem történt semmi különöse, de folyamatosan úgy érezték, hogy figyelik őket.
4. Kazamatajárás
Másnap a csapat jobb híján a könyvtárba ment, hogy legalább a könyv és a Jégfal Kastély felé vezető térkép nyomára akadjanak. A könyvtáros egy Frederik nevű férfi volt, aki nem mondott semmit sem a könyvükről, de Kirran az extraszenzorális percepció varázslattal érzékelte, hogy a könyvtár egyik hátsó ajtajára gondol a férfi.
Azonban mialatt ez történt az ajtónál őrködő Eben, Sir Aaron és Heike felfigyelt arra, hogy az utcán egy egész osztagnyi sárkányfattyú kezdett el gyülekezni. Úgy tűnik, hogy a helyi erők kezdenek a nyomukra akadni, és gyanakvóak.
A csapat a sárkányfattyakat látva egyből döntött: elterelik a könyvtárosok figyelmét és megnézik a hátsó helyiséget. A szobában látták, hogy van egy lefelé vezető járat, az alkalmatlankodó könyvtárosokat Jarek és Koba lebénította és elindultak a város alá.
Az első helyiségben egy vasszarkofágot találtak, amelyből valaki dörömbölt kifelé. A csapat attól tartva, hogy valakivel az itteni könyvtárosok valami álnokságot művelnek felnyitották a szarkofágot, de a tárolóból egy holtsápadt fiatal nő tört elő vérre szomjazva. Jarek élőholtűzéssel ártalmatlanította a lényt, majd megszabadították a szenvedéseitől. A teremeben találtak két ezüst, egy vas és réz csengettyűt. A csapat rövid tanakodás után megrázta az ezüst csengettyűt és kinyílt a titkosajtót, ami tovább vezetett.
A föld alatti komplexum termeit járva rendetlen sötét helyiségeken mentek keresztül amelyek zsúfolásig tele voltak könyvespolcokkal, a polcokon pedig régi könyvekkel. Lassan és óvatosan haladtak, mert hamar kiderült, hogy bármelyik teremben kísértetek leselkedhetnek rájuk.
Az élőholtakon túl az egyik olvasóteremben egy sápadt kopasz alakkal is összeakadtak, aki ódivatú talárba volt öltöztetve, mint kiderült, ő volt Bohumil, aki még az Összeomlás idején bújt be a föld alá a könyvtár legértékesebb köteteit elrejtve, mert a Régi Istenek eltűnésekor a városban a káosz uralkodott. Azóta itt őrzi az régi idők tudását és egyáltalán nem örült a hősök érkezésének. A csapat összecsapott a lénnyel, majd amikor elpusztították a fizikai testét és ködpászmaként visszatért a szarkofágjába, akkor egy letört széklábbal megkarózták a vámpírt.
A Humán Tudományokkal foglalkozó olvasóteremben végül megtalálták a keresett útikönyvet és benne a térképet.
A kazamatát járva érdekes felfedezést tettek: a járatok keleti végében sárkányfattyak őrködtek, és kilogikázták, hogy feltehetően a Solamniai Rendház alatt lehetnek. A csapat tartott egy pihenőt (ezalatt a felszínen már éjfélre járt az idő).
5. A régi solamniai rendház és a sárkányok érkezése
Habár minden információ a rendelkezésükre állt, Koba ragaszkodott hozzá, hogy szabadítsák ki a hercegnőt (habár felmerült, hogy a fogságba esett hercegnő elképzelhető, hogy csak a félelf kurtizán Lia, de akkor is). A csapat a pincehelyiségekből előtörve kereste a szobát a különleges foglyot tartják. Minden igyekezetük ellenére sajnos hamarosan felhívták magukra a figyelmet, így minden ravaszságukra szükség volt ahhoz, hogy időben megleljék a foglyot.
Végül megtalálták Liát, és mint kiderült Alhana nem itt volt. A csalódott és végsőkig elcsigázott csapat a vár hátsó falán keresztül kezdett a falak között elmenekülni.
Északról viharfelhők kezdett gyülekezni.
Eközben a hajnali órákban tarsisi lakosság megrohanta Rendházat, amely komoly felfordulást okozott. A sárkányfattyak és az emberek összecsapásában sokan meghaltak, miközben valakik felgyújtották a Kormányzói Palotát is.
Sir Derek és Sir Aaron már távoztak volna a városból, de a csapat még Alhana hercegnő nyomára akart akadni, ezért a két lovag elindult, hogy a kibontakozó népfelkelésben készleteket szerezzenek a sarkvidéki útra.
Végül rövid nyomozás után egy utcagyerektől megtudták, hogy van egy régi Mishakal Szentély, amelyet a Pormatrózok használnak, és Borisz a Pók is ott bujkál az embereivel és egy nőt is napok óta ott tartanak fogságban. A csapat gyorsan kapcsolt és elmentek a szentélyhez. A martalócokat Koba lebénította és levágták őket Borisszal együtt. Alhana hercegnő hálás volt a kiszabadításért és Quildhez fordulva segítségért könyörgött, mert királyi atyja Lorac egy sárkánygömbbel próbálta megvédeni a hazájukat, de valami szörnyűség történt.
Északról éles mennydörgés hallatszott.
A Vörös Sárkány Fogadóban a teljes kompánia összegyűlt, hogy megbeszéljék, hogy mi legyen. Egyértelmű volt, hogy Silvanesti és a Jégfal Kastély is nyújthat olyat, amivel előmozdíthatják az ellenfeleik legyőzését. Sir Koronaőr Derek délre ment volna Jégfal Kastélyhoz, de Alhana hercegnő is sietségre intett mindenkit.
Ekkor érkezett meg viharfelhőktől övezve a Kék Sárkánylégió.
A várost a kék sárkányok villámló lehelete szinte a földdel tették egyenlővé, de a legnagyobbak szinte mintha kerestek volna valamit. Hamarosan lecsapott a fogadóra egy nagyobb kék sárkány, akivel Eben hősiesen megpróbálta felvenni a harcot, de a közelben köröző többi szárnyas szörnyeteg miatt muszáj volt menekülni.
A fogadó romjai közé leszállt egy kék pikkelypáncélos nő, aki láthatóan a sárkánynagyurak rangjelzését viselte, illetve Jarek kiszúrta, hogy egy másik sárkányon ott lovagol egy régi ismerős: Cassandra Gemini.
A csapat hősiesen küzdött, ezzel sikerült egy kis idő nyerni és elmenekülni. Gyorsan döntöttek arról, hogy ketté válnak, a csapat egyik elmegy Alhanával Silvanestibe, a másik fel pedig délre a Jégfal Kastélyhoz.
Habár az eredeti küldetésük kudarcot vallott, a Tarsisban talált nyomok elvezethetik őket a sárkánygömbökhöz, amik talán segíthetik őket a háború megnyerésében.
Silvaestibe ment: Ravasz Koba, Kőzúzó Eben, Bakkancs és Laurana hercegnő (Alhanával és Lothinellel griff háton)
Jégfal Kastély felé ment: Jarek, Quild, Kirran, Kacu és Heike (Sir Koronaőr Derekkel és Sir Hosszúíjas Aaronnal).
Mesélői megjegyzés: sajnos az események pontos okozati összefüggésének rekonstrukciója nem tökéletes (talán a leírásból is látszik). A titkos könyvtár működött mint dungeon és az erdődben is nagyon hamar sikerült jókora szószba keverni magukat. Érdekes, hogy készpénznek vették a pletykát, hogy a hercegnő az erődben van, így amikor Lia előkerült, akkor azért volt csalódás. A szentély felé vezető nyom elejtésével kapcsolatban már nem vagyok biztos, annyi bizonyos, hogy a bénítás varázslat gyakorlatilag azonnal kiütötte a martalócokat, így fájdalommentesen sikerült megmenteni Alhanát.
Az időrendet kicsit a drámai hatás kedvéért felpörgettem a modul során, ami talán túlzás volt, de mesélőként úgy éreztem, hogy szükség lehet rá.
A játékosaim utólagos elmondása szerint a háttérben zajló kavarásokból semmi sem fedődött fel, amit talán lehet hibának mondani, de így is logikusak voltak a célok szerencsére.
A fogadós sárkányokkal folytatott harc nagyon egyenlőtlen volt, de ettől függetlenül a játékosok közül volt olyan, aki szerette volna Gwylna Geminit a kék sárkányúrnőt elkapni. Majdnem sikerült is nekik, de a csapat harcosai is komoly sebeket kaptak, így kénytelen voltak elmenekülni.
A csapat szétválasztása hamar és logikusan ment. Talán az egyedüli meglepetés az volt, hogy a silvanesti származású Quild nem a hazája felé vette az irányt, de valamennyire következet a karakter hátteréből.
Talán a beszámolóból nem derül ki, de szerintem egy érdekes és fordulatos kaland volt a tarsisi epizód, amelyre szívesen emlékezem.
Kavicsok a margón 