Haldokló Nap Árnyéka (I.)
Hórusz fia
16. rész: Pengeélen
Idő: v.sz 1372 Pajzstalálkozó Napja – Lánguralom 12. éjfél (Birodalmi időszámítás 3508)
Csapat:
Enkidu (untheri ember barbár 2./harcos 1./tolvaj 1. szint) egykori utcagyerek, csempész és harcos, jelenleg Neldorildban lakik.
Kafele (azulduthi ember boszorkányos parittyás 4. szint) ideges természetű 16 éves radikális ifjú, aki kőfejtő rabszolgából lett szabad ember, de azóta sem találja a helyét, csak a fáraó iránti rajongásában biztos.
Methot (aasimar paladin 4. szint, Thot vérvonalából), ifjú becsületes és segítőkész ifjú nemes Gheldanethből
Thotmesz (mulhorandi ember Thot-pap 4. szint), egykori varázslótanonc, aki rendkívül intelligens, de a társaskapcsolatok finomságai megrémítik. A gheldanethi Thot kultusz oltárszolgája.
Hűséges bajtársak:
Sakálölő (2. szintű kardforgató bajtárs) Enkidu ravasz és életrevaló mindenese, egykori karavánkísérő
Énok (2. szintű kardforgató bajtárs) Methot alázatos fegyverhordozója és harcostársa, egykori karavánkísérő
Kleo tisztelendő hölgy (pap) Müraion kormányzó által a csapat mellé rendelt Nephtys-papnő
Öt lovag Müraion kíséretéből
Prológus: Hobgoblinok
Éjfélre járt az idő, mire a csapat legyőzte Gruzalt a zöld sárkányt, de mégis a befejezetlenség érzése volt felettük: a Bronz Katedrális előtti oázis körül három egyenként kétezres sereg gyülekezett, az ankhegektől megmentett Enatum lánya még fogságban van, és a nagy összecsapást Mulhorand és Szabad Unther között továbbra is várat magára.
A rom felszíni részén egy ormon még két hobgoblin bujkált nyílpuskával, és Methotot meg is lőtte az egyikük. A rövid összecsapásban a leglátványosabbat Enkidu húzta, aki parkourosan felpattant a romhalmazokon át a mellvédre, ahol az egyik hobgoblint le is vágta a vívótőrével. A másik hobgoblin megpróbált elfutni, félreugrott Enkidu kardja elől, átugrotta Methot kitartott gléféjének nyele felett mint egy gátfutó (ez azért is volt kiemelkedő sport teljesítmény, mert éppen egy repedezett lépcsősoron futott lefelé), végül a várkapuban az egyik csonka boltozatban figyelő Kafele ütötte ki parittyájával. A foglyul ejtett hobgoblintól megtudták, hogy ők korábban egyszerű sivatagi rablók voltak, aztán a zöld sárkány szolgálatába álltak némi drágakőért cserébe. A seregekről nem tudtak semmit, de a romtól a sziklába vezető csapóajtóról elmondták, hogy ott laknak Tiamat kultistái, akiknek a vezetőjét Lhaummnak hívják. A hobgoblin nem járt odalent, így nem tudtam megmondani, hogy mennyi kultista bujkálhat a kazamatában. A csapat megkötözte őt és az Enkidu által előző este elfogott haramiát és az öreg Enatumra és az egyik sérült lovagra bízták őket.
Egy darabig felmérték a lehetőségeiket, hogy nagy kerülővel menjenek le az oázishoz, ahol a lány van, vagy a kazamatán keresztül verekedjék le magukat. Végül Methot javaslatára a kazamatát választották. A csapat szépen Sorba rendeződött: Elől ment Enkidu és hűséges jobbkeze Sakálölő; őket követte Methot és fegyverhordozója Énok; majd jött két lovag; Kafele és Thotmesz (világító pajzzsal) végül újabb két lovag zárta a sort.
Mesélői megjegyzés: az előző játékalkalom tanulságait levonva megbeszéltem a játékosaimmal, hogy nerfelem a lovagokat, így feleztem az életerejüket és kettő helyett csak egyszer támadnak. Ők elfogadták ezt, szóval így álltunk neki a játékalkalomnak.
A hobgoblinok még ez előző játékalkalom után maradtak ott, de Thotmesz kiszúrta őket, és esélyük sem volt, de azért a foglyul ejtett hobgoblin nagyot menekült.
Első hullám: Az első pengeváltás
A lépcső aljára érve egy ajtónyíláshoz értek, amelyből fény szűrődött ki. Valaki megkérdezte odaátról, hogy mit keresnek ott és húzzanak vissza a felszínre (innen tudták, hogy azt hiszik az őrök, hogy hobgoblinnak hiszik őket). Methot vezette a sort, aki nem hazudik, és azonnal csatakiáltást hallatott és kilátásba helyezte a kultisták halálát. A szobába betörve egy görbe kardos kultista és egy nehéz vértes veterán katonába botlottak. A kultistát hamar leverték, de a veterán elszaladt segítségért, ezzel felverve a környező helyiségekben lévő társait. Az első teremből délre volt egy boltív, amin túl egy lépcső vezetett le egy víztükör felett lebegő lánghoz, keleti irányba pedig a veterán egy ebédlőbe szaladt, ahol pár társa már ott volt. Enkidu és Methot a kísérőikkel együtt a keleti szobába rontott be, hogy ott végezzenek a kultistákkal, mialatt Thotmesz megleste a déli boltíven túli lángot, ahol rögtön egy fekete csuklyás alakkal nézett szembe (elég messze voltak egymástól, de arra elég volt, hogy kölcsönösen felfedezzék egymás jelenlétét.
Az ebédlő bejáratánál nagyon össze sűrűsödött a társaság, és Sakálölő több sebet is kapott, mialatt Enkidut támogatta. Methotnak meggyűlt a baja az egyik nehézvértes harcossal, de az egyik lovag és Énok mellette harcolt.
Ezalatt a fekete csuklyás alak a déli teremben szólított egy fenevadat, amely egy tigris és egy vörös sárkány szentségtelen keverékének hatott. Thotmesz felkiáltott, hogy segítségre lesz szüksége, mire Kafele, a velük tartó Kleo papnő és két lovag előlépett. A fekete csuklyás egy pillanatra eltűnt a szemük elől, de hallották, ahogy kinyit egy ajtót és parancsba adja valakinek, hogy szóljon a többieknek.
A kibontakozó két frontos harcban Methot és Enkidu vezetésével hamarosan legyőzték a keleti ebédlőben (és konyhában) tartózkodó kultistákat; mialatt Kafele és Thotmesz a fekete csuklyás pappal és az őrsárkánnyal hadakozott. Kafele előbb kilőtte az őrsárkány egyik szemét, majd a kegyelemdöfést megadta a lovag. A pap apró szellemsárkányokat idézett maga köré (spirit guardians), ami miatt az egyik közelébe lépő (óvatlan) lovag megsebesült. Ezután Thotmesz lélekharang varázslattal, Kleo szentláng litániával és Kafele a parittyájával lőtte a papot, aki csakhamar a földre is került.
Enkidu és Sakálölő megitták a náluk lévő gyógyitalokat, majd a csapat tovább nyomult befelé, mert tudták, hogy valaki elosont és talán figyelmeztette a kazamata többi lakóját az érkezésükről. Thotmesznek és Kafelének rövid ideje volt megvizsgálni a medencés helyiséget, amiről megállapították, hogy egy frissen „felszentelt” Tiamat szentély volt, amit talán másra használtak az eredeti építők. Methot és a lovagok rövid elismeréssel adóztak egymás fegyverforgató tudásának, és felkészültek az újabb rohamra.
Mesélői megjegyzés: Azzal, hogy az első szobában a csapatnak nem sikerült megakadályoznia a riadót igazából eldőlt, hogy végig kell verekedniük magukat az ellenfeleken. Az ellenfelek közül a kultisták igazából kellemetlenek voltak (apránként ütötték le az ellenfelek életerejét, és Methot sok kritikus ütést kapott). Enkidu a barbár őrjöngésnek hála bírta az ütéseket, de a segítője Sakálölő pengeélen táncolt (egyébként a Tasha’s Cauldron of Everythingben az Expert sidekick kifejezetten hasznos segítőtárs egy tolvaj karakter mellé). Az nem derült ki, de siekrült rögtön elkapni a kultusz vezető papját, akinek elég kevés hp-t dobtam, így hamar megfeküdt. Az őrsárkányban (guard drake VGM 158) volt bizodalmam, de hiába sok harcerőpont és a két támadás, Thotmesz és Kafele a két lovaggal és a pappal hamar leverte.
Már az elején a csapat elhasználta az erőforrásaik egy részét és nem tartottak rövid pihenőt, hogy siessenek. Emlékezzünk: az előző játékalkalom végén verték le a zöld sárkányt (igaz fullos lovagokkal), és nem pihentek azután sem. A velük tartó Kleo elmondott pár gyógyító varázslatot, de itt még nem volt nagy gond.
Második hullám: Tiamat fanatikusai
A szentélyből és a hálóból is egy elágazáshoz vezetett egy-egy folyosó, amelynek a keleti ágán egy résnyire nyitott ajtót láttak meg, ahonnan beszéd szűrődött ki. A csapat felkészült arra, hogy lerohanják a bent tartózkodókat. Amikor kitámadtak hallották, hogy valaki nagy hangon támadásra ösztönzi a bent lévőket, majd kivágódott az ajtó és két nyílpuska lövedék röppent ki a csapatra. Ezután az egyik nyílpuskás (egy igazi kétajtós szekrény) megindult, hogy áttörjön a csapaton és a kazamata mélyéig szaladjon, de a csapat sikeresen útját állta. Enkidu beszaladt a terembe, ahol négy kultista és egy sárkánymaszkos fanatikus várt rá. A sárkánymaszkos fanatikus sikeresen lebénította Enkidut, aki így nagy bajba került. Mialatt Methot és a lovagok egy része a melákkal küzdött, Sakálölő a saját testével védve kihúzta Enkidut.
Thotmesz próbált volna szót érteni a kutlistákkal, de a sárkánymaszkos őrült harci lázba kergette őket. Miután legyőzték a melákot, és Enkidu is nagy nehezen lerázta magáról a bénultságot, összecsaptak a kultistákkal. Habár őrjöngve harcoltak az istennőjükért, esélyük sem volt a túlerőben lévő nehéz páncélos csapattal szemben. Az ifjú Kafelét megérintette a vad elszántságuk, és kiállásuk a hitükért, ezért elfordult, és nem volt hajlandó harcolni velük. Kleo papnő pár szóval próbálta a fiút megvigasztalni, azzal, hogy nincs választási lehetőségük.
Miután mindenki holtan feküdt és elült a csatazaj, gyorsan elkezdtek körbenézni. Találtak némi pénzt a kultistáknál. Kafele visszaosont a szentélybe és lehúzott egy egyszerű rézgyűrűt a fekete csuklyás pap hullamerev ujjairól, majd a szentély oltáráról leemelt egy serleget, amelyben valami sűrű vörös (vérszagú) folyadék volt. Csodás hatásban bízva megitta a löttyöt, amitől azonnal rosszul lett (plusz a szentély medencéje felett lebegő láng kialudt). A rosszulléttel küszködő Kafelét Kleo gyógyította meg, ami után az ifjú a papnő mellett maradt.
Pár gyógyító varázslatot elmondott Thotmesz és Kleo, de a csapat továbbra sem volt hajlandó pihenni.
Innen egyetlen út vezetett lefelé egy lépcsőn, és a csapat úgy döntött, hogy ha vannak még ellenfelek, akkor megpróbálják őket átverni. Enkidu felvette az egyik kultista csuklyás köpenyét és kicsit lemaszkírozta magát, mintha az itteniek közé tartozna, majd lesétált. Ezalatt a csapat a kereszteződés két oldalán bujkált, hogy lecsapjanak az Enkidu által odacsalt további ellenfelekre.
Mesélői megjegyzés: A csapaton áttörni kívánó veteránnak 71 hp-ja volt, ezért őt nagydarab meláknak írtam le, aki egy amerikai focista lendületével próbált áttörni a csapaton. Apró színesítés volt, de rögtön egyéniséget adott az ellenfélnek. Methot és Emkidu játékosa OSR rendszerekhez szokott, ezért nagyon meglepődtek a Bénítás (Hold Person) varázslat 5. kiadásos gyengítésén. Persze így is sikerült zsinórban háromszor rosszat dobni a mentődobásra. Sakálölő 1 harcerő ponttal úszta meg a menekítési manővert, amivel elég rosszul állt. Egyébként a csapat számára inkább izzasztó és hosszadalmas, mint nehéz volt ez az etap, de fogytak rendesen a csapat erőforrásai (Enkidu a két harc között megvágta magát 1 hp-nyit, hogy fenntartsa a harci lázát, de ez is elmúlt a termek átkutatása közben).
Ennek a résznek az egyik legjobb karakterpillanata Kafele együttérző elfordulása volt a harctól, amiért inspirációval jutalmaztam. Később a szentély főpapjának kifosztása és a serleg lenyúlása igazi DnD pillanat volt a semmiből.
A csapat továbbra sem tartott rövid pihenőt, viszont volt egy tervük. A végeredményt lássátok alant.
Harmadik hullám: A tűzlabda
Enkidu a kazamata mélyebb szintjén egy föld alatti vízesés előtt húzódó hídhoz ért, ahol két őr állt. Meglepő módon bevették a blöfföt, hogy megtámadták kazamatát és szükség van rájuk, mert a főpap látni akarja őket. Az őrök szóltak a híd túloldalán lévő szobákban lévő társaiknak, akik közül a legjellegzetesebbe egy festett arcú nő volt. A nő gyanakodott, ezért az egyik nehézpáncélos harcosnak azt parancsolta, hogy maradjon hátra. Enkidu egy darabon felkísérte a népes csapatot, majd lemaradt, hogy a megfelelő pillanatban hátba támadhassa a kultistákat.
Azonban a gyanakvó kultisták felfedezték, hogy a kereszteződésben idegen alakok bujkálnak, mire felocsúdtak a festett arcú nő elmondott egy varázslatot és egy tűzgolyó lángja söpörte szét a kereszteződés közepéből. A lángok egyedül a messze álló Kafelét és a teljesen máshol ácsorgó Enkidut nem érintették, de egyébként mindenki súlyos sebeket kapott, de a legnagyobb veszteség az volt, hogy a négy lovagot szénné égették a lángok.
Methot nem törődve a sebeivel előre nyomult, hogy felvegye a harcot az ellenfelekkel, de ő maga is alig állt már a lábán. Gyakorlatilag folyamatosan rá volt szorulva Thotmesz gyógyítószó és Kleo gyógyító varázslatára, de a nála lévő igaz harag varázstekercs jó szolgálatot tett, és bőszen viaskodott a kultistákkal, akik túlerőben voltak. A varázsló nő hátra kiáltott, hogy hozzák az erősítést, de Enkidun nem sikerült átjutniuk. Kafele habár félt, hogy megölik előrébb óvakodott és a parittyájával végzett varázslónővel. Ezalatt Enkidu felhajtotta a shusseli alkimistától ellopott tűzlehelet italát és mesteri ügyességgel pörkölt oda hátulról az ellenfeleknek. De a csapat minden tagjában eddig alig volt harcikedv, és minden erőforrásukat felélték. Hamarosan Methot hű fegyverhordozója Énok véresen hullott a földre, de őt még Kleo egy utolsó varázslattal visszahozta az élők közé.
A nagy felfordulásban közben megfeledkeztek róla, hogy egy őr a kazamata mélyén maradt. Enkidu lejjebb ment és meglátta, hogy egy zöld őrsárkány áll az ott hagyott nehéz vértes mellett. A kultista hallotta a csatazajt és elindult felfelé. Enkidu előzékenyen félre állt (az őrsárkány szaglását megzavarta a lopott köpenye), és várta a megfelelő pillanatot. A többiek eközben az utolsó kultistákat vágták le és Methot alig állt már a lábán, mikor meglátták az őrsárkányt. Habár Kafele és Thomesz a menekülést fontolgatta az istenvérű Methot hallani sem akart erről. A csapat még utoljára összeszedte minden erejét és levágták a vértest és az őrsárkányt (Methotot úgy kellett visszahozni a haldoklásból). Az utoljára állva maradt vértest végül Enkidu szúrta hátba, ezzel véget vetve a küzdelemnek.
Mesélői megjegyzés: A csapat terve több sebből vérzett, de Enkidu egy sikeres átverés dobással annyit elért, hogy kicsalogassa az ellenfeleket, arról már nem tehetett, hogy a gyanakvó NJK-k kiszúrták a bujkáló kompániát (erre is dobtam titokban).
A végjáték nagyon izgalmas lett, a tűzlabda pont arra volt elég, hogy elsöpörje a plusz kísérőket, ezzel súlyt adott a varázslónőnek, aki ennek ellenére hamar fűbe harapott. Mivel a csapat nem pihent és apránként elfogytak a mágikus trükkjeik, ezért mindent be kellett vetniük a harc során. Mivel eddigre – nagyrészt a tűzlabdának köszönhetően – mindenkinek kevés hp-ja volt, ezért végig ott lógott a levegőben, hogy valamelyik karakter (elsősorban a nagyon bevállalós Methot) ott hagyja a fogát akár csak egy átlagos jó dobás következtében. Enkidunak nagy szerencséje volt a tűz lehelet italával, mert mind a három alkalommal nem dobta meg az ellenfele a mentődobást. A csapat izgalmasnak találta a harcot és mesélőként utólag úgy látom, hogy a „Veterán” NJK-k kifejezetten erősek a két támadásukkal és magas VF-ükkel, szóval érdemes velük vigyázni, de a gyenge kultistákkal keverve pont jók voltak.
Epilógus: Kincs és tervek
A véres és kimerítő csata után megtalálták az alsó hálókat illetve egy barlangi tavat, amelyen túl volt egy kijárat az oázistól északra elterülő sivatag felé. A szobákat és a holttesteket átkutatva találtak egy adamantium mellvértet a hálókban (ez Methothoz került), Ekidu pedig egy rózsaszín prizmát talált a varázslónő zsebében. Kafele rézgyűrűjét megvizsgálva nem lettek okosabbak, de az ifjú parittyás biztos volt benne, hogy különleges gyűrű lehet. A sárkány kincsei között talált ankh-szimbólumos botot Thotmesz tartotta magánál.
Kezdett hajnalodni, a csapat úgy döntött, hogy tartanak egy kis pihenőt, mielőtt tovább mennek és kiszabadítják a lányt és felmérik az itteni seregeket.
Folytatás talán augusztus végén, de lehet, hogy inkább szeptember elején.
Kavicsok a margón 