Haldokló Nap Árnyéka – Hórusz lánya 1.

Haldokló Nap Árnyéka
Hórusz lánya [S02]
1. rész: Methot menyegzője

Idő: v.sz 1373 Ches 19 – Ches 23. (Birodalmi időszámítás 3509)

Csapat:
Enkidu (untheri ember barbár 2./harcos 2./tolvaj 1. szint) utcagyerekből veszélyes harcos, opportunista csempész és „üzletkötő lett. Jelenleg a Kékhajó Kompánia nevű kereskedő és bűnszervezet vezetője
Kafele (azulduthi ember boszorkányos parittyás 5. szint) rendkívül karizmatikus 17 éves radikális ifjú, egykori rabszolgából most egy föld alatti fáraóhoz hűséges kultusz vezetője, a radikális társadalmi reformok híve. Időnként különös álmai vannak.
Methot (aasimar paladin 5. szint, Thot vérvonalából), Thoth istenség vérvonalának nemes lelkű és becsületes harcosa. Az Íbisz Árnyai nevű fegyveres csoport vezetője, Shusseli lord. Politikailag inlább a Status Quo és az arisztokrácia védelmezője.
Thotmesz (mulhorandi ember Thot-pap 5. szint), egykori varázslótanonc, aki rendkívül intelligens, de a társaskapcsolatok finomságai megrémítik. A geldanethi Thoth kultusz oltárszolgája.

1. Legénybúcsú majmokkal

A csapat Methot esküvőjének előestéjén gyűlt össze Thot szent városában Geldanethben, amit a Hold városának is szoktak nevezni. A Tholaunt-dinasztia palotájában kényelmesen tudtak beszélgetni, iszogatni. Elmesélték, hogy az elmúlt fél évben ki-ki mit látott, tapasztalt és tett. Szóval hangolódtak. Aztán először Methot lett figyelmes arra, hogy egy pávián surran a palota ablakában, ennek ellenére folytatták a beszélgetést (éppen Kafele és Thotmesz bonyolódott bele a szokásos politikai-filozófiai vitáikba).

Aztán belépett egy őr és jelezte, hogy a kastélyba betört egy pávián és ellopta a menyasszony Ízisz-Terra mennyegzői diadémját. A csapat rögtön felpattant, hogy előkerítsék, a két karakter város ismerete miatt tudták, hogy a Szent Páviánok Templománál vagy az Égii Térnél szoktak a város majmai összegyűlni. Mivel a pávián Thot másik szent állata az íbisz mellett, ezért az állatokat szentként tisztelik é tilos bántani őket, persze ez a kivételezett státusz egyes példányokat nagyon szemtelenné teszik. A csapat valamilyen trükköt vagy összeesküvést gyanított a háttérben.

Először a Szent Páviánok Templomához mentek, de ott nem láttak egyetlen páviánt sem diadémmal, ezért gyorsan folytatták az útjukat az Égi Térhez (ez egy régi Thot templom romja, lényegében egy nyitott oszlopok által határolt udvar közepén egy kopott oltárkővel). Amikor megérkeztek a térre egyből látták, hogy az egyik pávián az oltáron ücsörög a fején a menyasszonyi diadémmal, de nem ez volt a legnagyobb gond: a téren egy öt fős társaság is volt, akik éppen a majomtól próbálták elkérni a diadémot.

Methot egyből előlépett, hogy számonkérje a láthatóan rablókinézetű alakokon, hogy mit csináljanak. Thotmesz próbálta diplomáciai megoldás felé terelni helyzetet, miközben a rablók elvették a páviánfogakkal kiszögelt husángjaikat. Ezalatt Enkidu a tér peremén a félhomályban tett egy kerülőt, amikor feltűnt neki, hogy szinte alig látható gyorsan szaladó apró alakok suhannak a majmok között. A csapat óvatosan közeledett, hogy a majmokat ne riasszák fel, azonban nem számítottak arra, hogy az addig rejtve lévő apró és gyors alakok a késeikkel felzavarják a majmokat, úgyhogy hamarosan az egész teret betöltötte a megvadult páviánok üvöltése, amelyek egyből területvédő üzemmódba léptek.

Az indulatok leszabadultak, a rablók megtámadták Methotékat, a majmok ráugrottak mindenkire. Mint kiderült az apró és nagyon gyors figurák valamiféle tündérek lehetnek, és ők is a diadémot akarják. Az egyik tündérlény elvágta szegény pávián torkát egy késsel és már szaladt is volna tovább, de Enkidu résen volt, és blokkolta a menekülési útvonalat. Methot egyetlen csapással végzett a rablók vezérével, ami meghátrálásra késztette a latrokat. Methot, Thotmesz és Kafele átverekedték magukat a páviánokon (ügyelve arra, hogy ne öljenek meg egyet sem, amiben Thotmesz szentfény varázslatának kreatív használata segített: a felvillanó szentláng meghátrálásra késztette az állatokat).

Azonban a helyzet tovább fokozódott megjelent egy Thot-papnő, aki egyből gyanús lett a táraságnak. A diadémot kérte „megtisztításra”, de a csapat nem hagyta magát. A papnő levetette magáról az álcát és kiderült, hogy egy éjbanyával állnak szemben. A csapat még egyszer összecsapott a tündérekkel és a banyával (különösen a tündérek elkapása volt nehéz). De végül a csapat legyőzte a banyát és a csatlósait és még a diadémot is épségben visszaszerezték.

A csapat éjfél előtt nem sokkal ért vissza a palotába (előtte még a tündérek holttestét bezsákolták, hogy elvigyék majd egy helyi szakértőhöz, mert minden nagyon gyanús volt). Methonak még volt egy rövid beszélgetése a jövendőbeli anyósával (hallott valami eltűnésről), de minden elsimítottak.

Mesélői megjegyzés: Az elhúzódó birtokigazgatási rész után folytattuk a játékot, ezért tudtam, hogy kell valami „kalandot adnom” a játékosoknak, ezért találtam ki ezt a nagyon egyszerű jelentet, hogy legyen egy kis csihipuhi. Mivel a játékoskok mindnekit eltettek láb alól, ezért természetesen nem tudtak tovább lépni, de nem is akartam, hogy ebbe az irányba menjen tovább a kaland.  Igazából szórakoztató volt. Arra is jó volt, hogy felmérjem a játékosok erejét 5. szinten (eléggé odavágtak az ellenfeleknek).

2. Egy anya kérése

Másnap az esküvői szertartás és a lagzi jól haladt. A csapat jól érezte magát, mindenki meg volt elégedve mindennel. Aztán váratlanul Enkidu mellé lépett egy alak a tömegből: az untheri harcos felismerte Tuunwen nagymestert, a Távoli Tartományok Felügyelőjét és a fáraói titkosrendőrség vezetőjét, akivel már korábban jó kapcsolatot építettek ki (plusz Enkidunak vannak külön ügyei vele). A palotavarázsló arra kérte Enkidut, hogy szedje össze a társai és jöjjenek ki a hátsó kertbe, mert egy rövid időre el kell menniük.

A csapat valami problémát neszelt, de a kertben csak a Tuunwen mester várt rájuk. A varázsló egy varázsszóval kaput nyitott és hamarosan Skuld palotanegyedében voltak. A varázsló határozottan bevezette a társaságot a Fáraói palotába az egyik oldalsó szárnyba, ahol egy paravánnal leválasztott terembe mentek. A beszűrődő holdfényben látszott, hogy a paraván mögött egy karcsú alak ül, de nem szólt és nem is mozdult meg, amikor a csapat belépett a terembe.

Ezek után Tuunwen mester pár tapogatózó kérdés után elmondta, hogy tizenöt éve amikor megölték Akonhórusz fáraót, akkor nem csak ő halt meg, hanem Hórusztep fáraó csecsemő húga is. A Set kultisták a csecsemőt elrabolták, sajnos a megmentésére érkező Hórusz-Ré és Ozirisz paladinok elkéstek és Sampranszban feláldozták. Azonban amikor egy éve kinevezték Tuunwent, akkor az elődje levelezésében talált egy utalást arra, hogy a pár évvel ezelőtt távoli keleti tartomány Murghöm prefektusa talált pár furcsa iratot, amely arra utalt, hogy Rezim nagyvezír bizalmi embere (aki egyébként éveken át volt ugyanitt prefektus) Imthalos főpap egy lányt tartott elzárva egy toronyban. Ez a prefektus az üzenet elküldése után meghalt (szakadár murghömiek végeztek vele), és amikor egy éve visszatért Rezim nagyvezír, akkor Murghöm újra prefektusává nevezte ki ismét az öreg és nagy tekintélyű Imthalos főpapot.

Tuunwennek az az elmélete, hogy aznap este a csecsemő naphercegnő mégsem halt meg, hanem valamiért Rezim és Imthalos (és még ki tudja kik) kicsempészték és ezidáig távol rejtegették. Ekkor előlépett a paraván mögül Ré-Sitrae fáraóné a fáaró édesanyja, aki ezt mondta: „Kérem, hozzk el a kislányom.” Látták a fáraónén, hogy habár istenszülöttként van valami belső ragyogása, de a teste törékeny és láthatóan beteg. Mint kiderült már csak pár hónapja van hátra, mielőtt „elhajózik nyugatra”, ezért rövidesen elkezdi a zarándok útját Mishtanba a Holtak városába, ahol már várja a Királynők Sírja, ahol a teste el lesz helyezve.

A csapat elvállalta a feladatot és Tuunwen emlékeztette a csapatot, hogy ha igaz az elméletük, akkor óriási veszélyben vannak, mert a nagyvezír és Imthalos biztosan őrizni fogják a titkukat. Ezért azt beszélték meg, hogy Methot az ifjú feleségével és kíséretével nászútra mennek Murghyrba (Murghöm fővárosába) és kiderítik annak a toronynak a pontos helyét és elhozzák Neferti naphercegnőt Mishtanba.

A csapat kapott három napot, amire Tuunwen intéz egy megfelelő és megbízható karavánvezetőt, amivel elindulhatnak Murghyrba. A csapat úgy dönt, hogy az álca kedvéért Skuld-Maerlar-Rauthil-Murghyr útvonalon haladnak és kényelmesen turistáskodnak is az álca kedvéért.

Az elkövetkezendő napokban a csapat csak élt: Thotmesz az iskoláját igazgatta (ide betért Kafele is „külön órát tartani”), Methot beavatta ifjú feleségét Ízisz-Terrát a küldetésbe. Enkidu pedig elment varázstárgyakat beszerezni az Akadémia Műhely Tanszékén. Mint kiderült az elérhető varázstárgyak drágák, de megbeszéltek egy „munkaebédet” a tanszékvezetővel Serafis mesterrel (itt Thotmesz is jelen volt szakértőként). Az ebédnél a kért varázsitalokat (láthatatlanság itala és egy repülés itala) féláron eladták, és későbbi közös ügyekről is tárgyaltak.

Az indulást megelőző napon Enkidu még elküldte a hajóját, mintha kihajózott volna, ő maga pedig úgy döntött, hogy Sakálölővel együtt közönséges őr álcájában csatlakoznak Methoték karavánjához.

Mesélői megjegyzés: Nagyjából ez lett volna a modul eredetileg tervezett kezdőjelenete. Az, hogy Methot lagzijával összekötöttem annyit változtatott csak, hogy át kellett vinni a játékosokat Skuldba, de legalább demonstráltam Tuunwen hatalmát. Enkidu varázstárgy keresése és a Varázsló Akadémia Műhely Tanszékének (klasszikus műveltséggel rendelkezőknek: kb. mint Rothfuss Szél Neve-trilógiájában az Egyetem Fishery-nevű részlege) meglátogatása érdekes jelent volt. Arra, is jó volt, hogy egy kicsit felvillantsam az Akadémia belső életét. Érdekesség: a Hórusz Fia modulban Nefrit bálján (második játékalkalom) maga Serafis mester is jelen volt, de a játékosok nagyon siettek megakadályozni a setita orgyilkosokat.