Miért játszanál emberrel, ha van tiefling? Avagy a Dungeons and Dragons történetének legjobb és legfontosabb fajáról

“Congratulations, you’ve basically made the default Vault Dweller. What the hell guys. We gave you demon eyes, horns, and even tails. We are sorely disappointed. Go crazy. We worked hard on this!”
„[Gratulálok, sikerült létrehoznotok az alapértelmezett Bunker Lakót. Mi az ördög van srácok? Mi démoni szemeket, szarvakat és még farkat is adtunk nektek. Nagyon csalódottak vagyunk. Őrüljetek meg! Keményen dolgoztunk ezen!]”

(Larian Studio közleménye – a Baldur’s Gate 3 karakter készítésének átlagáról)

A Dungeons and Dragons történetének legfontosabb faja

A fenti sorok inkább a geek fandom leköszönő generációjának szóló félkomoly leszúrás volt a Larian Studio részéről, de ahogy a Kotaku újságírónője Ash Parrish fogalmazott: mégis erős üzenete van ezeknek a soroknak 2020-ban. A geek kultúra népszerűsége rengeteg új ember hozott a 2010-es évekig árnyékban fejlődő sokféle hobbit és elfoglaltságot magába foglaló színtérre, és ezeknek végre meg van a hatása.

Szimptomatikus, hogy a Larian a tieflingekre utalgatott, akkor amikor mindenki az unalmas emberi fajt választotta. Pedig ha van valami jól látható változás az a tiefling faj népszerűségének és penetrációjának fokozatos emelkedése. Egy lassú és a felszín alatt lezajlott csendes forradalomról van szó, amely talán a fantasyt átviszi az unalmas 20. századi tolkienesque eszképizmusból a 21. század fajsúlyos és érettebb új hobbikultúrájába, és ennek a változásnak a zászlóhordozója a tieflingek faja.

A sokoldalú tieflingek a Baldur’s Gate 3-ban

Persze innen provinciális magyar hobbi közösségünkből nem látszik, de az elmúlt évtizedben jól látható volt a változás amely során a tieflingek fokozatosan felléptek a második legjátszottabb fajjá, ami nem csoda, hiszen a Planescape óta jelen vannak a Dungeons and Dragons multiverzumában. De mégis minek köszönheti ez az ördögi kinézetű faj a népszerűségét?

Kezdetek és a tieflingek útja a mainstreamizáció felé

Tony DiTerlizzi tieflingjei a Planscape vonalon még eléggé esztétizálóak voltak.

A Planescape szettinget még 1994-ben adta ki a Gary Gygax vezette TSR, amely az idegen létsíkok közötti utazás és a földön túli hatalmak örök küzdelméről szólt. Emiatt a játszható fajok száma is bővült, amibe beletartoztak a „planethouched” (magyar fordításban síkivadék) fajok. Ezek közül kiemelkedett a tiefling és az aasimar, akik olyan személyek voltak, akiknek a vérvonalát valamilyen pokoli vagy mennyei hatás érte, és ez időről-időre kiütközik egy-egy utódon. A tieflingek ördögiek voltak és idegenek, és egyből népszerű faj lettek; az aasimarok pedig hamar elfoglalták az unalmas „angyalvérű basic paladin” kategóriát, amely pont megfelelt az unalmas, fehér, középosztálybeli amerikai ízlésnek, de valami így is ragadt rájuk a tieflingek coolságából.

A 3. kiadás idején a tieflingek (és uncsi tesóik az aasimarok) visszatértek, sőt a Forgotten Realms világleírásban egyből játszható fajjá lettek, ami az eredeti ritkás megjelenésüket kitágította, sőt a megnövekvő láthatóságuk előkészítette a faj mainstreamé válását.

Már itt lehet jelezni, hogy a tieflingek már ekkor is a marginalizált és félreértett kívülállók közé tartoztak (ebből a szempontból a félorkokhoz hasonlítottak). Azonban ezekben a korai évtizedek azonban még súlyos félreértések valamint rejtett rasszista és szexista felhangok árnyalták a fajt (szerencsére, ezektől a sötét évtizedektől a brandet birtokló Wizards of the Coast látványosan elhatárolódott 2020-ban, de a múltbéli károkat ezzel nem lesz egyszerű helyrehozni). A tieflingek ördögi származása ekkor még sokkal apróbb vonásokban jelent meg, ami így sokkal rejthetőbb volt, ami praktikus volt, mert a tiefling faj alapértelmezetten el volt könyvelve gonosz fajnak (függetlenül attól, hogy bármilyen jelleműek lehettek).

Erre nagyon jó példa John D. Rateliff (egyébként Tolkien-kutató, tehát gyanús) által írt Köveknek körében című modul, amelynek főgonosza Dyson egy gonosz tiefling varázsló (talán kirakhattam volna egy spoiler jelzést, de most már így jártatok), akinek az egyedüli ördögi vonása egy ördögfarok, amit azonban el tud rejteni. Ez két részről is problematikus: a szerző szerint ha az antagonista nyíltan lett volna tiefling, akkor faja egyből lebuktatta volna a modul gonoszát; másrészt a másság rejtegetése sokak számára fájdalmas valós élettapasztalat, amelyet egy gonosz szereplőn keresztül megmutatni azért problematikus. Mindez azért van, mert a Planescape szerzői óvatoskodtak a faj kinézetével és annak hatásával.

A 4. kiadás aztán forradalmasította a Dungeons and Dragons klasszikus faj listáját (kikerültek a gnómok és a félorkok, de bekerült sárkányszülött, az eladrin és a tiefling). A megjelenésüket egységesítették (ekkor állandósultak a jellegzetes szarvak és a farok), amit egyrészről sokkal „szörnyszerűbbé” tette őket, másrészt az idegenségük és kívülállásuk a társadalomtól sokkal egyértelműbb lett, mindezt úgy, hogy erről igazán nem is tehettek. Ezzel egy csapásra a tiefling lett mindennapos társadalmi elnyomás, előítéletek és marginalizáció Rorschach-faja, egyszerre jelenítette meg a színes bőrűekkel, szexuális kisebbségekkel és a nőkkel szembeni előítéleteket és erőszakot. Pont ettől lettek az új generáció kedvenc faja, mert egy erős és általános élettapasztalat hordozói lehettek, amely mélyebben rezonált velük, ráadásul végre a fantasy kezdett nyitni a valóság felé. Persze már ekkor felszólaltak a grognardok és a régi (összetételében sokkal homogénebb és kirekesztőbb) hobbi közösség, de ez nem tudta megakadályozni a tieflingek (és részben a sárkányszülöttek) diadalútját.

Az ötödik kiadás megtartotta alapkönyves fajnak a tieflingeket, persze még mindig meg van a társadalmi előítéletek narratívája. Egy picit azért rontanak a renomán azzal, hogy gyakran az alvilág és a sötét erők karjaiban sodródnak, amely inkább 19-20. századi általános közmorálját tükrözi a deviánsokról, a francia filozófus Michel Foucault sokat írt erről, most nem bonyolódnék bele. Mindenesetre, a faj kellőképpen diverzre lett megírva (bármilyen emberi bőrszín elképzelhető, esetleg vöröses árnyalattal), de az ikonikus tiefling kép a könyvben egy lila bőrű nőt ábrázol, ami a hagyományos fajok (elf, törpe, gnóm és félszerzet) „monokulturális” kinézetét és stílusával erős kontrasztot mutat. A tieflingek egy igazi 21. századi faj 21. századi játékosoknak.

A tieflingek napjainkra az Big Bang Theory és a The Stranger Things által a szerepjátékba bevonzott milleniál- és Z-generáció őrülete a különleges fajok iránt (ebből a teifling az igazi, de ide sorolható a sárkányszülött, tabaxi, aarakockra és tortle is) a boomerek és már kicsit az X-generációs szerepjátékosoknak is sok, és panaszkodnak, hogy az ilyen kalandozó csapatok úgy néznek ki, mint egy „utazó freakshow”, ami inkább csak a gatekeeping retorika fordulata. Lehet, hogy a fiatalok ízlését nem tudjuk megérteni, de ettől még nem kell lekicsinyelni őket, mert ők fogják megmenteni a hobbit. És ehhez az is kell (bármennyire is fáj nekünk), hogy meghaladjuk a tolkieni paradigmát, annak minden problematikus mellékzöngéjével.

A faj vizuálisan egyre többször jelent meg, és a játékos közönség is szívesen játssza. Egy 2019-es felmérés alapján a DnD Beyondon harmadik legnépszerűbb faj 7,5 % úgy, hogy legnépszerűbb ember (sima és variant együtt) 22 % a második pedig a félelf (9,1%). Most már vannak (niche de fontos) popkultúrális ikonjai a tiefling fajnak mint például a Critical Role-os Laura Bialey karaktere Jester vagy Erin M. Evans regénysorozatának főszereplője Farideh. Talán nem véletlen, hogy női ikonokról van szó.

Példaértékű, hogy mit dob ki a Pinterest a “tiefling” keresőszóra.

Miért kellene elgondolkodnod egy tiefling karakter indításán? Mert 2021 van.

A tiefling faj hagyományosan az intelligenciára és a karizmára kapott tulajdonság bónuszokat, habár a faji tulajdonság bónuszok önmagukban eléggé problematikusak, de önmagában az, hgy ilyen szellemi tulajdonságokhoz kötődnek egy megváltozott hőseszményre utalnak, amelyek meghaladják a korábbi évtizedek hagyományosan macsó és erőszakos karaktereit. A tieflingek ravaszak és karizmatikusak, akik nem erőszakkal oldják meg a problémákat, ezzel együtt feminimebbek is, mint mondjuk Conan a barbár vagy a korábbi évtizedek akcióhősei.

“Don’t Let It Snow! I Would Rather BURN IT DOWN!”

Figyelembe véve a faj affinitását a mágiához és a fiatal női játékosok meghatározó számát előbb-utóbb meg kell születnie a tiefling Elzának. Gyerünk Disney! #makeithappen #tieflingelsa

Ha megnézzük a fanartokat és az internetes galériákat az az érzésünk lehet, hogy mindenki tieflinget játszik. A faj vizuális penetrációja lassan az évtizedekkel korábbi elf illusztrációk korszakát idézi. Ráadásul a stílus és az ábrázolás témája is igen sokszínű a klasszikus fantasy illusztráción keresztül a mangán át a karikatúraszerű rajzokig. A queer-jellegű karakterábrázolás talán ennél a fajnál a legelterjedtebb, ami nem is csoda, hiszen az LMBTQ közösség korán magához ölelte a fajt. (Magának a tiefling faroknak a rétegzett szimbolikusságáról nem is beszélve).

Az új generáció új igényekkel állt elő és ennek tökéletesen megfelel a faj diverzitása és a fajt körül lengő „hard coded elnyomás narratívája” miatt. Talán a szexualitás és a kisebbségek ilyen bevonása túlzásnak tűnik, de aki ezért forgatja a szemét annak felhívnám a figyelmét, hogy a szexualitás és annak különböző formái a hobbi kezdete óta jelen vannak. Ha csak a fajokat nézzük, akkor a gender és a szexualitás kérdései szinte mindegyiknél szerepet játszik (elég csak félelfekre vagy a félorkokra gondolni, de a szakállas törp nők is kikezdik a társadalom általános nőképét). Amiben a tieflingek újat hoznak, hogy félreértettek és végtelenül esendők. Nem übermenschek mint az elfek, nem zsidó karikatúrák mint a törpék, nem rasszista szterotípiák mint az orkok [csak egy példa erre az olvasatra] (a félorkokat évtizedekig követő “nemi erőszak narratíváról” nem is beszélve), a félszerzetek és a gnómok is terheltek, de velük alig játszanak, szóval nem fecsérlünk rájuk szavakat. A tieflingek az emberi létezés magányát és meg nem értettségének szimbóluma, amely jól rezonál a korszellemmel és divattal.

Kitekintés: a tieflingek világuralma felé?

Egy igazi 21. századi tiefling (forrás)

A statisztikák és az tendenciák a tieflingek térnyerésének kedveznek, és ez így is fog folytatódni, amíg a régi grognard generáció szépen eltűnik (szerencsére a hozzájuk köthető alkotók is lassan kigolyózzák magukat, ahogy leleplezik magukat a különböző botrányaikkal és toxikus viselkedésükkel). Ez persze a régi tolkieni fantasy paradigma öregjei még tartják magukat, de a Trónok Harca sikere és remélhetőleg az új Dungeons and Dragons film átvezeti a brandet és a zsánert új és friss területekre, ahogy az MCU is megújította a képregényes szuperhősöket

Viszont a kertek alatt közeledő 6. kiadású Dungeons and Dragonsnak illene már reflektálnia a megváltozott játékos közönségre és az új társadalmi és kulturális valóságra. 2019-ben a tiefling karakterek részaránya 7,5 % volt, és ezen a pandémia feltehetően tovább javított, az uralkodó szettingekben tapasztalható tiefling hiány és a faj egzotikuma egyre kevésbé tartható, mert nem hihető, hogy ha a kalandozók között ennyien vannak, akkor a világokban miért kellene marginalizálni őket. Az új kiadásban a tieflingek részarányát meg kellene emelni, és végre saját országot kellene nekik kinevezni a Forgotten Realmsben. Az Új-Bael Turathnak ideális hely lenne Vízmélyvára, amely ebben a megújult szettingben egy tiefling szabad állam lehetne, amely menedéket nyújtana a Birodalmak csavargóinak és kitaszítottjainak, és védelmezi a Birodalmak minden kitaszított, félreértett és üldözött személyét. Persze a toxikus grognardok és a régi rajongók sipákolnának, de az ő elvesztésük nem nagy ár a potenciális több millió új fiatal játékos megnyerésével szemben.

A tieflingek faja egy nagyon erős szimbólum. Hiába pokoli a származásuk, ők egy szabad nép, akik maguk döntenek a sorsukról. A kultúránk túl messze jutott a kulturális és biológiai determinizmus meghaladásában ahhoz, hogy hagyjuk a tieflingeket közönséges „ördög fajzatoknak”.

Végül zárszóul csak annyit jegyeznék meg, hogy a tieflingek egyelőre csak a DnD közösségen belül lettek mainstreamek, az általános világhírhez kellene valami más. Álláspontom szerint Lil Nas X új száma már talán megelőlegez egy a tiefling hip-hop hullámot, már csak egy jó Ti-Tok filter kell hozzá. A jövendőbeli szupersztárról tényleg csak egy pár ördögszarv hiányzik ahhoz, hogy megtestesítse a bátor új tiefling esztétikát. Reméljük, hogy ő maga vagy egy bátrabb követője már felvállalja a tiefling esztétikát. A világuralom karnyújtásnyira van ennek a fiktív fajnak, csak be kell robbannia. Tegyük tieflingebbé a világot!

Kommentár

Amit fent olvastál az valójában egy szatirikus ujjgyakorlat (paródia) volt kortárs újságírásra jellemző kulturális kommentár műfajában. Napjainkban egyre gyakrabban veszem észre, hogy amikor különböző kulturális jelenségekről beszélnek/írnak a sajtóban, akkor mennyire nem tudnak a jelenségről/műről magáról beszélni és kezdenek el fecsegni a dolog társadalmi/politikai vetületeiről (legutóbb ez a cikk akasztott ki). Egy énekes nem azért fontos, mert jó dalokat ír, hanem azért, mert kiáll „fontos társadalmi ügyekért” (ennek a podcastadásnak a retorikáját és logikáját egyszer még szétszedem a blogon), a DnD nem azért jó, mert játék, hanem lehetővé teszi a korábban marginalizált kisebbségek hatalmi fantáziáinak kiélését. Persze ezek sosem jelennek ennyire tisztán mint a fenti paródia cikkben, de vörös farokként a előbb-utóbbelőkeerül afféle kötelező körként. Ez nyilván lehet egy legitim vizsgálati szempont, de ez a redukcionizmus mégis elhülyíti a kulturális diskurzust. (A szándékosan beírt ragebait hülyeségekről/tárgyi tévedésekről nem is beszélve. Azt egy külön játéknak vettem, hogy mennyi baromságot tudok elrejteni a szövegben).

Vizsgáld meg a fenti betűlevest: habár vannak benne releváns információk, de a lényegről egyáltalán nem beszél: kinek a fejéből pattant ki a faj? Honnan a név? Milyen irodalmi toposzok vagy mitológia előképei vannak? Mi a helyük a fiktív világokban? Milyen a játékban megjelenő archetípusai vannak és azokat hogyan lehet akár kiforgatni? Nem írtam arról, hogy ami boomereknek az elf, az x-generációnak a drow volt, most pedig a milleniáloknak a tiefling, és ezek a generációs divatok milyen mélyebb összefüggésekre hívják fel a figyelmünket bizonyos játékosi attitűdök vonatkozásában. Nem vetettem fel azt a kérdést sem, hogy jót tesz-e játék általánosságának, hogy egy ennyire mérsékelten, de azért korlátozott sztoripotenciálú fajt emelünk a magasba (amihez ráadásul hozzá van kötve egy még korlátozottabb kaszt a warlock/boszorkány)?

A fenti félhülye poszt természetesen egy április elsejei tréfa volt. Habár a magam részéről nem vagyok oda a 4. kiadás után létrejött „manga tieflingekért”, de kitörölni sem szeretném őket a Játékosok Könyvéből. Habár a régi (pre-4E) tieflingek sokszínűsége szerintem sokkal érdekesebbé és misztikusabbá tette a fajt (a Planescape könyvben szereplő egyéniesítő véletlen táblázatról persze a szerzői szándéknak megfelelően mélyen hallgattam). Plusz szeretném megjegyezni, hogy (habár a törzsszövegben erről is mélyen hallgattam), de 4. kiadás előtti lore sokkal jobban támogatta az LMBTQ vagy egyéb marginalizált közösségekre történő kortárs áthallásokat.

És hogy mi akkor ténylegesen legjobb faj?

Az elfek.

Javíthatatlanul Tolkien rajongó (és kulturálisan boomer) vagyok.