Az Oathbreaker című lemez születésének igaz története. Lejegyezve valamikor 2013-2014 körül.
– Hello, tedd le a Yoda-figurád, mert támadt egy ötletem.
– Mi az?
– Lucas elszúrta az előzménytrilógiát, és a Disney is biztosan elrontja az új trilógiát.
– Ne is mond…
– Szóval megszállt az ihlet és írjuk meg Darth Vader eredettörténetét black metálos rockoperaként.
– Az menő. Hogy gondoltad?
– Szóval, arra gondoltam, hogy annak érdekében, hogy ne kelljen a szerzői jogokkal egyezkedni a Disney-vel, nem mondjuk ki expliciten azt, hogy Darth Vaderről szól a lemez.
– Részben értem, de miért?
– Öreg, a Darth Vader sztori egy sokkal mélyebb és ősibb történet parafrázisa. A hős, akit megjövendöltek összeomlik a teher súlya alatt, morálisan elbukik és elnyeli a sötétség. Gondolj bele, egy kiválasztott, akinek a sorsa már a fogantatásától el volt rendelve, de mindenki félreérti a jeleket és jóslatokat. Mire tisztázódna a kép a végzet spirálja már elindult lefelé és bukott hős őstípusa már csak kétségbeesetten kapkod, de már menthetetlen. Gondolj Luciferre, Oedipusra, Machbetre. Ez mennyire metál már! Ez a sztori egyidős a történelemmel!
– Szerintem túl sok Joseph Campbellt olvastál füvezés közben. Vagy fordítva. De részemről oké.
– Azért nem bízzuk véletlenre a dolgot, a mítosz absztrahálása mellett a zenekarunkat Hothnak fogják hívni.
– Ebből nem lesz baj?
– Figyelj, skandináv hatású black metált fogunk játszani kell valami fagyos és zord plusz Star Warsra emlékeztető név, szóval Hoth lesz a zenekar neve. Van egy csomó zenekar, akik Star Warsból kölcsönöztek nevet, például ott van a lengyel Vader.
– Ú tényleg, az menő!
– Na látod, szóval nyomjuk a skandináv balck-death vonalat, majd úgy fogok károgni mint Csihar Attila.
– De a Csihar Attila magyar.
– Magyar? Tényleg van ilyen ország?
– Nem tudom, én is amerikai vagyok.
– Mindegy. Mivel a „Hoth” négy betű, ezért nem tudunk klasszik black metálos logót csinálni, ezért úgy fog ki nézni, mint egy TIE-fighter.
– Az menő. Figyelj, nem lesz gond abból, hogy ketten vagyunk? Kellene egy még egy dobos.
– Hagyjad, majd a gépeden leprogramozzuk a dobokat. Az Into Tenebrous Night-ban hegedűre is szükség lenne. Te tanultál hegedülni nem?
– Nyolc évesen anyám elrángatott egy órára, de soha többé nem játszottam rajta.
– Meg van még a hegedű?
– Eladtam az ebayen.
– Akkor azt is számítógépesen oldjuk meg. Hazaugrom az akusztikus gitáromért, mert szeretnék pár folkos-akusztikus részt a lemezre.
– Mint a régi Opethnél?
– Hát persze, csak az lehet elég trve.
– Mi lesz John Williams zenéjével?
– Hogy hogy mi lesz? Nem leszünk nyomik, akik csak felgitározzák a birodalmi indulót.
– Jó, de én azt imádom.
– Oké, keresünk neki valahol helyet. De több ilyen ötletet nem akarok hallani!
– Az menő. Figyelj, mi lenne, ha lenne egy szám, amelyben egy olyan Yoda-klón lenne, amely még gyerek és ezért aranyos.
– Ez egy egyrészt nem elég trve, másrészt senkit sem érdekelne egy ilyen hülye ötlet. Pakold le a Lego Halálcsillagot a gitárodról, mert elkészítjük ezt a lemezt!
A végeredmény:
Szerzői megjegyzés: természetesen a fentieknek semmi köze a valósághoz, viszont a lemez nagyon jó. Hallgassátok!
Értékelés: 4.0 (fantasztikus)
Kavicsok a margón 