Haldokló Nap Árnyéka
Hórusz lánya [S02]
2. rész: A nászutas karaván
Idő: v.sz 1373 Ches 19 – Ches 23. (Birodalmi időszámítás 3509)
Csapat:
Enkidu (untheri ember barbár 2./harcos 2./tolvaj 1. szint) utcagyerekből veszélyes harcos, opportunista csempész és „üzletkötő lett. Jelenleg a Kékhajó Kompánia nevű kereskedő és bűnszervezet vezetője
Kafele (azulduthi ember boszorkányos parittyás 5. szint) rendkívül karizmatikus 17 éves radikális ifjú, egykori rabszolgából most egy föld alatti fáraóhoz hűséges kultusz vezetője, a radikális társadalmi reformok híve. Időnként különös álmai vannak.
Methot (aasimar paladin 5. szint, Thot vérvonalából), Thoth istenség vérvonalának nemes lelkű és becsületes harcosa. Az Íbisz Árnyai nevű fegyveres csoport vezetője, Shusseli lord. Politikailag inlább a Status Quo és az arisztokrácia védelmezője.
Thotmesz (mulhorandi ember Thot-pap 5. szint), egykori varázslótanonc, aki rendkívül intelligens, de a társaskapcsolatok finomságai megrémítik. A geldanethi Thoth kultusz oltárszolgája.
1. A karaván
A csapat legnagyobb meglepetésére a korábbi kalandjaik során megismert Pawan mester érkezett meg. Az öreg karavánvezető mosolya a legutóbbi sakálos kaland után nem volt túl őszinte, de ettől függetlenül az út hátralévő részében nagyon készséges és segítőkész volt.
Enkidu és Sakálölő karavánőrként beépült (Pawan mester persze tudott erről mindent). Methot és Ízisz-Terra három szolgálólánnyal egy külön kocsival utazott. Kafele pedig a hátsó kocsiban utazott a szolgákkal és az út során elmesélte a nagy kalandjukat és azt, hogy ők miként szolgálták a Fáraót.
***
A csapat az álca kedvéért úgy döntött, hogy egy hosszú Skuld-Maerlar-Rauthil-Murghyr útvonalat (lásd a térképen a zöld vonalat) követik, ennek érdekében Methot és Thotmesz felmérte a potenciális látnivalókat, ami nagyjából így nézett ki:
3 nap utazás: Geldantheből Skuldba
Látnivaló útközben: Szárazdombi Kilátó (Ozirisznak szentelt domb, amelyet sosem érintenek az árvizek, nagyon szép a kilátás)
Látnivalók Skuldban:
· Istenek Városa negyed (a Palotaszentélyek és Ré Piramisa)
· Ízisz Temploma [Központi negyed, zarándoklat] (az Ízisz Kultusz legfontosabb temploma, a zarándokok nyugalmat és lemélyülést keresve jönnek ide)
· Skuldi Aréna [Kis Chessenta negyed] (gladiátorviadalok és fogathajtó versenyek)
· Macskák Szentélye [Kikötő negyed] (Bastet egyik legnagyobb városi szentélye tele macskákkal, állítólag szerencsehozó helye)
· Szent Fürdő [Kis-Chessenta] (Hathor Szentélye, fürdő, illetve az anyák zarándokhelye)
4 nap utazás: Skuldból Maerlarba
Látnivaló útközben: Wun Viskói (egy Wun nevű varázslómester itt remetéskedett, a követői évszázadok múlva is itt élnek apró agyagtéglás építményekben és földbe vájt remete üregekben)
Látnivalók Maerlarban:
· Sópiac (Kara-Tur keleti fűszereinek és értékeinek első lerakata, illetve egy apró Thothnak szentelt Áldott Mérleg Kegyhelyének is otthont ad)
· Oroszlánok Szentélye (A város határán kívül Bastet vidéki kultuszának nagy szentélye sok nagymacskával)
· A Hórusz-Ré szentély óriási körfreskója (Az Istenek Napbárkáját ábrázoló gigantikus körfestmény a mulhorandi festészet egyik kiemelkedő alkotás)
3 nap utazás: Maerlarból Rauthilba
Látnivaló útközben: Keselyű Szeráj (egy oázis melletti kis fogadó, kiváló kaktusz pálinkája van)
Látnivalók Rauthilban:
· Ősi Gátrendszer (még a Birodalom ősi korszakából megmaradt gigantikus kőépítmény, amelyről nagyon jó a kilátás, illetve sok titkos járatról is szólnak pletykák)
· Könnyező Ízisz Szentélye (Ez könnyező szobor a folyó partján álló szentélyben található, a könnyei állítólag gyógyító erejűek)
· Rézcsengettyű Fogadó (Újonnan alakult fogadó, amelyet egy félszerzet család üzemeltet, most egy kifejezetten felkapott hely a birodalomban a konyhája és a rezidens zenekarai miatt)
3 nap utazás: Rauthilból Murghyrba
Látnivaló útközben: vad folyami pónik (szabadon élő vad pónik kedvelt hátasállatok Mulhorand előkelő hölgyei körében, de nehéz befogni és megszelidíteni őket)
Látnivalók Murghyrban:
· A Bej Vadasparkja (az elmúlt generációk során a Murghömi bej tekitélyes állatgyűjteményt szedett össze)
· Kardok Csarnoka (murghömi atamanok népgyűlésének helyszíne)
· Prefektusi Palota (formálisan a mulhorandi hatalom szimbóluma, valójában egy extravagáns palotakomplexum)
· Zura Függőkertje (a Zikkuratra épült nyilvánosság számára nyitott függőkert szép látvány, de köztudott, hogy a lugasok és rózsakertek között zsebmetszők és más kétes erkölcsi alakok is vannak)
· Lándzsák tere (a murghömi bej palotája előtti hatalmas téren állomásozó csillogó páncélú palota őrség látványos, különösen őrségváltások idején)
Tervezett utazási idő összesen: 13 nap
***
Útközben volt idő kicsit ismerkedni a karaván utasaival és kísérőivel:
- Haptu (jós, utazó. Enkidu váltott vele pár szót, ami alapján úgy tűnik, hogy a fickó a „fáraó embere”, de eléggé kamunak tűnnek a jóslatai)
- Laquip (majomidomár, kocsis. Sokat nem lehet tudni róla)
- Hanif és Donya (azulduthi házaspár, akik dolgozni mennek Murghyrba. Amikor Thotmesz szóba elegyedett velük nagyon szószátyárok lettek, de keveset mondtak igazán.)
- Dúnlang (chessentai zsoldos. Enkidu lefizette, hogy tartsa nyitva a szemét és segítsen, ha kell.)
- Brahim Ga Nassar (déli nomád barbár és karavánkísérő, aki sokat iszik.)
- Ani (furcsa világos bőrű, vörös hajú kamaszfiú, aki nagyon gyanús lett egyből Kafelének. Amikor nagyon elkezdett kérdezősködni, akkor a fiú kerülni kezdte Kafelét.)
Tehát a fenti útvonalterv alapján a csapat először a Szárazdombi Kilátónál kellett, hogy megálljon. A csapat az első napon meg is érkezett ide, de már messziről látták, hogy négy különös ormótlan alak áll a domb tetején. Enkidu előre nyargalt, és kiderült, hogy orkokról van szó. Az untheri visszatért, majd a csapat közös erővel felsétált a dombtetőn várakozó orkokra. A szörnyek vezetője szeretett volna egy kis pénz kicsikarni belőlük, de Enkidu pengéje gyorsan véget vetett az életének. A társai látva, hogy itt nem terem nekik babér gyorsan elmenekültek. A szolgák gyorsan elkaparták a halott orkot, majd Methot és Ízisz-Terra pedig a domb tetejéről megcsodálták az ország legtermékenyebb folyóvölgyére néző keleti panorámát.
Az első este folyamán még Kafele elmesélte egy álmát, amelyben azt látta, hogy egy előkelő hölgy odaad egy csecsemőt egy másik nőnek a skuldi kikötőben. Kafele felvetette, hogy talán benne is isteni vér van, és ezért látta az álmot (az egyedüli hiba az volt az elméletében, hogy a jelentet mintha a víz felszínén lebegve látta volna). A csapat továbbra sem tudta hova tenni az ifjú álmait.
A második este Thotmesz egy üzenetküldés (Sending) varázslattal kapcsolatba lépett a szívének kedves varázsló tanonclánnyal Tutuhessával, aki elmondta, hogy Menkara kismester aznap mutatta be a kutatási eredményeit az Özönvíz Piramisával kapcsolatban, de Sun-Ra nagymester zárt körű védést rendelt el. A lány korrupcióra gyanakszik, a csapat inkább valami sötét titokra.
Aztán második este Kafele csak sarokba szorítja Anit, aki megtörik és elmondja, hogy ő Gebanira, a föld istenének Gebnek a leszármazottja, aki egy elrendezett házasság elől menekült el és próbált eltűnni fiúként a karavánkísérők között. Kafele együttérzett a szabadságra vágyó lánnyal, ezért ígértet tett arra, hogy segít neki elbújna az apja elől, aki feltehetően üldözi. Persze Kafele nem avatta be a társait ebbe az összeesküvésbe.
Eközben Enkidu és a jós Haptu váltottak pár szót, ami miatt az untherinek balsejtelme támadt azzal kapcsolatban, hogy besétáljanak Skuldba egyenesen a nagyvezír „vadászterületére”. A csapat a sivatagban táborozott, és az est megbeszélés után úgy döntöttek, hogy ha sejtik az érkezésüket ellenérdekelt felek, akkor meglepnek mindenkit és keletre fordulnak úttalan utakon Jhalhoran felé, ahol egyébként Ozirisz kezét őrzik.
Mesélői megjegyzés: A csapat és a karaván kommandírozása habár nem volt egyszerű talán az utasokat nem mozgattam olyan ügyesen), de ettől a vizuális referencia jó volt. Az orkok közönséges random encounter volt, de egy kicsit feldobta az egyhangúságot. Anira kb. egy mondat után gyanakodni kezdett a csapat, ami nem volt baj. Az sokkal érdekesebb volt, hogy mi lesz akkor ha megérkezik az apja…
2. A jhalhorani kitérő
Harmadnap aztán előadták a tervüket Pawan mesternek, hogy eltérnek az útról Jhalhoran felé. Az öreg egykedvűen vette tudomásul a dolgot, csak arra figyelmeztette őket, hogy most van az áradás évszaka, ezért lehet, hogy nehezen lesz járható a terep a folyók mentén. Ezt a tanácsot megfogadva nagyjából 5 mérföldre a folyótól mentek tovább, de így is voltak azért sáros foltok. De egyébként kellemes volt az út, még csak páncélhevítő forróság sem volt.
Aztán nagyjából dél körül feltűnt a csapatnak, hogy a karavánjukat egy nayobb lovas csapat követi, és egyre közelednek. Enkidu és Sakálölő hátra maradtak, és kiderítették, hogy Geb-Mosaf nagyúr és fegyveresei a lányát követi, aki az információi szerint egy északra haladó karavánnal szökött meg Geldanethből. Enkidu nem akart akadékoskodni, és felajánlotta, hogy segít tisztázni a szituációt.
Ezalatt Kafele és Ani gyors tervet ötlöttek ki: Ani-t láthatatlanná teszi Kafele, de meg kell szabadulnia a ruháitól, hogy a boszorkánymester nagyjából felvegye az alakját, ezzel elterelve a figyelmet lányról. Aninak csak annyi a feladata, hogy láthatatlanul bujkál a rakományos szekéren egy rongya bugyolálva.
Megérkezett Geb-Mosaf, aki nagy hangon követelte a karaván átkutatását. Methot határozottan, de udvariasan fogadta a nagyurat, aki követelte, a karavánkísérők előállítását. Eközben az emberei átkutatták volna a szekereket. A beszélgetés során kiderült, hogy Geb-Mosaf egy nagyon konzervatív nemes úr, aki nem sokra becsüli a nőket (sem). Amikor Kafele megjelent Ani ruhájában és nagyjából hsonló hajjal és bőrszínnel a nagyúr egyből követelte az előállítását. Mire Kafele/Ani határozottan állította, hogy ő fiú, és erről tanúságot is tett a nadrágja letolásával. A mindenki számára kínos szituáció nagyon gyorsan vezetett a nagyúr és kíséretének távozásával.
Miután ez lezajlott pár percen belül Ízisz-Terra a saját szekeréből kiáltott Methot után, hogy mit keres egy meztelen lány a szekerükön. Mint kiderült Ani a rakományos szekeret átkutató fegyveresek elől beszaladt az úrnő szekerébe, ahol hamar lebukott. A csapat egyből tudta, hogy Kafele keze van a dologban, ezért magukhoz rendelték. Kafele elmagyarázta, hogy miért segített a lánynak, amit el is tudtak fogadni, csak arra kérték, hogy a szegény megtévedt leánnyal legyen tisztességes. Thotmesz és Methot is külön erkölcsi gyorstalpalót tartottak az tizenhét éves Kafelének arról, hogy mit és hogyan illik a kamaszlányokkal tenni. Ettől még Kafele és Ani innentől elválaszthatatlanok lettek (elsősorban az előbbi próbálta a saját fáraóközpontú Új Nap Misztériumába beavatni a lányt).
Jhalhoran felé egyre több lett a víz alá került terület, az egyedüli különös dolog egy régi masztabasír volt, amely félig víz alá került. Kafele szerette volna megnézni, de Thotmesz ómen varázslata baljós jeleket küldött, ezért inkább nem bolygatták.
Jhalhoran városában Enkidu készítette elő a terepet Methotnak és kíséretének. A város fogadója kellemes szálláshelynek bizonyult, Methot és Ízisz-Terra jól adták elő a kicsit tékozló ifjú nemes párt.
Másnap reggel Kafele ételosztással és hittérítéssel próbálkozott, de nem sok sikerrel. int kiderült, ez a hely egy Ozirisz lovagrend főhadiszállása és van egy komolyabb kovácsműhelye, ezért az élelmes (és pénzes) Enkidu vásárolt magának egy mágikus nyílpuskát és baltát. Methot egy lándzsával szemezett, de a 16000 aranytalléros ár túlmutatott az anyagi lehetőségein.
Thotmesz egyrészt meglátogatott egy helyi magániskolát (a saját iskolájának keresett „szövetségeseket”). Aztán a helyi tekercsgyűjtőnél varázstekercseket és tudományos munkákat keresett. Végül talált egy furcsa régi fóliáns, amely a „Kapuk Őrzőinek Misztériumai” címet viselte. Ez egy száraz bemutatása volt Mulhorand egyik régi varázslófrakciójának, akik a Birodalmat fenyegető másvilági entitásokkal foglalkoznak, de volt benne egy utalás Gilgamesh Kapujáról, amely a Fekete Homok Citadellájában volt található. A könyv írt egy körszimbólumos jelzésről is, ami gyanúsan emlékeztette Thotmeszt a hierogrammára. A feljegyzés szerint a mulhorandi varázslók kétszáz évvel ezelőtt nem tudtak a közelébe jutni, de Enkidu elmondta, hogy Unthalas mellett ez volt Unther istenkirályának másik főhadiszállása.
Végül a csapat meglátogatta a Zöld Kéz Szentélyét, ahol Ozirisz kezét őrizték, mióta az istenek ősi háborújában Set legyőzte és huszonnégy darabra tépte Oziriszt. Thotmesz mágiaészlelést mondott az ereklyére, amely az erős isteni mágián túl „háttérsugárzásként” térmágikus jeleket is küldött. Kafele viszont ösztönösen úgy érezte, hogy a Kéz itt nagy veszélyben van (szinte hallotta, hogy egy másik hang elkezd a fejében sutyorogni), de szerencsére az ifjú nem tett semmi meggondolatlant.
A csapat az ereklye megcsodálása után távozott, majd másnap északi irányba folytatták az útjukat Maerlarba ahol Pawan mester szerint egy Khufru mester nevű piacfelügyelő irányítja a várost, mert Rezim nem szokott ide prefektust kinevezni, pedig kellene.
Mesélői megjegyzés: itt a legnagyobb meglepetés az volt, hogy betértek ebbe a városba. Még csak egy térképem sem volt, csak pár alapinformációm. Ettől függetlenül elég jól elimprovizáltam, de majd foglalkoznom kell ezek után ezzel a várossal is kicsit részletesebben.
3. Megérkezés Maerlarba
A Maerlarba érkezés elsőre nem volt túl vészes. A kapun bejutna a Három Paripa Fogadóban szálltak meg, majd úgy döntöttek, hogy kicsit lazítanak. Váratlanul a fogadóba jött egy Thot-pap, aki udvariasan meghívta a csapatot és kíséretét Khufru mester a város piacfelügyelőjének a palotájába vacsorára. A csapatnak nem volt oka, hogy visszautasítsa az ajánlatot, ezért megígérték, hogy elmennek. Addig is a csapat úgy döntött, hogy megnézik a Jádeházat, amely a város keleti falán kívül helyezkedett el. Mint kiderül a Kara-Tur felől jövő drágaságok első komolyabb lerakata Mulhorandban és a megakontinens nyugati szegletén, ezért Maerlarban állandó telephelyük van.
Enkidu kapott is az alkalmon és szeretett volna üzletet kötni a keletiekkel, de ők jelezték, hogy raktár fenntartás és bármiféle üzlet csak a piacfelügyelő Khufru mester engedélyével működhet, de nem zárkóztak el.
Este a vacsoránál Khufru mester nagyon közvetlen volt, és mindenkivel szívesen foglalkozott. a Thot-pap megegyezett Enkiduval, is, hogy pár papír kitöltése és némi „jogszabály vizsgálat után” lehet szó az üzletbeindításáról is (ami finom jelzés volt a kenőpénz átadására). Khufru mester nem csinált titkot abból, hogy Maerlarban a prefektusoknak nem sok babér terem, sőt voltak olyanok, akik „oroszlán eleséggé” váltak, mert Rezim jellemzően büntetésből nevezte ki ide a prefektusokat. De az öreg Thot-pap már hatvan éve itt van, és a „Hivatalnokok Tanácsa” addig is elvezetgeti a várost, amíg nem jön a következő.
Este Kafele még kiszökött a városba Anival és talált is itt a kultuszához tartozó embereket, akik elvitték a helyi téglagyárhoz, ahol a rabszolgáknak elmondta az Új Nap misztériumát és az eljövendő szebb világ ígéretét. A tömeg előtti tartott szeánsz után volt egy kis beszélgetés, szolid mulatás és ital. Valamikor a kora hajnali órákban tértek vissza többiekhez a fogadóba.
A csapatnak a vacsora után egyértelművé vált, hogy Khufru megbízhatatlan és korrupt (ráadásul Enkidunak is jelezte, hogy várták őket Skuldban…) Ezért az volt a tervük, hogy másnap amilyen hamar csak lehet távoznak, hogy minél hamarabb Murghyrba érjenek.
Mesélői megjegyzés: Khufru mester meglepően jól működő ellenlábassá vált a játékalkalom végére, akitől rendesen tartott a csapat. Akkor még nem sejtették… Összességében ez egy nagyon szórakoztató szinte pikareszk jellegű kalandozás volt. Ismét kiderült, hogy a vizualizáció szociális szituációkban is hasznos lehet. Talán az utazókkal nem foglalkoztam annyit, mint szerettem volna, de még lesz lehetőség ezen javítani.
Kavicsok a margón 
2 thoughts