Haldokló Nap Árnyéka (I.)
Hórusz fia
17. rész: Shussel megmentése (finálé)
Idő: v.sz. 1372 Lánguralom 13. éjfél – Lánguralom 30. (Birodalmi időszámítás 3508)
Csapat:
Enkidu (untheri ember barbár 2./harcos 1./tolvaj 1. szint) egykori utcagyerek, csempész és harcos, jelenleg Neldorildban lakik.
Kafele (azulduthi ember boszorkányos parittyás 4. szint) ideges természetű 16 éves radikális ifjú, aki kőfejtő rabszolgából lett szabad ember, de azóta sem találja a helyét, csak a fáraó iránti rajongásában biztos.
Methot (aasimar paladin 4. szint, Thot vérvonalából), ifjú becsületes és segítőkész ifjú nemes Gheldanethből
Thotmesz (mulhorandi ember Thot-pap 4. szint), egykori varázslótanonc, aki rendkívül intelligens, de a társaskapcsolatok finomságai megrémítik. A gheldanethi Thot kultusz oltárszolgája.
Hűséges bajtársak:
Sakálölő (2. szintű kardforgató bajtárs) Enkidu ravasz és életrevaló mindenese, egykori karavánkísérő
Énok (2. szintű kardforgató bajtárs) Methot alázatos fegyverhordozója és harcostársa, egykori karavánkísérő
A lányszöktetés
A karakterek hajnalra kipucolták a Bronz Katedrális alatti kazamatát. A küldetést teljesítették, de az öreg Enatum lányát a közeli oázisból. A csapat mindenképpen pihenni akart, de Enkidu és Kafele úgy döntöttek, hogy Tiamat kultistának álcázva magukat elmennek az oázishoz, hogy körbenézzenek.
Enkidu és Kafele a hajnali órákban átvágott a szikla és az oázisfalu közötti pusztaságon. A forróságban szerencsére nem találkoztak senkivel, de látták, hogy a közeli három nagy katonai táborban rengeteg untheri katona készülődik.
A páros Wardum kádi egyszerű, de annál nagyobb villájához kísértette magát a falu határától. Mindenki csodálkozott a Tiamat-kultista gúnyába öltözött Enkidun és Kafelén, de sikerült átjutniuk a kételyek első barikádján. Maga Wardum kádi reggelivel fogadta őket (ennek nagyon örültek, mert az egész esti küzdelemtől megéheztek. A kádi kétkedve fogadta Enkudu meséjét a lány „előkészítéséről”, de a ravasz és profin blöffölő Enkidu lyukat beszélt a hasába és előhozatta a lányt. Kaptak maguk mellé öt kísérőt (faluőrök), akik közül kitűnt egy Ugazum keménykötésű nevű ifjú. Enkiduék aggódtak, de úgy voltak vele, hogy csak a barlangig kell eljutniuk, aztán onnan csak sikerül tőlük megszabadulni.
Nagyjából félúton jártak a barlang és a falu között, amikor váratlanul az addig is kicsit gyanús Ugazum felkapta a megkötözött lányt és a vállára vetve elkezdett vele keleti irányba szaladni. A faluőrök és Enkiduék is a nyomukba eredtek, és Enkidu rövidesen beérte Ugazumot és elragadta a lányt, miközben a barbár ifjú elkezdte levágni a faluőröket. Kafele ezalatt a háttérből a neki háttal álló faluőröket leparittyázta. Rövid és véres összecsapás után már csak Kafele, Enkidu, Ugazum és a lány éltek. Megtudták, hogy a barbár megszerette a lányt és megakarta menteni a sárkányeleség sorostól. Miután tisztázták, hogy mindannyian jót akarnak Delondrának – és kiderült, hogy a lány apja a barlangban rejtőzik – megbeszélték, hogy folytatják az útjukat és a kazamata biztonságában megbeszélik a továbbiakat.
Mikor Thotmesz megtudta, hogy Kafele és Enkidu levágta a faluőröket – ezzel nagyon gyanússá téve az akciót – nem volt elragadtatva, de a csapat rövidesen megállapodott abban, hogy nem tartózkodnak tovább itt, helyette inkább búcsút intenek az alkalmi útitársaiknak ők maguk pedig visszasietnek Shusselbe, hogy még időben becsatlakozhassanak a város védelmébe.
Mesélői megjegyzés: itt én számítottam arra, hogy a csapat esetleg elkezd kavarni kicsit a három sereg között, de a csapat teljesen kimerült, és nem mertek egy hosszú pihenést megkockáztatni a Tiamat kultusz főhadiszállásán, ezért elmenekültek. Így ez a helyszín lezárásra került, de talán még előkerülhet később a kampány során. A lány és a barbár ifjú közötti szerelem kezelése az eredeti elképzeléseimhez képest, talán elnagyolt volt, de cserébe a „sivatagban megkötözött széphölgy felett nagydarab férfiak kardokat lóbálnak” jelenet kellőképpen Frank Frazettás volt.
Shussel ostroma
A város ostromára való előkészületek során a csapat majdnem minden tagja megkapta maga testhezálló feladatát. Methot egy ezer fős lovasság élén harcolhatott a város délnyugati külvárosában. Enkidu az anhurita hadihajókon vállalt szolgáltatot. Kafele a felszabadított rabszolgákat és közembereket tüzelte fel, hogy védjék a város falát. Thotmesz pedig egy kis gyógyító kontingenst vezetett. Müraion kormányzó láthatóan felkészült mindenre, és a csapat pár javaslatát (a város szélén felépített íjásztornyok, amelyeket megfelelő pillanatban fel lehet robbantani) el is fogadták.
Az egyedüli aggasztó jel az volt amikor az ostromzár bezárása előtt egy hajó jelent meg a keleti horizonton. Endkidu egy kiseb vitrolással előre ment, és kiderült, hogy Masahkheb metropolita, Hórusz-Ré papja érkezett meg 1000 Hórusz-Ré hitű paladinnal, azzal a céllal, hogy átvegye az irányítást Müraion kormányzótól a Naptanács rendelkezése értelmében. Habár mindenki aggódott (Kafele konkrétan előkészült, hogy merényletet szerezzen a híveivel a rabszolgatartó főpap ellen) végül az ifjú anhurita kormányzó határozottsága és az érkező ellenséges csapatok meghátrálásra kényszerítették Masafkhebet.
Nem sokkal a csapat érkezése után elkezdtek megjelenni az első ellenséges untheri csapatok, akik lassan ostromzár alá vonták a várost. Az első napon az untheri lovasság lerohanta a külvárost, de súlyos veszteségeket szenvedtek el. Azonban az északi horizonton idegen hajókat láttak meg: ezek szerint az ostrom nem csak a szárazföldön fog zajlani.
A második napon az ostromlók nagyjából azzal voltak elfoglalva, hogy elfoglalják a pozícióikat. Északnyugaton az untheri sereg főparancsnoka Nassirpal nagyúr állomásozott. Északra a thay vörös varázsló Hagiel serege készült lerohanni a nyílt terepen könnyen megközelíthető északi városkaput. Délkeleten egy Aram nevű Tiamat-pap és serege állt szemben Methot lovasságával. Methot lovassága próbálta kicsit kicsalni a délkeleti seregeket, majd éjszaka egy vakmerő hadmozdulattal lerohanták a tábort, azonban a túlerő miatt nem bonyolódhattak nyílt összecsapásba. Mint kiderült, a külvárosi utcák és lakóépületek, amik kezdetben a város védelem főakadályának mutatkoztak éppenhogy segítették a város védelmét, mert a gerilla taktikának és a védők elrejtésének is jó lehetőséget nyújtottak.
A harmadik az untheri hajóhad megindult, hogy a várostól északra és délre fekvő partszakaszt elfoglalják. Az északi partszakaszon hamar megvetették a lábukat, de a várost védő hadihajók (rajta Enkiduval) oldalba kapták a déli part felé vitorlázó hadihajókat. A kibontakozó csatában Enkidu felkerült az egyik ellenséges hajóra, és tüzet gyújtott azon. A lángoló hajón szerzett egy csónakot és pár másik tengerésszel elindultak a másik hadihajó felé, amely párszáz méterrel odébb a küzdelmen kívül helyezkedett el.
A másik hajónál Enkidu megpróbálta volna rávenni a hajókapitányát Zöld Sarukkint, hogy adják meg magukat, de ehelyett nyílzáport kaptak, mire Enkidu megitta a nála lévő láthatatlanság italát és eltűnt a hajón. Láthatatlanul nekiállt szabotálni a déli parton kikötni kívánkozó hajót, aminek köszönhetően, a mulhorandi flotta és a parton várakozó gyalogság elfoglalta ezt a hajót és fogsága ejtették a kapitányt. Enkidu a káoszban kinevezte magát admirálisnak és a lopott hajóval északra hajózott, hogy a másik partszakaszon segítsen a város védelmében.
Eközben Kafele és a rabszolgák parittyákkal és kövekkel kellemetlenkedtek a külvárosba benyomuló katonáknak, míg Methot a lovasságával felőrölte az ellenséges gyalogságot. A Thotmesz által felállított ispotályos sátor jó szolgálatot tett, és a Thoth-pap nagyrészt kimaradt az éles küzdelmekből.
Az ostrom harmadik napján az északi kapunál a thay vörös varázsló vezetésével az untheri seregek egy mindent elsöprő rohamra indultak, de ekkor már nyilvánvaló volt, hogy a város védelmezőinek több tartaléka van, mint az ostromlóknak. Az északi kapunál folyó csatában az Enkidu „hajójával” érkező friss katonák meglepték a vörös varázslót, aki habár berobbantotta a városkaput, nem tudtak azon átjutni. Az északi kapu elesett és az éppen megérkező Nassirpal fővezér visszavonulót fújt.
Eközben délkeleten Methot és Aram a napok óta folyó macska-egér harc véget ért: Methot élőpajzsként és csaliként használt mulhorandi katonákkal Aram harcvonala mögé került és egyetlen rohammal elsöpörték a sárkányimádók seregét. A város déli frontja felszabadult, és északon is menekülőre fogták a csapatok. Enkidu foglyul ejtette a thay vörös varázslót, ezzel értékes túszra tettek szert.
Habár Kafele merényletre készült Masafkheb ellen, végül erről lemondott. Szerencsére a Hórusz-Ré pap látva a kormányzó hadi sikerét és a közvélemény fordulatát gyorsan összeszedte a katonáit és elhajózott a városból értesíteni a Naptanácsot.
Mesélői megjegyzés: A csatát végül egy fokkal egyszerűbben (és talán nagyvonalúbban) meséltem, mint akartam. A Dragonlance-ben csiszolgatot tömegescsata szabályaimat használtam, de annyira nem tetszett. Az egyedül jó újítás volt akorábbihoz képest a város és környékének zónákra osztása, amelyeknek a kontrollálása naponta győzelmi pontokat ad, így a csata nem csak abból állt, hogy ütik a seregek egymást, hanem a különböző zónák uralásával el kellett érni 100 pontot (úgy számoltam, hogy álló háborúval így 10-20 napig is elhúzódhat a város ostroma). Végül ott buktak el az untheriek, hogy már az első napon elveszítették a lovasságuk felét, és a hajóhaddal is rosszul sáfárkodtak.
Habár izgalmas volt, úgy éreztem, hogy kicsit háttérbe szorult két játékos, sőt, Masafkheb elleni merénylet tervénél volt némi összezördülés, ami úgy néz ki, hogy nem okozott maradandó sebeket a játékosok között. De emiatt egy kicsit rossz érzéssel zártam le aznap este a játékot, de utólag még beszéltünk róla.
A csataszabályoknál egyelőre még látom a hibákat, ezért mindenképpen csiszolok még rajtuk. Talán még három tesztkör kell mire valami megbízhatóan használható dolog lesz belőle.
Vége
A város megvédése és a csapat eddig szolgálataiért (Hamsetis leleplezésének köszönhetően kiderült, hogy Sampranaszban bujkál Set kultusza összejátszva pár Ozirisz hitű lovaggal) a csapatot Skuldban ünnepélyes keretek között fogadták és mind a négyen megkapták a Hadi Sólyom Érdemrendet (és a hozzá járó nemesi címet és Úr megszólítást) és 2000 aranyat.
Maradtak persze nyitott kérdések:
· Micsoda Ptarahórusz? Miért idézte meg Set-kultusza Shusselben?
· Mi a helyzet a párhuzamos dimenziókkal?
· Hova tűnt Shussel lakosságának 90%-a?
· Mit talált Kalim mester (a jegyzeteinek átnézése)
· Ashi-Qurud varázsló jegyzetei az Özönvíz Piramisából
· Mit jelent a sztélé és felirata az Özönvíz Piramisában (lásd 12. epizód)
· Nem sikerült még elkapni Set Agyarait
· Unther mulhorandi inváziója még nem fejeződött be, de sikerült az első komolyabb válságot megoldani
A csapat elvégezve a feladatát és megvetve a lábát úgy döntött, hogy kicsit mindenki learatja a munkájuk babérjait. Methot saját serget, Thotmesz egy népiskolát akart alapítani, Kafele az Új Nap misztériumvallásának kultuszát építette volna tovább. Enkidu pedig a korábbi ismeretségeit szerette volna egy kereskedő-csempész üzlet nyitására.
Mesélői megjegyzés: A játékalkalom elején még nem számítottam arra, hogy ilyen hamar és könnyen jön a finálé, de végül örültem neki, hogy tesztelhetjük a kalandok közötti fázist, illetve elkezdődhet a második éved, amelynek címe: Hórusz lánya.
Kavicsok a margón 
1 thoughts