Haldokló Nap Árnyéka (I.)
Hórusz fia
14. rész: Vendégség(ek)ben
15. rész: Sárkányvadászat
Idő: v.sz 1372 Pajzstalálkozó Napja – Lánguralom 9-11. (Birodalmi időszámítás 3508)
Csapat:
Enkidu (untheri ember barbár 2./harcos 1./tolvaj 1. szint) egykori utcagyerek, csempész és harcos, jelenleg Neldorildban lakik.
Kafele (azulduthi ember boszorkányos parittyás 4. szint) ideges természetű 16 éves radikális ifjú, aki kőfejtő rabszolgából lett szabad ember, de azóta sem találja a helyét, csak a fáraó iránti rajongásában biztos.
Methot (aasimar paladin 4. szint, Thot vérvonalából), ifjú becsületes és segítőkész ifjú nemes Gheldanethből
Thotmesz (mulhorandi ember Thot-pap 4. szint), egykori varázslótanonc, aki rendkívül intelligens, de a társaskapcsolatok finomságai megrémítik. A gheldanethi Thot kultusz oltárszolgája.
Hűséges bajtársak:
Sakálölő (2. szintű kardforgató bajtárs) Enkidu ravasz és életrevaló mindenese, egykori karavánkísérő
Énok (2. szintű kardforgató bajtárs) Methot alázatos fegyverhordozója és harcostársa, egykori karavánkísérő
Kleo tisztelendő hölgy (pap) Müraion kormányzó által a csapat mellé rendelt Nephtys-papnő
Öt lovag Müraion kíséretéből
1. Vendégség(ek)ben
A csapat felszámolva a shusseli beszivárgó szaborőrök sejtjét úgy döntött, hogy még egy napot a városban töltenek, hogy találkozzanak pár fontos emberrel és biztosítsák a város felkészülését a közeledő ostromra, majd elmennek vagy hajót szerezni vagy megölni a zöld sárkányt, amely a Szabad Untheri sereget segíti.
Először Nonart boszorkányiskolájába mentek, mert támadt egy olyan ötletük, hogy az áruló Alkimista bolti készletéből zsákmányolt hosszúélet itala talán segíthetne a megborult elméjű és feketelótusz függőségébe temetkezett boszorkánymestert talán ezzel meg lehet gyógyítani és a saját oldalukra lehet állítani.
A Boszorkányiskolában először Sammuun fogadta őket ismét, aki nem örült az előző napi találkozásuk után a jelenlétüknek, de végül meggyőzték őt, hogy adjon nekik egy esélyt. Egy szalonban megismerték a Boszorkányiskola védnökének a nagy Ahrimannak a bálványát, amely előtt Sammuun tanácsadó rituálét hajtott végre, ezzel megersítve azt, hogy a varázsital segíthet rajtuk. Habár a csapat tartott attól, hogy el fogják őket árulni (még a mester kamasz tanítványai is előkerültek), végül a varázsital visszahozta és megfiatalította Nonartot. Ezután Thotmesz előadta az elméletét a párhuzamos dimenziókról és arról, hogy a köd elképzelhetően odavitte a város lakosságát két éve. A boszorkánymester ígéretet tett, hogy segít nekik, ha cserébe segítenek neki a családja visszaszerzéséhez. Távozásuk előtt a hálás Sammuun még odaadta nekik a mester maradék feketelótusz kivonatából egy adagot részben jutalomként, részben azért, hogy ne legyen egy fedél alatt a frissen gyógyult mesterével.
Délben a csapat Müraion Kormányzó és kedvese Neftüsz-Amna mellett ebédeltek, és Methot kapott egy felkérést, hogy egy hadtestet ő vezessen a város védelmében. Azebéd után a a csapat a vezérkarral haditerveket ácsoltak, de az egyértelmű volt, hogy a városfalon túli hatalmas védtelen negyedeket házait fel kellene számolni, de az ezzel járó konfliktusokat ezet Müraion nem akarja felvállalni. A csapat tornyok építését javasolta a város határaira és felkészülést az épületek közötti gerilla harcmodorra.
Methot előzetesen elküldött ajándékokkal puhította a város egykori kormányzóját Aruka-Nassirt, aki meghívta őket vacsorára. A vacsoránál Aruka-Nassir igazi dekadens lakomával készült, de mégsem ez volt a legnagyobb meglepetés, hanem az, hogy beállított az aglarondi félelf követasszony Jarsali úrnő. A csapat egy része Jarsalival folytatott félig elméleti félig nagyon is gyakorlati politikai vitát a polgári szabadság mikéntjéről, Thotmezs pedig Aruka-Nassirral folytatott elmélyült beszélgetést az általa kidolgozott szoikus jegyeket mutatott etikai munkájáráról. Kafele elkóborolt és némi pénzt adott a szolgálólányoknak, akiket mint kiderült az uruk kihasznált, de talán a pénz segítségével el tudják hagyni még a várost. Azt mondták a kis naivak, hogy Unthalassba mennének.
Az este végeztével a csapat elköszönt és nyugovóra tért. A csapat elhatározta, hogy elmennek és megölik a sárkányt.
Mesélői megjegyzés: kifejezetten rövid volt és sok szövegeléssel telt ez a játékalkalom, de nem akartam a beszélgetések minden finomságát leírni. Hajlamos vagyok ilyenkor én is elveszni a beszélgetések és a karakterek sokaságában, így a jegyzeteim úgyszólván használhatatlanok. Ez a játékalkalom talán nem is volt igazán erős és kalandok sajnos.
2. Sárkányvadászat
Másnap reggel indulás előtt Enkidu nagyon szeretett volna valami eszközt szerezni a sárkány megölésére, ezért felvetette, hogy megnézhetnék a város szélére beköltözött Shurrupak nagyurat, aki egykor Gilgames istenkirály jobbkeze (orgyilkosa) volt. A csapat odafelé menet elkezdett beszélgetni, és kiderült, hogy pár napja, amikor megtalálták a szabotőrök robbanószereit, akkor Enkidu egy ládányit elcsaklizott, majd a csapat háta mögött azt eladta a cimboráján Assuron keresztül. Mint utólag kiderült Assur egyenesen Shurrupakhoz szaladt az áruval és neki adta el némi ékszerért a halott istenkirály kincseskamrájából, amiből Enkidunak is jutott. Thotmesz nagyon csalódott volt, és az volt a szerencse, hogy Methot éppen nem volt jelen, amikor ez kiderült.
Shurrupak nagyúr egy elhagyatott toronyba költözött be a szolgáival és most éppen pár szolga gödröt ásott a torony köré védelmi célzattal. Shurrupak egyik embere két pórázon vezetett pokolkutyával eléjük jött és megkérdezte, hogy mit akarnak. A csapatnak sikerült meggyőznie arról a fickót, hogy üzleti ügyben járnak Shurrupak nagyúrnál. Bent a toronyban a koponyamaszkos pallosos férfi és minden ember várt rájuk. Némi rövid tárgyalás után annyit tudtak meg, hogy fel vannak készülve az ostromra és nem félnek attól, hogy a sereg elsodorja az egyébként meglehetősen védtelen tornyot. A sárkánnyal kapcsolatban Shurrupak semmi használhatót nem tudott mondani, így a kölcsönös erőfelmérés után a csapat ott hagyta a tornyot. Úgy távoztak, hogy semmilyen eredményt nem értek el, de a nagyúr gyanús volt nekik.
Habár Shurrupak gúnyolódva sárkányölő kardról beszélt a sárkány ellen, de Enkidu azért szeretet volna próbát tenni, hátha találnak valami használható varázstárgyat. A csapat sikerrel járt: találtak egy gyűjtőt, aki varázstárgyakkal is foglalkozott. A helyi idős patrícius és felesége gyanakodva engedte be a karaktereket, de az üzlet hírére megenyhült az idős férfi. Bent régi könyvek, tekercsek és más dolgok sorakoztak, láthatóan elegáns gyűjtemény volt. A csapatnak végül egy szörny megbénítása varázslatot ajánlott fel, de 9000 aranypénzt kért érte. A csapatnak nem volt ennyije (még az Enkidunál lévő értékes Gilgames kincstárából származó ékszere sem lett volna elég), ezért Enkidu a kormányzói karhatalom bevetésével fenyegetőzött: ha nem adja át az ostrom során használható tekercset, akkor a hatóságok foglalják azt le. A gyűjtő meglehetősen nyomott áron, de átadta a varázstekercset, amivel egy sárkányt is le lehet bénítani. Az egyedüli aggodalmat az okozta, hogy egyedül az egyébként fél-analfabéta ifjú Kafelének kell majd a varázstekercset felolvasnia, de a kölyök azt mondta, hogy a Fáraótól kapott erejével látni és érteni fogja a tekercs varázsjeleit…
Délután a csapat lóháton útra kelt, hogy minél hamarabb eljussanak a Bronz Katedrálishoz, ahol a Szabad Untheri sereget segítő zöld sárkány bujkál. A csapattal tartott öt mulhorandi „lovag” és egy Nephtys-papnő, akiket maga a Kormányzó bocsátott rendelkezésükre.
Már lement a nap, amikor letáboroztak, de Enkidu még nyugtalan volt. Elkezdett vizsgálódni, és váratlanul nyomokat talált a homokban. Míg a többiek a táborral foglalkoztak, addig Enkidu visszaszállt a lovára el elindult a sötét sivatagba. Az untheri hamarosan megtalálta a nyomok eredőjét, egy szikla tövében egy magányos alak táborozott parázsló tábortűz mellett. A férfi fekete ruhát viselt, olyat, mint amilyet Shurrupak árokásói szolgái. Enkidu köszönt, és kölcsönösen felismerték egymást. Rövid puhatolózás után a két férfi egymásnak esett, és Enkidu került ki győztesen. Mint kiderült a nagyúr megbízásából üzenetet vitt a közeledő ostromlósereg vezetőjének Nasirpal nagyúrnak a shussel előkészületekről. Enkidu bedobatta a tűzre a legyőzött fickó ruháját és minden nem használható cuccát a tűzre, a pénzét és a fegyvereit pedig elvette majd magára hagyta a sivatagban.
Visszatérve a táborba elmondta, hogy kit talált, és ekkor robban a bomba, mert Methotnak ekkora esett le, hogy Mulhorand ellenségével üzletelt Enkidu. Thotmesz próbált közvetíteni a felek között, majd elküldte Enkidut és Kafelét, hogy hozzák inkább a táborukba fogolyként Shurrupak félholt emberét, mielőtt további galibát okoz. A csapat tagjai békét kötöttek, de az előkelő Methot szíve nehéz volt.
Másnap egész nap erejüket megfeszítve haladtak a forró napon. Hamarosan megérkeztek a Bronz Katedrális közelébe, amely egy oázis közelében emelkedő sziklára épült toronynak tűnt. De az igazi kellemetlen meglepetést a három untherita katonai tábor jelentette. A táborokban egyenként két-kétezer katona lehetett. Egyenesen belesétáltak a Szabad Untheri hódítók seregének egyik szárnyába! A csapat rövid tanakodás után egy nagy kitérő mellett döntött, habár már a nap lassan nyugovóra tért. Nem akartak a seregekkel foglalkozni, előbb a sárkánnyal akartak végezni.
Északi irányba haladva félig homok alá temetett falak közül kétségbeesett kiabálást halottak. A csapat egy magas sziklára állva egy épületen egy magányos alakot láttak meg, aki a föld alól előbukkanó ankhegek elől menekült. Habár a csapat tudta, hogy minden fölösleges kockázatot minimalizálni kell, Methot isteni képességét felhasználva odarepült és elhozta az idős férfit a szörnyek csáprágói közül. A férfi Enatum néven mutatkozott be, és azért jött ide pár falusival, mert az oázis irányító nagy öreg Wardrun kádi parancsára elhurcolták a lányát, hogy feláldozzák a Bronz Katedrálisban élő sárkánynak. A seregekről nem tudott sokat mondani, csak azt, hogy a környékről sok fiatal csatlakozott a „felszabadítókhoz”, de ezek lepaktáltak a sárkányimádókkal. A csapat felajánlotta, hogy segítenek neki, de előbb el kell jutniuk a zöld sárkányhoz és meg kell ölniük. Az öreg, habár szabadkozott, hogy nem sárkányölő velük tartott, hogy biztonságban legyen.
Már lefelé ment a nap, amikor egy sziklánál egy csomó kecskét láttak meg, ahogy legelészik a ritkás gazokat. Enkidu el akart egyet rabolni, de ekkor előkerült egy kislány, aki fenyegetően megrázta Enkidu felé a botját, és a kecskék is egy emberként meredtek rá az untheri zsiványra. A csapat pár szót váltott a lánnyal, aki az oázis népéhez tartozott, de nem tisztelte Tiamatot. A csapat nem akart kockáztatni továbbra sem, ezért elköszöntek és folytatták a kerülő útvonalukat a sárkány felé. Időközben teljesen rájuk sötétedett, és éjfél lett, mire eljutotta a szikla tetején lévő romokhoz.
Útközben az Oroszlánok pusztasága nevű terülten haladtak keresztül, amikor egy kis tábort vettek észre, amelyben láthatóan egy uraság és kíséretéhez tartozhatott. A csapat inkább nem foglalkozott velük, mert nem tűntek veszélyesnek, vagy olyanoknak, akik hátulról megtámadnák őket.
A csapat módszeresen és óvatosan közeledett. Thotmesz csendvarázslatot mondott magukra és úgy lopakodtak közelebb. Levágták a romokat őrző hobgoblinokat és sakálokat (Enkidu és Sakálölő halálra kövezték őket). Végül a romok közepén található toronyban megtalálták a sárkányt is, amely egyből leköpte a mérgező leheletével az első belépő Methotot. Mivel a csapat még shusselben vett egy-egy méregellenállás italát, így védve voltak. Kafele elmondta a méregdrága varázstekercsről a varázslatot, de egy félszótagot elrontott, így varázslat hatás nélkül tűnt el a varázstekercsről. A kormányzó lovagjai hasznosan lefoglalták a sárkányt, mialatt Methot és Enkidu szépen lassan áttörték a sárkány kemény pikkelyeit. A sárkány megpróbált elrepülni, de Enkidu elkapta a farkát és a fiatal sárkányt meglepő erővel rántotta vissza a földre. Ezután a fenevadnak esélye sem volt.
Miután végeztek a hobgoblinokkal és a sárkánnyal csend ülte meg az éjszakai romokat. Találtak egy ládát benne pénzzel és egy ankh-szimbólumos bottal. Habár ez nagy diadal volt, tudták, hogy nem végeztek itt.
Elmúlt éjfél. A sárkány már halott. Vajon mi vár még rájuk itt?
Mesélői megjegyzés: Shurrupakkal való találkozás meglehetősen meddő volt, mert olyan információkra voltak kíváncsiak, amikre nem tudott válaszolni, másrészt a nagyúr a mai napig Gilgames hűséges emberének tartja magát. A varázstárgy keresésnél a Xanathar’s Guide to Everythingben szereplő varázstárgy vásárlási downtime szabályok kis mesélői belenyúlással, de jól működtek.
Legfontosabb tanulság: nem szabad kísérőnek egy az egyben szörnyeket vagy NJK-kat átvenni, mert a kiegészítő funkciót ellátni nem képesek. Ennél sokkal hasznosabb a Tasha’s Cauldron of Everythingben szereplő Sidekick szabályok használata. Súlyos árat fizettem ezért a tanulságért, mert a kampány első sárkánya nagyon hamar otthagyta a fogát. Ezt kiküszöbölendő lehet, hogy csinálok az NJK Gyűjtemény mintájára egy Bajtárs Gyűjteményt.
A Katedrális környékének felfedezése még csak az elején tartott, de kíváncsi leszek, hogy mi lesz, ha a játékosok belevetik magukat az itteni eseményekbe.
Kavicsok a margón 
1 thoughts