Haldokló Nap Árnyéka (I.)
Hórusz fia
8. rész: Kihallgatások és elméletek
9. rész: A skuldi nekropolisz
Idő: v.sz 1372 Pajzstalálkozó Napja – Lánguralom 3. (Birodalmi időszámítás 3508)
Csapat:
Enkidu (untheri ember barbár 2./tolvaj 1. szint) egykori utcagyerek, csempész és harcos, jelenleg Neldorildban lakik.
Kafele (azulduthi ember boszorkányos parittyás 3. szint) ideges természetű 16 éves radikális ifjú, aki kőfejtő rabszolgából lett szabad ember, de azóta sem találja a helyét, csak a fáraó iránti rajongásában biztos.
Methot (aasimar paladin 3. szint, Thot vérvonalából), ifjú becsületes és segítőkész ifjú nemes Gheldanethből
Thotmesz (mulhorandi ember Thot-pap 3. szint), egykori varázslótanonc, aki rendkívül intelligens, de a társaskapcsolatok finomságai megrémítik. A gheldanethi Thot kultusz oltárszolgája.
Mesélői megjegyzés: A nyolcadik játékalkalmunk kicsit zavaros lett mindenféle ív nélkül és sok ismétlődéssel, ezért nem írtam külön beszámolót hozzá, csak összefoglalom a legfontosabb eseményeket.
Meghallgatás a fővarázslók színe előtt
Thotmesz Kalim mester korábban megszerzett titkosírásos jegyzeteinek megértéshez nem jutott sokkal közelebb a rejtély megoldásához, de egy sor érdekes információt szerzett. 1. A mester egy kísérleti jellegű „Kilences Program” kutatásban vett részt az Akadémián. 2. Állítása szerint Azunban találkozott „a másik Kalimmal” aki félelf, és „ahonnan jött úgy tűnik sokkal jobban mennek a dolgok”. Thotmesznek meggyőződésévé vált, hogy párhuzamos valóságokról lehet szó, és ezt megosztotta a többiekkel. Gyanakodni kezdtek, hogy Nuena furcsa képzeteinek is ez lehet a kulcsa.
Ezután reggeli közben Tuunwen nagymester egyik ember jött értük, mert a „Vizsgáló Bizottság” szeretné őket is kikérdezni a gyermekről. Mint kiderült Tuunwen palotájában a mulhorandi varázslótársadalom krémje gyűlt össze.
- Sun-Ra nagymester (elnök) [Védőmágia Tanszék vezetője, az ország leghatalmasabb varázslója, a fáraó nagybátyja]
- Imhotep nagymester (külső síkok lakóinak szakértője) [Mágiaelméleti Tanszékvezetője]
- Maraketh nagymesterasszony (külső síkok szakértője) [Idézőmágia Tanszék vezetője]
- Anubhet nagymester (embertani szakértő) [Nekromancia Tanszék vezetője]
- Omen-That tisztelendő mester (vallási szakértő) [Teológia Tanszékvezetője és az Akadémia „spirituális védnöke”]
A gyermek kilétére vonatkozóan annyit mondtak, hogy valószínűleg egy degenerált aarakockra lehet (Anubhet elsütött egy poént, hogy a csecsemő felboncolásával talán közelebb juthattak volna az igazsághoz). Sun-Ra végig nagyon csöndes volt, és inkább Omen-That vitte a szót, de nagyon hamar kiderült, hogy az asztalnál ülők közül Sun-Ra, Maraketh és Imhotep valamit titkol, és alakoskodik. Amikor Thotmesz előadta az elméletét a párhuzamos valóságokról, akkor a főpapot leszámítva (aki merő képtelenségnek tartotta a dolgot) minden varázsló egy kicsit visszafogta magát. Sun-Ra arra kérte őket (a kihallgatás során ekkor szólalt meg először), hogy ilyen bolond elméletet inkább ne osszanak meg mással.
A kihallgatás közben az ifjú Kafeléhez telepatikusan hozzászólt Imhotep mester, aki ezt kérdezte: „Te is alkut kötöttél a hatalomért kölyök?” Kafele elsápadt, de nem reagált. „Úgy látom, hogy zavarodott vagy. Talán segíthetek. De csak ha a bolondok végeztek a játékukkal.” Végül ennek a dolognak annyi folytatása lett, hogy Kafele elmondta nekik, hogy az idős mester kinyúlt az elméje felé, de konkrétumokat nem mondott.
Ezután távoztak, de láthatóan Tuunwen nagymester szimpatizált velük, és elégedett volt, hogy a titkosrendőrség fejeként fellibbent valami az ország varázslómestereinek titkaiból.
A Naptanács
A Naptanács előtti várakozás viszonylag eseménytelen volt. Enkidu összeakadt Kenedra Seldic-kel a fáraó kedvesével, aki a fáraót védő zsoldosok munkáját irányította. A csarnokban rengeteg magas rangú tiszt volt, akik amiatt jöttek ide, mert a Szabad Unther átkelt a Fém-folyón és egyenesen Shussel felé vonulnak, ami megroppanthatja az eddigi hódításokat. A csapat csak arra tudott gondolni, hogy a hamarosan ostrom alá kerülő városban van a titokzatos Özönvíz Piramisa, bármilyen titkot is őriz.
A Naptanácsban Methot vitte a szót és habár sokan berzenkedtek attól, hogy Ptarakisznak kegyelmet adjanak, a nap végén kegyelmet kapott a jó lovag. A csecsemőt Ptara-Hóruszt pedig az édesanyjával együtt a fáraó határozott intésére vidékre viszik Ulzelbe Ízisz szent városába. Összességében szerencsésen alakultak a dolgok, de Methot úgy szövögette a szavakat, hogy a Tanács kérésére előadja a párhuzamos valóságokról szóló elméletet és azt, hogy ennek köze lehet Nuenához és a gyermekhez. A Tanács tagjai inkább zavartan néztek, de úgy tűnik, hogy voltak, akiknek felkeltette az érdeklődését ez a teória. Mindenesetre ezzel súlyosan megszegték Sun-Ra nagymester határozott kérését.
Ezután a csapat úgy döntött, hogy másnap az első hajóval elmennek Shusselbe. Arra nem számítottak, hogy az ifjú Kafelének erre az estére más tervei is voltak…
***
A gyászolók
Az elmúlt napokban Kafele el-elszakadt a többiektől egy kis spirituális kört gyűjtött a szabadságot jelentő Új Nap imádására, és arra, hogy felkészüljenek az általa „előre látott” eljövendő nagy változásokra. Alig fél tucat követője lett így, de egy jó barátja Hamas elmondta, hogy lenne a Skuldi Nekropolisz mélyén egy elhagyatott katakomba, ami alkalmas lenne a gyűlések megtartására, csak meg kellene nézni. Kafele sejtett, hogy ezt ilyen nyíltan nem kellene elmondani a társainak, ezért azzal a hazugsággal állt elő, hogy van egy jó barátjának nem engedik, hogy egy rokonához elmenjen leróni a kegyeletét, ezért este le kellene kísérni a nekropoliszba.
Thotmesz lelkes volt, de bezsélt volna a nekropolisz őreivel, mire Kafele elkezdett magyarázkodni arról, hogy a barátai nem bíznak a hatóságokban. „Ez ilyen osztály dolog.” A Thot-papban nem ébredt gyanú, de Enkidu egyből értette, hogy a parittyás kölyök megint félrebeszél és nem őszinte, de belement a dologba. A későn érkező Methot pedig gyanakodva kísérte el a társait az éjszakai találkára.
Kafele végül három alakot hozott. Egy Hamas nevű szablyás férfit (mint kiderült Kafeléhez hasonlóan nemrég felszabadított rabszolga és most kidobóként dolgozik egy fogadóban), Sabaf fiát Sabtutant és Kafele aznap megismert írnok barátját Szinuhét. Hamas a Központi negyed paicterénél veztte le a csapatot a város alatti katakombákba, ahol „észrevétlenül be lehet jutni a nekropolisz alá”. Akkor még talán csak Enkidu sejtette, milyen bajba keverik saját magukat.
Mesélői megjegyzés: habár lélekben én már Shusselre készültem, szerencsére volt egy kisebb kazamatám készen dinamikus fényekkel és minden egyébbel (a legutóbbi játékalkalomra vártam ezt a helyszínt). Kicsit kényelmetlen volt, hogy mindenkinek nagyon meta módon kellett gondolkodnia, mert talán józan gondolkodással nem vágtak volna ebbe bele, de már úgyis nagyon hiányzott mindenkinek egy kis kazamatajárás. Plusz én is tesztelhettem a skuldi csatornarendszer térképét.
Magát a kis kazamatát a donjon nevű oldal random dungeon generátorával hoztam létre [fine méretű] majd gyorsan feltöltöttem pár szörnnyel és kinccsel az egészet még az előző játékalkalom kezdete előtt.
A trónon ülő
Hamas magabiztosan vezette a csapatot a csatornarendszer mélyebb járataiban, de rögtön az első elágazásnál két veszedelmes élőhalott támadt rájuk karddal és láthatóan veszedelmes életszívó tapintásuk is volt. Methot sikertelenül próbálta elűzni őket, Enkidu pedig hiába lépett harcilázba a közönséges fegyverei alig fogtak rajtuk. Thotmesz két mágikus lövedéket is elsütött, mialatt Kafele a szokásához híven bűvölgette a parittyalövedékeit. A kísérőik közül Hamas és Sabtutan a harcosokat segítették, amely nagy szolgálatot tett a szörnyetegekkel szemben.
Ezután Hamas elvezette a csapatot egy körcsarnokba, ahol egy nagyon régi és mállófélben lévő trónon ülő Ozirisz szobor állt. Methot és Thotmesz megbeszélték, hogy erről érdemes lenne szólni az Ozirisz kultusznak, mert nem szép dolog, hogy ez a szobor az enyészetté válik itt a föld alatt. Azonban vezetőjük a szoborhoz lépve megnyomott egy követ, amitől a szobor odébb csúszott és felfedett egy titkos járatot, ami még mélyebbre vezetett. „Mindjárt ott vagyunk” mondja Hamas, aki mesterként szólította meg az ifjú Kafelét. Még a rendkívül naiv Thotmesz is sejtette, hogy valami nem oké.
Mesélői megjegyzés: a Xanathar’s Guide to Everything véletlen találkozási tábláját használtam azzal, hogy kis eséllyel a karakterek szintjénél jóval magasabb szintű lények is jöhetnek. Ez rögtön be is következett, és a két wightra iszonyatosan sok erőforrást lőttek el ideje korán, ami később alaposan megbosszulta megát. A kísérőknek nem dobtam külön támadásokat inkább előnyt adtak a karaktereknek, amire szükség is volt, mert a csapatban még nincsenek mágikus fegyverek és emiatt a szörnyek ellenállása miatt hiába sebzett jól Enkidu és Methot is, ha lefeleződtek.
Élőholtak a katakombában
A titkosajtót egy folyosón át vezetett egészen egy zsákutcáig. Methot egyből kiszúrta, hogy van egy titkos ajtó, amit Hamas gyorsan kinyitott. [Bakiztam a dinamic lighting vonalaival és rossz helyre húztam be a látást korlátozó vonalat, ha már így alakult poénra vettük, amúgy is Hamas ismerte a bejutás kulcsát.] Egy elhunyt nemes minden túlvilági létéhez szükséges eszközökkel megrakott sírkamrába értek. Methot bátran belépett, és a félhomályban egyenesen beleütközött egy gúlba, aki azonnal meg is ütötte. [Amikor léptette a tokenjét azt mondtam, hogy állj, mert pont ott volt a gúl tokenje a DM layeren. Poén volt.] Hirtelen még egy húsevő élőholt bújt elő a lomok közül, de Enkidu és a többiek hamar levágták őket. Egyedül a vezetőjük Hamas sebesült meg és bénult le a harcban. Északi irányba két ajtó délre pedig egy ajtó vezetett tovább. Methot számonkérte a kísérőiket, hogy mégis hol van a rokonuk sírja, mire a felocsúdó Hamas elmondta, hogy déli ajtónál lesz a csarnok amit keresnek.
Methot használta a kasztképességét és megállapította, hogy a baloldali északi és a déli ajtók felől érzékeli gonosz külvilági vagy élőholt lények jelenlétét (különösen sokat érzett délről). Ekkor a Thot paladinja számonkérte Hamast és Kafelét, hogy miről van szó. Hamas Zavartan kibökte, hogy Kafelén keresztül kapcsolatba léptek az Új Nappal, és a fáraó áldása van rajta, aminek köszönhetően fel fognak mindannyian szabadulni. És ebben a katakombában tudtak volna állandó jelleggel találkozni. Thotmesz kapott egy kisebb (de annál csöndesebb) idegösszeomlást, Methot pedig dühösen kérte számon, hogy miféle államellenes szervezkedés ez a fennálló rend ellen. Hamas hebegve mondta, hogy nem akarnak ártani a fáraónak, sőt éppen ellenkezőleg. Enkidu próbálta azzal menteni a helyzetet, hogy a titkos szervezkedés önmagában még nem bűn, és ez nem tilos, amíg nincs belőle kár. Ezek után viszont Kafele felé fordultak, akit színvallásra kényszerítettek. Az elmúlt időszakban többször is beszélt „egy barátjáról, akinek furcsa álmai vannak” – ő lenne az? Kafele erre elmondta, hogy igen, neki is vannak furcsa álmai.
Thotmesz javaslatára úgy döntöttek, hogy utánajárnak, hogy mégis mi zavarta fel az élőholtakat, mert Hamas megesküdött rá, hogy jártak már korábban is ezekben a termekben a cimboráival, és akkor nem voltak benne élőholtak. Először megvizsgáltak az jobb oldali északi ajtót, ami csöndes volt és gyanúsan tiszta. Se por, se pókháló vagy elhagyott eszközök. Inkább résnyire visszacsukták az ajtót, hogy ha valami mégis hátba támadná őket innen, akkor lássák a közeledtét.
Methot ezek után berúgta a déli ajtót és berontott rajta. A déli teremben közel egy tucat csontváz lesett rájuk. A csapat pár körön belül igen rosszul állt: Hamas elesett (haldoklott), Enkidunak alig maradt életereje. Methot felállt egy oltárra, hogy onnan harcoljon, ami csak arra volt jó, hogy nyolc csontváz támadhasson egyszerre rá, akik pillanatok alatt a halál szélére pofozták. A csapat tett egy taktikai visszavonulást a másik terembe, Methot elkezdett repülni (az aasimarság/istenszülöttség egyik kellemes mellékhatása), Kafele pedig pókmászás varázslattal felsétált a falon egészen a plafonig, hogy biztos távolságra legyenek a csontvázaktól. Persze az élőholtak egy idő után elkezdtek felmászni a falon, de ekkor a csata dinamikája kezdett megfordulni. Kafele és Methot biztos magasságból harcoltak, ezalatt Thotmesz és Enkidu szépen elkezdték levadászni a földön maradt csontvázakat. Egyedül Methotnak akadt kellemetlen meglepetése, amikor repülő istenszülöttre a falról ráugrott és belécsimpaszkodott egy csontváz, de Kafele veszedelmes mágikus kövei megtették a hatásukat.
A megnyert csata után a csontvázas teremben megtalálták egy Ozirisz-pap és paladin holttestét (friss holttestek voltak és elvágták a torkukat). Sejtették, hogy ugyanazoknak lehet köze halálukhoz, akik a holtakat és felverték. Thotmesz vezetésével Thot-hoz imádkoztak, hogy meggyógyuljanak a sebeikből.
Ezek után úgy döntöttek, hogy elhagyják a kriptát és viszik a holttesteket is, de a kijárat felé vezető szobába három óriás pók vackolta be magát valahonnan a katakombákból. Nem voltak agresszívak, de az egyik pont elállta a kifelé vezető utat. Finoman odébb hessegették a pókot, majd Metheot meggyújtotta a pókhálóját. Ettől az addig csak feszült, de nem agresszív pók megvadult, belé mart, ráadásul a méreg szétterjedt a testében és összeesett. Enkidu menekülésre intett mindenkit, Kafele pedig aki nagyon szeretett volna törleszteni segített kihúzni a magatehetetlen Methot. Az istenszülöttet megmentették, lezárták a titkosajtókat és kimentek a felszínre.
Mesélői megjegyzés: A kazamata kapkodós összeállításakor teljesen mást vártam (azt gondoltam, hogy a csontvázakkal lesz az első encounter, de mire leültünk játszani, addigra kicsit borult minden). A csontvázak erősségén meglepődtem tapasztalatlan 5e mesélőként. Methot játékosának önfejűsége miatt szerintem nagyon közel jártunk a karakterhalálhoz. Végül a játékosok okosan játszottak, és még le is győzték az élőholtakat. Mesélőként kicsit úgy éreztem, hogy ez a harc nagyon elhúzódott, és helyenként talán lazábban kezeltem a szabályokat és a harc dinamikáját. Nem volt életem legjobb harca mesélőként.
A pókok közönséges véletlen találkozásból jöttek, de nem akartam rájuk ereszteni egyből őket, ezért sokkal poénabbnak éreztem, hogy három pók elkezdett hálót szőni szépen a „hátsó kijárat körül”. Aztán a karma és az önfejűsködés vissza is ütött Methotra, mert a megvadult pók azért meg is csípte őt. Egyszer még a hősködése fogja sírba vinni.
Skuldi Testvériség
A csapat még elment a Nekropolisz mellett lévő Ozirisz Templomba, hogy a halottakat átadják. Itt Találkoztak a Skuldi Testvériség vezetőjével az öreg Ozirisz paladinnal Halcaunttal, akit nagyon érdekelt, hogy mit találtak. Láthatóan felzaklatta, hogy mások nem hitték el neki, de igaza volt és Set kultusza itt van a városban. Amikor említették neki, hogy Sampranaszban lehet most a kultusz főhadiszállása, akkor azt mondta, hogy a kígyó láthatóan visszatért a fészkébe, de el fogják kapni őket. Kicsit mániákus volt, de Methotnak tetszett az öreg kérlelhetetlensége.
Ezek után visszatértek a Lamiába, hogy végre aludjanak, mert hajnalban ki fog futni a hajójuk és végre Untherbe mennek egyenesen a frontvonalhoz. És még az Özönvíz Piramisa is ott vár rájuk, ki tudja miféle titkokat és nyomokat őrizve…
Mesélői megjegyzés: Halcaunt karaktere még az Old Empiresben is szerepelt, és nagyon helyénvalónak tűnt őt bemesélni. Kicsit paranoiás Set gyűlölő fazonként meséltem, ami kellemes lecsengése volt a játékalkalomnak. A sampranaszi ügyek alakulása majd kiderül a folytatásban.
A két legutóbbi játékalkalmunk kicsit egyhelyben toporgás volt, de pár szálat sikerült átmenetileg lezárni erre a kalandfázisra (a gyermek és Ptarakisz), mások pedig még csak most fognak beindulni, illetve van pár olyan ügy, amiket jeleztem, hogy csak kalandok közötti fázisban tudnak megoldani: Kafele kis földalatti misztériumkultuszának szervezése; Enkidu legális/illegális üzleteinek beindítása; Methot sereg/birtokszervezési tervei; és Thotmesznek is több időre lesz szüksége ahhoz, hogy Kalim mester jegyzeteit megfejtse. Thotmesz kapott egy ígéretet Tuunwentől, hogy be tudja ajánlani őt a Bűbájmágia Tanszékre független kutatóként, hogy közelebb legyen a tűzhöz. Enkidu pedig szeretne a fáraótól egy vám- és adómentességi privilégiumot kieszközölni, hogy kicsit könnyebb legyen az üzletét beindítani.
Kavicsok a margón 