Haldokló Nap Árnyéka – Hórusz fia (2. rész)

Haldokló Nap Árnyéka (I.)

Hórusz fia

2. rész: Rejtélyek éjszakája

Idő: v.sz 1372 nyárközép estéje (Birodalmi időszámítás 3508)

Csapat:
Methot (aasimar paladin, Thot vérvonalából), ifjú becsületes és segítőkész ifjú nemes Gheldanethből
Thotmesz (mulhorandi ember Thot-pap), egykori varázslótanonc, aki rendkívül intelligens, de a társaskapcsolatok finomságai megrémítik. A gheledanethi Thot kultusz oltárszolgája.
Enkidu (untheri ember barbár) egykori utcagyerek, csempész és harcos, jelenleg Neldorildban lakik.
Kafele (azulduthi ember parittyás) ideges természetű 16 éves radikális ifjú, aki kőfejtő rabszolgából lett szabad ember, de azóta sem találja a helyét, csak a fáraó iránti rajongásában biztos.

1. Csótányok és politika

A csapatról levált Enkidu, hogy hamisított jegyeket szerezzen Talitától az esti „Haldokló nap árnyéka” című politikai darab színházi előadásra. Eközben Methot, Thotmesz és Kafele még mindig azon tanakodott, hogyan lehetne megmenteni Ízisz-Terrát, de Kafele azzal érvelt, hogy vannak fontosabb problémák is, sőt azt a rendszert kell megváltoztatni, amely gyenge lányokat egyedül kiteszi éjszakai őrségbe egy kripta mellé. Miközben megvitatták a lehetőségeket Kafele a piactéren vett egy nagy zsák sült csótányt, hogy legyen mit falatozni, Thotmesz udvariasan elropogtatott párat, de Methot inkább arra próbálta rávenni a csapatot, hogy üljenek be egy rendes helyre vacsorázni. Az úton egy kifejezetten elegáns fogadó (az Arany Szalon), de Kafele kifejezetten pórias ruházata miatt inkább elvetették ezt, hogy majd a Békekert mulatságon a lacipecsenyéseknél jól laknak. Útközben a status quo Hívő Methot és Thotmesz élénk vitát folytatott Kafelével a rabszolgaság racionalitásáról és a társadalmi reformok kívánt üteméről. A két előkelő származású karakter az óvatosság és finom megközelítés mellett érvelt, míg az ifjú Kafele inkább a gyors változást mellett kardoskodott, mert a társai által lenézett rabszolgák kultúrája megújíthatná Mulhorandot, ha szabadok lennének.

Eközben Enkidu megtalálta Talitát, aki az amfiteátrumtól nem messze árulta a hamisított jegyeit. Az untheri fegyverforgató ledöbbent a hamis jegyek borsos 5 aranyas árán, de megegyezett a lánnyal, hogy ha három aranypénzért odaad neki egyet, akkor hoz még vevőket. A lány némi vonakodás után belement a dologba, így Enkidu sietett a Békekert felé, ahol a társai már vártak rá. Enkidu ezzel minden pénzét elköltötte, de bízott benne, hogy meg fogja érni a befektetés.

2. Békekerti mulatság

Békekert

A Békekertben hatalmas tömeg verődött már össze. A csapat némi törp sör elfogyasztása után – Kafele a káoszba fulladó törp standnál elvihetett volna egy potya sört, de az ifjú inkább becsületesen szólt – kicsit szét is vált. Thotmesz megnézte Nephtys papnőinek az imatornyát és a szertartás, amit végrehajtottak ott. Eközben Enkidu bízva abban, hogy nemes származású Methotnak van pénze a nyomában járt, hogy meggyőzze, hogy vegyen hamisított jegyet, mert az álruhás fáraóval való találkozás őt is érdekelte.

Methot nagyvonalúan meghívta a lacipecsenyéseknél az egész csapatot vacsorára, amitől kellemesen felfrissültek. Éppen a parkon lévő padokon ülve vitatták meg, hogy ki megy és ki nem megy az amfiteátrumba, amikor váratlanul Thotmesz mellé ült egy fehér köpenyes, csuklyás, sötét bőrű alak. Az idegen nem mutatkozott be, de láthatóan ismerte a csapatot, magát Methotot név szerint szólította meg. A férfi elővett a köpenyéből négy eredeti jegyet a színielőadásra „Úgy hallottam, hogy ilyenekre van szükségük.” A csapat firtatni kezdte, hogy mit kér érte, amire az idegen csak annyit mondott, hogy az előadás után szüksége lesz az segítségükre. Az egyedüli nyom a kilétére vonatkozóan Hórusz-Ré szimbóluma volt, amit rejtve viselt, de a szemfüles Thotmesz kiszúrta. Elköszönt és távozott a kikötők felé (ahogy azt az őt rövid ideig követő Enkidu kileste).

A csapat gyanakodva és kicsit szorongva eltette a padon hagyott jegyeket, de abban bízva, hogy az istenek jelölték ki nekik ezt az utat úgy döntöttek, ha már ezek így az ölükbe hullott, akkor elmennek megnézni azt az előadást.

De előtte még a táraság körbejárt a mulatságnak helyet adó parknak. Kafele a tűznyelők előadást nézte meg. Enkidu talált egy alakot, akinek 7 aranyért eladta a korábban 3 aranyért megvett hamisított jegyét. Thotmesz és Methot pedig az épülő szabadtéri színpadnál Hathor helyi főpapnőjével – Kasmut tisztelendőanyával – beszélgettek, aki a fesztivál szervezőjeként nagyon aggódott egy azulduthi kórus kiesése miatt (a kórus vezetőjét két hete egy kígyókkal teli veremben találták meg odahaza). Lenne egy beugró bárd, aki kitöltené a műsoridőt, de mint kiderült a Neldorild prefektusasszonya 10 évre kitiltotta a városból, ezért be kellene csempészni. Thotmeszék habár szívesen segítettek volna, szorította őket az idő, de ígéretet tettek, hogy az előadás után visszatérnek segíteni. Akkor még nem sejtették, hogy az éjszaka milyen fordulatokat fog hozni.

3. A botrányos előadás

A csapat 10 perccel az előadás előtt érkezett meg, ahol nem engedték még be őket, mert megérkezett Amuna-Nefti Nephtys legfőbb papnője és az istennő leszármazottja. Miután bejutottak egy viszonylag jó helyen Kafele és Enkidu keresték a tömegben a fáraó gyanús egyéneket, hátha sikerrel járnak. A két „nem helybéli” a keresés során egészen közel kerültek ahhoz, hogy kidobják őket: olyan helyekre másztak fel, ahova nem kellett volna; feltűnően sétálgattak a küzdőtéren és egészen közel mentek a színpadhoz. Thotmesz és Methot eközben próbáltak úgy csinálni, mintha nem lenne semmi közük a társaikhoz.

Methot és Thotmesz egy Wisun nevű férfivel elegyedtek szóba, aki feltörekvő üzletemberként Nei-Dor Ramathur (az ország leggazdagabb emberének) borászaként dolgozik, habár az öltözékéhez hozzátartozott egy kard és egy bőrvértre emlékeztető ruhadarab. Kafele és Ekidu a fáraót keresve összeismerkedtek egy Samson nevű férfival, aki azért költözött a városba, mert az épülő neldorildi arénában akar harcosokat szervezni, fel is vetődött, hogy Enkidu alkalmas lenne ilyen munkára, de közben elkezdődött a darab.

Mivel komoly politikai darabnak ígérkezett, az hamar kiderült a csapat számára, hogy a közönségben nem is egy megfigyelő és besúgó van. A csapat tagjai elkezdtek arra gyanakodni, hogy itt valami komoly felfordulás (talán merénylet?) lesz. Thotmesz meg volt róla győződve, hogy azért kapták a jegyet, hogy valahogy belekeverjék valami sötét ügybe őket.

A darab első felvonása sajnos nem volt túl meggyőző: kiváló színészek és díszlet, mértékadó prózaritmusban, de nagyon erőltetett politikai felhangokkal. A cselkemény – a mostani fáraó apjának – Akonhorusznak a halála előtti napokat dolgozta fel, aki (a darab szerint) már akkor megpróbálja felszabadítani a népet, de Rezim nagyvezír ezt meg akarja akadályozni. Enkidu hamarosan fel is állt, hogy az amfiteátrum felső karéjában figyelje a tömeget, és keresse tovább az álruhás fáraót. Kafele – aki azulduthiként nem igazán volt tisztában a tragikus végkifejlettel– teljesen elmerült a darab mondanivalójában. Thotmesz és Methot mérsékelt politikai meggyőződésük és intellektuális hátterük miatt kicsit fanyalogtak a darab bárdolatlan erőlködésén.

Az első felvonáson azonban kisebb botrány kezdett kerekedni, amikor a közönségben helyet foglaló Ashen-Bet metropolita (Hórusz-Ré helyi főpapja) közbekiabálásával megzavarta az előadást, és szégyentelen hazugságnak nevezte a darabot. A közbe kiabálás abba maradt, de érezhetően az egész amfiteátrumban megnőtt a feszültség. A két felvonás közötti szünetben többen is távoztak.

Enkidu összeakadt egy Atel nevű előkelő hölggyel, aki megmutatta neki a nemeseket, de nem tudott semmit álruhában rejtőzködő fáraóról. A hölgy búcsúzáskor elejtette, hogy az előadás után a Nefrit mester (az ország egyik legfontosabb építésze) báljában lesz. Az untheri már nem maradt a második felvonásra, kiment az utcára és eladta 4 aranyért a jegyét valakinek, akinek az is elég volt, ha a második felvonásra bejuthat.

Eközben Methot beszédbe elegyedett a mellett ülő Wisunnal, aki arra hívta fel a figyelmet, hogy akkor kell tartani a botránytól (a színészek és a rendező letartóztatása), ha a darab vége előtt Amuna-Nefti őszentsége elhagyja a színházat.

A második felvonás cselekménye már sokkal jobb volt, megjelent a színen Nekiset, Set főpapnője, és a darab egy olyan elmélettel állt elő, hogy Rezim nagyvezír összefogott vele, hogy elveszejtsék a fáraót. A terv sikerül, ráadásul a fáraó csecsemő lányát Neferti naphercegnőt is elrabolják el feláldozták Setnek. Azonban a készülő katarzist az amfiteátrumba betörő két tucat Hórusz-Ré paladin zavarta meg, akik „főpapi parancsra” le akarták tartóztatni a színészeket a rágalmazó műért. Ám Amuna-Nefti főpapnő testőrei körbeállták a színpadot, és a közönségből is sokan (többek között Kafele) demonstratívan felálltak.

Az előadásnak nem sokkal a taps előtt vége lett, és mindenki sietősen ott hagyta a különös és feszült színházi előadást, ahol a színpadon kívüli események érdekesebbek bizonyultak, mint a darab.

Miközben távoztak, még egy óriási tűzijáték világította be metropolisz éjszaki égboltját, amit különös előjelnek véltek. A fáraó még mindig nem került elő.

4. Rejtélyek a Rézgaras közben

A színházból távozva a csapathoz átmenetileg csatlakozott Samson is. Visszatérve a Békekertbe elkezdték keresni a titokzatos idegent, aki csakhamar fel is tűnt a lábát húzva. Thotmesz egyből kiszúrta, mintha tömegben két alak követné őt, ezért Enkidu, Kafele és Samson kerülő úton a két titokzatos fegyveres felé mentek.

Thotmesz és Methot üdvözölte az ismeretlent, aki csakhamar bemutatkozott Murneth néven , és elmondta, hogy egy rejtélyes, magas körökhöz tartozó személy megbízásából jár el a városban. Egy Ptarakisz nevű Hórusz-Ré paladinnal és egy nővel kell találkoznia, aki egy csomagot is hoz. A találkozó eredetileg a kikötőben lett volna, de b-tervnek a Rézgaras közt beszélték meg. Mivel már ketten megtámadták az este folyamán szüksége lenne fegyveres kísérőkre. Fejenként 50 aranyat ajánlott fel a csapatnak.

Ezalatt Enkidut és Samson elsodorta tömeg, ezért a titokzatos idegenekhez Kafele egyedül ért oda, hogy elterelje a figyelmüket. Azok feszülten nézték Murnethet és Methotékat, és próbálták ignorálni az ifjú azulduthi parittyást. Az idegeneken valamiféle egyenruhaszerűség volt, és Enkidu rájött, hogy ezek egy helyi nemes – egy bizonyos Lord Kadsinn – emberei, aki az elátkozott Törött Hold Palotájának ura kb. egy éve.

A szétszakadó csapat gyorsan kapcsolt, hogy ideje továbbállni, és Samson elterelte az üldözők figyelmét, mialatt sietősen távoztak a parkból, hogy a város északi szegletében lévő Rézgaras közbe érjenek. Enkidu magabiztosan vezette a csapatot a szűk sikátorok labirintusán át az Újváros negyedbe, ahol főleg rabszolgák és szegény szabadok élnek.

Az árkádos belső udvarról, ahol a találkozó meg volt beszélve, már csatazajra szűrődött ki, amikor odaértek. Egy elegáns ruhás mulhorandi harcos öt haramiával vívott élethalál harcot. Enkidu a vezetőjük hátába állította a csatabárdját, amibe az azonnal belehalt. A többiek is serénykedtek a küzdelemben: Methot hősiesen küzdött a gléféjével, Kafele pedig ismét tanúbizonyságot tett arról, hogy kiváló parittyás, mialatt Thotmesz Thottól kapott varázserejével támogatta társait. Hamarosan az ötből négyen meghaltak, az utolsó pedig foglyul esett .

A csata után Ptarakisz azt kérdezte a csapattól „Tuunwen nagymester küldött benneteket?” A titokzatos Murneth nem örült a kérdésnek, és megbízója – az Idegen Tartományok Felügyelőjének és a fáraói titkosrendőrség frissen kinevezett vezetőjének – lelepleződésének. Mint kiderült Ptarakisz lovag az untheri Shussel városából jött ide hölgykísérőjével, aki azonban nem volt most vele.

Az elfogott haramia elmondta, hogy páran elmentek már Nefrit Palotájába, a gyerekért. Ez újabb érzékeny információ volt, aminek a Murneth nem örült, de azonnal elindultak. Út közben egy jellegtelen bárház kapujában a titokzatos Hórusz-Ré pap egy beépített emberének átadta a haramiát megőrzésre és további kihallgatásra.

Mint kiderült Ptarakisz a rokonságához tartozó Nefrit mesternél rejtette el a hölgyet és a „csomagot”. Mindezt hallva azonnal odasiettek, hogy biztosítsák küldetés sikerét. A csapat magától felajánlotta a segítségét, de Murneth maga is magasabb jutalmat ajánlott fel, amennyiben segítenek és az egész ügyet diszkréten kezelik a jövőben.

5. Nefrit bálja

Nefrit palotája a város egyik legmodernebb épülete, amely fennen hirdeti gazdájának építészi képességeit. A csapatnak azonban sem ideje, sem kedve nem volt bámészkodni. Az előszobában Nefrit fekete komornyikjával Saladinnal közölték jövetelük tárgyát. Miközben várakoztak, és nézték, hogy az egyik oldalsó bálteremben a vendégek már táncolnak, meglehetősen feltűnő, félmeztelen rabszolgalányok kínálgatták őket itallal.

Ptarakisz (mint aki már bejáratos itt) elindult felfelé, nyomában a csapattal, miközben Murneth hátra maradt, hogy tisztázza a helyzetet Nefrit mesterrel. Nefrittől annyit megtudtak, hogy a két legjobb eunuchja vigyázz a nőre. Az első emeleten egy nagy tervezőhelyiségbe értek, ahol teljesen üres volt. Az egyedüli furcsaság egy földre esett tervrajz volt, amit Thotmesz felvett és a sarkában meglátta Ré-Sitrae fáraóné (a jelenlegi fáraó édesanyja) sírhelyének terveit. Miközben siettek felfelé a toronyszobába, Kafele meghallotta, hogy odafentről valaki fájdalmasan felkiáltott. Mire felértek a torony tetejéhez a két eunuchot már levágták. Két fegyveres (Kadsinn emberei) állt velük szemben, miközben egy báli ruhás fiatal nő tőrrel és még egy fegyveres alak beléptek egy elfüggönyözött helyiségbe. Női sikolyt hallottak, miközben a hallották, hogy a másik nő ezt kérdezi: „Hol van a gyerek?”

A kibontakozó harcban a csapat bőségesen kapott csapásokat, de maguk is vitézül helytálltak. Az elfüggönyözött helyiségből még csatlakozott a harmadik fegyveres, de ő sem tudta megállítani a csapatot. Fentről éles madárrikoltásra emlékeztető hangot hallottak. Thotmesz észrevett egy lépcsőt, ami felvezettet a padláshelyiségbe, ahonnan a hang szólt, ezért – mivel nem érezte hasznosnak magát a harcban – felment.

Thotmesz egy galambokkal teli padláshelyiségbe ért, de nem ezek az állatok voltak az éles vigasztalhatatlan sípoló hang forrásai. Egy magányos és rémült mulhorandi nő ült a félhomályban ölében egy bebugyolált csecsemővel, aki ezt a furcsa hangot kiadta magából. Thotmesz megkérdezte, hogy minden rendben van-e, mire nő mondta, hogy meg tudja nyugtatni a kis Ptara-Hóruszt. A nő felé fordította a csecsemőt, és a Thot-pap ekkor látta meg, hogy gyermeknek sólyom feje van ember testen. A nő Nuena néven mutatkozott be, és látszólag egyből felismerte Thotmeszt, akivel már Skuldban a Tiltott Városban találkozott. Thotmesz különösnek érezte ezt a kijelentést, mert sem a nővel nem találkozott, sem Skuldban nem járt ez idáig. Közben Nuena elkezdte táplálni a gyermeket, ahogy a madarak szokták a fiókáikat. A látványtól sokkot kapott pap elővette a buzogányát és a bejárat felé fordult, hogy megvédje az anyát és különös gyermekét.

Odalent a csapat az emeleti lakosztály függönnyel eltakart helyiségébe ment, ahol megtalálták Nefrit mester pongyolába öltözött, levegő genasi ágyasát, aki rémülten mutatta, hogy a támadója merre menekült. A nő kicselezte őket, és csak Kafele fülének köszönhetőn vették észre, hogy a körkörös szinten megkerülve a csapatot, lerohant a lépcsőn.

A lépcsőkön és palotán át folytatott üldözésben Enkidu a földszinten utolérte a nőt, lefogta (miközben az segítségért és „Morwen”-ért kiáltozott). A nő segélykiáltásra senki sem felelt. Murneth pedig jobbnak látta felszólítani Nefrit mestert, hogy függessze fel a bált és minden vendéget küldjön el. Saladin diszkréten jelezte, hogy a kertben lévő két vendég még maradna, amire a házigazda azt felelt, hogy ők természetesen maradhatnak.

Enkidu kikérdezte a nőt, aki elmondta, hogy az ifjú Morwen Kadsinn kedvese, és Lord Parukh Kadsinn egy titkos kígyókultusz vezetője, és Nekisetnek, Set főpapnőjének kellett volna visszaszerezni a csecsemőt.

Eközben Kafele, aki a kövek nagy rajongója beszélgetésbe elegyedett a házigazda Nefrittel és lenyűgözte az ifjú az építészt annyira, hogy nagyvonalúan felajánlja, hogy jöhet hozzá alkalomadtán gyakornokoskodni.

Methot eközben kiment a kertbe, ahol egy különös párost látott meg a kert rituális fürdő medencéjében: egy széttárt karú, aranylóbőrű ifjút és egy vörös hajú, északi nőt báli ruhában. Az ifjú egy ágyékkötőben állt széttárt kezekkel a rituális medence közepén. Úgy gondolta, hogy ez olyan dolog, ami Thotmeszt is érdekelheti, ezért elindult fel a toronyszobába.

6. A különös páros

Fent a padláson Thotmesz, és Methot megismerték Ptarakisz elmeséléséből, hogy miként történt a dolog: Ptarakisz (homályos okokból) Shusselbe lett kirendelve szolgálatra, és itt egy őrjárat során a város egyik elhagyatott piramisszerű épületében rajta ütöttek egy szetita kultuszon, akik fel akarták áldozni az akkor még terhes Nuenát. Nuena Ptarakisz szerint is kicsit zavarodott. Állítása szerint Hórusztep fáraó rabszolgája és a gyermek is tőle van („Tiszta apja”). Amikor Nuena először meglátta Methotot, akkor „Prefektus Úrnak” nevezte, és figyelmeztette Thotmeszt, hogy Methot prefektus nem jó ember és vigyázzon vele. A valósággal való szembesítés során a nő többször is sírógörcsöt kapott, hogy nem érti, mi folyik körülötte és nem érti, miért viselkedik mindenki úgy vele, mintha nem létezne. Csak haza akar jutni Hórusztephez.

Murneth lezáratta a palotát és elkezdte a csecsemő Skuldba szállítását tervezni.

Mindeközben a csapat (végezve a padlásszobával), kiment a kertbe, ahol a vörös hajú nő harciasan megpróbálta őket elterelni, de a térdig érő medencében álló férfi kísérője inkább aziránt érdeklődött, hogy mi volt a felfordulás. Thotmesz udvarian nógatására, hogy mutatkozzon be a fiatal férfi kimászott a medencéből és még egyértelműbbé kezdett válni a holdfényben, hogy a férfi istenszülött. Amontep és Arianne néven mutatkoztak be, de nő látványos elkezdte forgatni a szemét a férfi neve hallatán.

A társaságnak a páros egyre gyanúsabbá kezdett válni, mire az férfiból földöntúli energiák törtek elő, amitől Enkidunak önkéntelenül térdre kellet rogynia, de a társaság többi tagja is egyből térdre borult, mert rájöttek, hogy az Élő Istennel, Mulhorand fáraójával III. Hóruszteppel állnak szemben. A hölgy pedig nyilván külföldi kedvese Kendera Seldic lehetett, aki egy fáraót szolgáló zsoldoskompánia vezetője.

A csapat elmondta, hogy mi történ az éjszaka folyamán, amit az ifjú fáraó türelmesen végighallgatott. A fáraó nagyon érdekesnek tartotta a történetet, de nem nagyon cáfolta, inkább csak utalt arra, hogy nem hiszi, hogy az övé lenne a gyermek (közben Kendera/Arianne csöndben megpukkadt). Végül megegyeztek abban, hogy másnap mindent elrendeznek, de kérte a csapatot, hogy ne csináljanak körülötte nagy felhajtást.

Ezután a csapat Nefrit vendégeként elfoglalta a szobáikat és végre nyugovóra tértek. Másnap úgyis új nap jön.

***

Aranyköpések:

Kafele ultimate fáraószűrő kérdése: Milyen gyakran jár színházba?

Thotmesz játékosa az előadás alatt kibontakozó botrány előszelét megérezve: Nephtys paladinjai és Hórusz-Ré orgyilkosai: Szkülla és Kharübdisz, mulhorandi kiadás.

Thotmesz sopánkodik, hogy a csapat egyre mélyebbre kerül a kavarást jelentő ”szarveremben”.
Methot: A hősies kalandok már csak ilyenek, egyre mélyebbre ássák a hősök magukat a szarveremben 😉

Methot játékosa: „Baby Hórusz”
Thotmesz játékosa: Annyira örültem, hogy ezt eddig senki sem mondta ki.
Methot játékosa: Amúgy is nekem van egyedül fémpáncélom.
Thotmesz játékosa: Jó, de innentől le nem veszed a sisakod!
[Slusszpoén: Methot tokenje Pedro Pascal a Game of Thrones sorozatból]

Mesélői megjegyzés: a kaland fél évvel a Mandalorian első évada előtt meg volt már írva, szóval enyém az elsőbbség.

1 thoughts

  1. Visszajelzés: Az egy ötlet nem ötlet elvről – Kavicsok a margón

Hozzászólás