Haldokló Nap Árnyéka – Hórusz fia 3.

Haldokló Nap Árnyéka (I.)
Hórusz fia
3. rész: A Törött Hold Palotája

Idő: v.sz 1372 Pajzstalálkozó Napja (Birodalmi időszámítás 3508)

Csapat:

Methot (aasimar paladin, Thot vérvonalából), ifjú becsületes és segítőkész ifjú nemes Gheldanethből

Thotmesz (mulhorandi ember Thot-pap), egykori varázslótanonc, aki rendkívül intelligens, de a társaskapcsolatok finomságai megrémítik. A gheledanethi Thot kultusz oltárszolgája.

Enkidu (untheri ember barbár) egykori utcagyerek, csempész és harcos, jelenleg Neldorildban lakik.

Kafele (azulduthi ember parittyás) ideges természetű 16 éves radikális ifjú, aki kőfejtő rabszolgából lett szabad ember, de azóta sem találja a helyét, csak a fáraó iránti rajongásában biztos.

Reggeli és nyomok

A csapatot még napfelkelte előtt verték ki az ágyból Nefrit mester szolgái, azzal hogy a fáraó vizitre várja őket a főépítész hálójában. Kafele nyomasztó álomról panaszkodott, de a csapat kíváncsian érkezett meg az ebédlőbe, ahol nekik is jutott pár falat étel. A vizit során a fáraó nem nagyon szólalt meg, helyette Mourneth a titkosrendőrség ügynöke tájékoztatta őket, miközben az uralkodó és kedvese Kendera reggeliztek. A következő információkat tudták meg:

Mint megtudták tegnap este a Bölcselkedő Rákászban egy ork zenekar koncertjén elszabadult egy keselyűdémon, amely távozott a fogadóból, de személyi sérülés nem történt. A zenekart a prefektúra őrei letartóztatták.

Találtak a Békekertben egy fej nélküli kőszobrot. Senki sem tudta megállapítani, hogy mi lehet ez, de a szobor egy elegáns ruhás férfit ábrázol.

Termark Kriptáknál rituálisan őrködő Ízisz-Terra öt gyanús alakot látott meg távozni ki a városon túli pusztaságba. A paladinhölgy nem tudta megállítani őket.

A Kadsinn család palotája le van zárva és nagy a csönd.

A fáraó úgy rendelkezett, hogy amíg a városi nagy ünnepélyen eleget tesz ceremoniális feladatainak és beszél a helyi ügyekről a családja itteni ágával illetve a Nephtys-leszármazott prefektusasszonnyal. Ezalatt a csapatot arra kérte, hogy keressenek bizonyítékokat a Kadsinn család részvételére az összeesküvések tekintetében és göngyölítsék fel az ügyet. A gyermeket pedig még aznap este elviszik Skuldba biztonságos helyre, és számít ebben is a csapat közreműködésére.

A csapat egyből ráharapott arra, hogy elmenjenek a Kadsinn-család otthonához amit a helyiek csak a Törött Hold Palotájának neveznek. A hely kísértetjárta elátkozott hírét kicsit árnyalta, hogy a pletykák szerint maga a családfő Parukh Kadsinn kifejezetten az Új Nap hívének mutatkozik.

A Neldorildi utcák kihaltak voltak a megelőző napi bálok és ünneplések után, különösen az Öbölnegyedben, ahol az előkelők vadiúj palotái sorakoztak. A levegő korán forrósodott, de Thotmesz pár ügyes mágikus trükkel lehűtötte a saját és Methot páncélját, hogy egyszerre legyenek védettek és ne főjenek meg elevenen a vértezetükben.

Az utcán egy magányos fiatal lányt láttak meg, aki egy rajztáblán éppen egy régi palota homlokzatát másolta le. Kafele lelkesen szóba elegyedett a fiatal lánnyal, mivel hozzá hasonlóan egy kövekért rajongó személyt vélt benne felfedezni. Mint kiderült Munefer egy helyi prefektusi írnok lánya, és a Gheldenethi Varázslóakadémia tanonca, de a város régi halászfalu arculatának lerombolásával nem ért egyet. A lány elmagyarázta, hogy minden unatkozó pénzes előkelő ide költözik, lerombolják a régi épületeket és a helyükre új palotákat építenek, ezzel sok régi értéket lerombolnak. A csapat szimpatikusnak találta helytörténészkedő lányt, és megkérdezték, hogy elvezetné-e őket a Törött Hold Palotájához, illetve, mit tud a hely történetéről.

A lány séta közben elmesélte, hogy a untheri stílusú zikkurat-palotát egykor egy Lord Samuran nevű varázsló építette évszázadokkal ezelőtt. A zikkurat sajátossága, hogy egy torony is tartozott hozzá, és a legenda szerint olyan magas volt az ezüst tornya, hogy Nephtys-temploma fölé magasodott. Az akkor főpapnő megparancsolta, hogy bontsa le az istenkáromló tornyot, de a varázsló megtagadta, ezért elátkozta és egy éjszaka a torony leomlott a varázsló pedig szörnyet halt. A torony kövei a mai napig ott hevernek az udvarban mementóul    . A palotának azóta is elátkozott híre van, és sok tulajdonos meghalt gyanús körülmények között. Lord Harimotep egy két öngyilkos lett a toronyban (felakasztotta magát), majd megjelent Lord Parukh Kadsinn egy lepecsételt végrendelettel, ami alapján megörökölte a kastélyt. Azóta szépen beépült a család a helyi előkelők közé.

A palotánál a lány elköszönt tőlük és kifejezte abbéli reményét, hogy az esti utcabálon vagy a főtéren megrendezett fáraói napáhítaton jelen lesznek. A csapat nem ígért semmi biztosat.

Bejutás a palotába

A palotát egy magas kőkerítés vette körbe, amelynek az utcafrontján egy ezüstszínű dupla szárnyas kapu díszelgett. Enkidu és Methot a kapunál leskelődtek befelé, amíg Thotmesz és Kafele a palota melletti oldalsó sikátorba húzódtak be. Enkidu megvizsgálta az ezüstkapun túli látványt és egy udvart, szekérbejárót látott meg, azon túl pedig a palota dupla szárnyas kő főbejáratát. Az ezüstkapu zárva volt, őrök sehol.

Ezalatt Thotmesz megidézte a bagoly famulusát, hogy felderítsék a palotát. Azt látták, hogy a zikkuratot benőtte valami tüskés növény, és a külső teraszokon gyönyörű függőkert van. A famuluson keresztül azt is látta, hogy a hátsókerítésnél van egy oldalsó épület és egy vaskapu is. Enkidu és Thotmesz nem akart az utcafront felől betörni, ezért csatlakoztak a Thoth-paphoz és az ifjú Kafeléhez a sikátorban.

A vaskapu feltörésére Enkidu vállalkozott, de kishíján kifogott rajta, de Thotmesz mágikus segítségével sikerült bejutni az udvarra. Az oldalsó épületről kiderült, hogy az egy konyha helyiség és a rabszolgák szállása. Enkidu és Kafele bementek az épületbe, ahol öt rabszolga serénykedett a konyhában, hogy ebédet készítsenek az úrnőnek. A csapat fáraói nyomozóként szóba elegyedtek a rabszolgákkal és kiderült, hogy Lord Kadsinn nincs a palotában, egyedül Lady Kadsinn maradt a palotában. Az ifjú Morwen Kadsinnt nem látták tegnap este óta.

A csapat megnézegette a törött torony lábánál összegyűlt kőrakást, de a rabszolgák és a korábbi történetek figyelmeztetését követve nem nyúltak hozzájuk. Az elég gyanús volt, hogy évszázadok óta senki sem cipeltette el őket. A csapat ezután elindult a palota hátsó bejáratához, a rabszolgák óvatosságra intették őket.

A Kadsinnok vendégszeretete

A földszinten egy hatalmas oszlopcsarnokba értek, ahol két fegyveres őrködött. A csarnok padlója és plafonja közepén egy-egy lyuk volt, és a plafonon tátongó lyukból tüskés indafüggöny csüngött alá. A fegyveres őrök kérdőre vonták a karaktereket, de Methot erélyes fellépése és a fáraóra való hivatkozása miatt beleegyeztek, hogy beszéljenek az úrnővel (mialatt még négy katona került elő). Methot és Enkidu felmentek az emeletre, mialatt Thotmesz és Kafele lent maradtak a másik öt katonával.

Az emeleten találkoztak Lady Kadsinnal, aki rendkívül méltánytalannak tartotta a zavarást, mialatt a fia eltűnt, és nem keresik. Methot némileg önfejűen megvádolta a nőt azzal, hogy összejátszanak Set kultuszával. A nő azonnal elmondott magára egy védő varázslatot, mialatt a vele lévő őr nyílpuskával rálőtt Methotra (mialatt Enkidu az emeleten sorakozó különös kőtáblák mögött bujkált).

Ezalatt odalent Kafele szóba elegyedett az őrökkel, de elszólta magát, a kígyókkal kapcsolatban, ami miatt érezhetően megfagyott a levegő. A felek fegyvert rántottak, majd Thotmesz azt vette észre, hogy az őrök elindulnak kifelé a palotából. (Kafele telepatikusan üzent a vezetőjüknek, hogy velük van és még többen jönnek a hátsó bejáraton. A blöff bejött).

Hamarosan rövid, gyilkos küzdelem bontakozott ki, amelynek az lett a vége, hogy Lady Kadsinn és a fegyveresek is holtan este össze (a hátsó udvarba kimenő őröket is levágták), de Enkidu és Thotmesz is súlyosabban megsebesültek. A csata után váratlanul a plafon felső lyukából valami lezuhant egészen a pincéig, ahol nagyobb csobbanva aláhullott. Az egész Kafele szeme előtt zajlott, és némileg sokkolta a látvány, mert a dolog úgy nézett ki, mint egy emberi test.

Thotmesz a buzogányával megvizsgálta a lelógó indákat, és amikor felé nyújtotta fegyvert az egyik kisebb inda elkezdett rátekeredni. Kafele a mélyből furcsa súrlódó hangokat hallott. A pap gyorsan abbahagyta a kísérletezést. Az első emelet ezalatt Methot és Enkidu folytatták az első emelet átvizsgálását, amikor váratlanul a belső indafüggöny elkezdett megremegni, majd váratlanul egy idomtalan pikkelyes kobrafejű humanoid ugrott az aasimar paladinra. A szörnyeteg éles karmai súlyosan megsebesítették az vakmerő Methotot és csak Thotmesz gyors gyógyítása akadályozta meg, hogy a meglehetősen fürge és veszélyes lényt ne tépje szét a csapat két harcosát.

A csapat ezután elindult felderíteni a palotát. Enkidu megtalálta Lord Kadsinn fojtogató szagú privát hálóját (volt egy plusz ágy a széles ágy mellett), ahol egy titkos panel mögött találtak egy Set-minioltárt, amit két megelevenedett kard őrzött. Az oltárnál volt egy mélyedés benne egy ládával benne 2700 rézpénzzel, 900 ezüstpénzzel, 90 aranypénzzel, 6 db drágakővel 2 db varázstekerccsel és egy üvegcsével. A gazdag zsákmányt eltették és átmentek egy másik lakosztályba, ahol egy kis alkimista labort is találtak (a berendezés alapján Lady Kadsinhoz tartozhatott).

Thotmesz megvizsgálta a kőtáblákat, de a mágikus jeleket leszámítva és az ómulhorandi hieroglifákat nem tudta kisilabizálni.

A felsőbb szinteken találtak egy termet, ahol az egész palotát kívül-belül benövő indák egy sűrű fügönyszerű fala csüngött, amibe bele volt tekerve egy holttest. Mialatt Kafele és Enkidu egy kötéllel megpróbált egyetlen nyalábba kötni a plafonról lelógó indákat megvizsgáltak az indák közé tekeredett testet, amin egy fiatal nő volt rajta Nephtys kultuszának billogjával (tehát az ő rabszolgájuk volt).

Enkiduék elügyetlenkedték a kötözést, és az indák megelevenedtek, amiért a sebesült csapat gyorsan elmenekült, mielőtt a különös ördögi növény áldozatává ált volna. A csapat meg sem állt a földszintig és megbeszélték, hogy megnézik még a csonka tornyot és pincét.

A törött torony és kísértetjárás

A földszinten Enkidu az egyik függönnyel lezárt oldalsó termet kezdte felderíteni, mialatt Kafele, Methot és Thotmesz a toronyhoz vezető ajtót nyitotta ki. Enkidu egy nagy a legújabb divat szerint berendezett társalgót talált drága poharakkal és finom italokkal teletömött bárszekrénnyel. A csonkatorony földszinti részén egy pincébe és emeletre vezető lépcsősort találtak. Fentől egy kétségbeesett férfi hangját hallották: Nem mondom el, esküszöm! Kérem!” Thotmesz és Methot felindulta felfelé, mialatt Kafelét fent hagyták a földszinten őrködni.

Az emeleten egy halálra rémült csuklyát viselő kenkut találtak. A varjúlény tucatnyi hangot utánozva KhKhKh néven mutatkozott be, és mint kiderült Tuunwen nagymester, a Távoli Tartományok Felügyelőjének (és a fáraói titkosrendőrség frissen kinevezett vezetőjének) megbízásából derítette fel a palotát, de egy kísértet megrémítette.

Ezalatt a földszinten őrködő Kafele a semmiből egy féri sikolyát hallotta meg és kétszer négy párhuzamosan futó véres csík jelent meg a padlón, amik a lefelé vezető lépcső felé vezettek. Mintha valakit végig ráncigáltak volna a kövezeten és az ujjai véres nyomokat hagytak volna. Az ijedt ifjú azonnal elhagyta a termet és meg sem állt a társalgót felderítő Enkiduig.

Ezelatt az emeleten a Thoth pap és paladin mit sem sejtve társalogtak a kenkuval. Methot felment még egy szintet a torony azon szintjére, ahol a korábbi csapás miatt már csak a csonka falak meredeztek a szabad ég alatt. Mikor felért visszanézett és meglátta, hogy a felfelé vezető ezüst korlát egy ponton fekete ólommá vált. A nyakához kapott és megdöbbentve tapasztalta, hogy az ezüst Thoth-szimbóluma és ólommá vált. Mikor leért akkor KhKhKh is méltatlankodva mutatta, hogy az erszényében az ezüst érmék átváltoztak, amikor bemászott ide.

Thotmeszék gyanakodva méregették a véres nyomokat a földszinten, és elkezdtek aggódni, hogy az egyedül maradt Kafelét elragadta valami, de ekkor meghallották, hogy az ifjú éppen Enkiduval beszélget. Thotmesz számon kérte Kafelét, hogy melyik részét nem értette az „őrködj” kérésnek, de az azulduthi parittyás rémülete igazinak tűnt. Elmondta, hogy tegnap este álmodott ezzel a hellyel, de ennél több konkrétumot nem mondott.

A csapat ketté vált: Enkidu és Kafele a társalgóból egy oldalsó ajtón keresztül végig jártak egy lakosztályt (furcsa berendezésű szobák voltak íjakkal, nyilakkal és fényűző berendezési tárgyakkal). Eltettek egy kerámia hajót, majd egy teremben összeakadtak egy kísértettel, de Enkiduék inkább elköszöntek gyorsan, becsukták az ajtót és elindultak kifelé.

Ezalatt Thotmesz és Methot egy sötét bálteremben értek, ahol a mágikus fényük egyszeriben elhalványult és a termet uraló egész falat betöltő tükörből két zöld szemű árnyalak lépett elő. Methot fedezte a visszavonulást, és szerencsére az árnyak nem üldözték őket az oszlopcsarnokig. A csapat úgy döntött, mivel elég bizonyítékot szereztek távoznak a palotából.

Távozás

Távoztukban Enkidu szeretett volna potyázni a rabszolgák konyhájában egy kis élelemmel, és közben kiderült, hogy tegnap este az ezüst kapunál valaki egy gyanús letakart kosarat adtak át benne egy kőfejjel. Ezután Lord Kadsinn a szeretőjével Maiával és pár fegyveressel távoztak a palotából. Mint kiderült a pincében egy intelligens óriási Kígyóisten lakik, akinek az uraság és rendszeres előkelő vendégei embereket szoktak áldozni.

A rabszolgáknak Methot megígérte, hogy felszabadítja őket a segítségükért, és elmentek, hogy jelentsék a felfedezéseiket Mournethnek.

Éppen dél volt, mikor visszatértek Nefrit mester palotájába. Még sok idejük van hátra a napból, és még van idejük egy két dolgot elintézni a távozásuk előtt. Arra gondoltak, hogy ránéznek majd arra a letartóztatott ork zenekarra.

De ez egy másik alkalom története.