A köszönetnyilvánítás
Szóval ezt is megéltük: hároméves lett a blog! Utólag bizarr, hogy mindig mindenszentek/halottak napja környékére esik a blog születésnapja is, de a képzavar regisztrálása helyett tegyünk fel inkább valami goth rockot.
Amikor elkezdtem a blogot, akkor tényleg nem tudtam, hogy mire számíthatok. Érdekel bárkit is, amit írok? Beégek? Két poszt után megunom? Fél év után megunom? Egy év után megunom? Nem is tagadom, hogy az elmúlt félévben a régi lendületemből sokat veszítettem, de ez az írás egyelőre nem egy midwest emo intro, csak egy kis óvatos ünneplés.
Szóval szeretném megköszönni mindenkinek, aki valaha is blogra tévedt, esetleg rendszeresen visszajár, kommentált vagy egy-egy szerepjátékos rendezvényen megkeresett és pár jó szót szólt hozzám. Külön köszönöm annak a tizenhat embernek, akik külön fel is iratkoztak a blogra. Nem tudom, hogy megbánták-e vagy csak nem zavarja őket az egyre ritkább érkező értesítések a blogról a spam mappában és ezért tartanak-e még velem.
Az elmúlt három év mérlegét nézve összességében nagyon sokat kaptam, és úgy érzem, hogy sikerült valamiféle botcsinálta megmondóemberré válnom. Ez a szerep nem biztos, hogy jól áll nekem, vagy hiteles vagyok benne: sokszor úgy érzem, hogy nálam sokkal okosabb, ügyesebb és karizmatikus figurák mozognak például a szerepjátékos színtéren (a zenei cikkeim pedig még csak a lelkes amatőr szintet sem ütik meg). Ennek ellenére úgy érzem, hogy valahogy mégis mindig én fogok hozzá egy csomó olyan témához, amit mások nem nagyon akarnak piszkálni, de utólag mindenki örül, hogy ezek léteznek. Csak bízni tudok benne, hogy ezek a jó-közepes írások nem a jobbaktól veszi el a levegőt és a figyelmet. De az is lehet, hogy a blog tematikája és stílusa ebben a formában végtelenül korszerűtlen, de ha már van, akkor senki sem mondta azt, hogy ne létezzen. Persze a saját perspektívámból a blog nekem legfontosabb/legkedvesebb cikkei (Dragonlance sorozat, a hazai OSR-ról szóló visszaemlékezésem, a Sárkányos toplista, a Tieflinges vagy RPG/Metal április 1. cikkek vagy az Anathema retrospektív) mind olyanok, amiket én is szeretnék olvasni másoktól, vagy amik szeretném, ha megmaradnának későbbre.
A blog amellett, hogy nyilván egy személyes önkifejezési formának szántam (és ezt a személyességet én talán még túl is tolom), emellett mindig szerettem volna, ha az egyes témákat úgy tudom formában önteni, hogy ahhoz később vissza lehessen hozzájuk térni. Remélem, hogy ez tényleg megtörténik, annak ellenére, hogy néha a fogyaszthatóság határait feszegetően hosszú dolgokat írok.
Három év és ezzel együtt 196 blogposzt, százkilencvenhat kavics a margón. A mellékelt kép mutatja, hogy ez anyagban elég soknak tűnhet. Azt nem tudom, hogy a mennyiségi tekintélyen túl sikerült-e bármilyen minőségi tartalmat előállítanom. De előbb pár statisztika, mert “a számok a tények katonái”.
All Time Statisztikák
Megtekintések száma: 43 817
Látogatók száma: 16 079
Hozzászólások: 230
Követők: 16
Posztok száma: 196
All Time Top 10 az elmúlt három évből
10. Mik tekinthetők a Szerepjáték Nagy Négyesének? [447]
Ez nagyon közel áll a szívemhez, mert tökéletesen sikerült a szerepjáték és a metal iránti rajongásomat összeházasítani.
9. Egy szilveszteri játék: Phandelver elveszett bányája 2. [508]
Ha önkritikus vagyok, akkor az azért látszik, hogy a játékbeszámoló első része után (lád alább a számokat) szignifikánsabban kevesebben követték. A beszámoló három karakterének sztorija feltehetően már nem lesz befejezve.
8. Első benyomások: The One Ring Roleplaying Game második kiadás (Free League) [586]
Egyszeri kalandozás volt a szerepjáték ismertető műfaja felé, és jól is sikerült (öröm volt megírni). Végül magával a játékkal kevesebbet játszottam, mint szerettem volna, de talán változik a dolog rövidesen. Az külön öröm, hogy tőlem függetlenül láttam már másokat hivatkozni erre az írásomra.
7. A szerepjátékos történetmesélés másik oldala: a játékos karakterek előtörténetei [672]
Szeretném hinni, hogy a poszt népszerűsége azzal magyarázható, mert használható vagy jó lett. Ha mégsem, akkor is megfelel a magam elé állított „örökzöld” tematikának. Talán ez a cikk az, amely a legklasszikusabb “hogyan szerepjátékozz” tematikát követi.
6. Közelítések a szerepjátékos világok elméletéhez [733]
A blog egyik legerősebb szerepjátékelméleti írása, és úgy gondolom, hogy most már ez így is lesz. Lehetne folytatni, de bizonyos okokból (amikről később írok), úgy gondolom, hogy ez a kutatási terv torzóban marad.
5. Szigorú értelemben szetting-e a Titán világleírás (Szettingelméleti esettanulmányok 1.) [831]
Tavaly még a harmadik legolvasottabb cikkem volt, de úgy tűnik, hogy akik szerették volna, azok már elolvasták (bár százan idén is rátévedtek).
4. Egy szilveszteri játék: Phandelver elveszett bányája 1. [873]
Egy másik örökzöld poszt. Örülök, hogy ez a játékbeszámoló működik, habár sok visszajelzést nem kaptam rá. Akik letöltötték a mellékelt segédleteket nyugodtan írjanak vissza, hogy mennyire voltak használhatóak!
3. Kornya Zsolt: Vallások és egyházak Abasziszban – egy elemzés (Szettingelméleti esettanulmányok 3.) [911]
Van egy olyan érzésem (bár egy harmadik cikkre még szükség lenne az elmélet bizonyítására), hogy Kornya Zsolt neve az ultimate kattintásmágnes. A cikk megírása szórakoztató volt, de vannak már olyan elemei, amiket máshogy csinálnék.
2. Összeomlás után: mihez kezdjünk ezzel a helyzettel? [923]
Ez az írásom már rég nem aktuális, és szerintem többszörösen meghaladt az idő, de ennek ellenére minden héten szigorúan monoton ütemben emelkedik a kattintásszáma. A Kornya vs. Lux cikkem mellett a blog legváratlanabb sikersztorija.
1. Miért játszanál emberrel, ha van tiefling? Avagy a Dungeons and Dragons történetének legjobb és legfontosabb fajáról [1705]
Ez a poszt elpusztíthatatlan, és még mindig bevonzza az olvasókat. Még idén is több százan kattintottak rá, ami megtisztelő, és nem gondoltam volna a blog indulásakor, hogy egy ilyen írásom aratja a legnagyobb sikert. És még csak nem is canceleztek érte.
A blog helyzete és jövője
Három év után minden projektet át kell értékelni, illetve az embernek azon is el kell kezdenie gondolkodni, hogy mi értelme van folytatni. Már nyáron tettem rá utalásokat, hogy a kezdeti lendület odaveszett, és egyre fáradtabban és kelletlenebbül ülök le megírni egy-egy bejegyzést a blogra. Nyilván nem kötelező semmit sem csinálni, de bizonyos tekintetben a blog léte sokat jelent nekem.
Azonban azt is látom, hogy azok a cikkek, amiket írok nagyon sokat kivesznek belőlem, és ahhoz képest, hogy mennyi órát beleteszek, utána mindig úgy érzem, hogy kicsit üres és csalódott vagyok (arról nem is beszélve, hogy tele vannak bosszantó hibákkal). Idén talán a Románcról szóló posztnál éreztem, hogy aránytalan sok időt és energiát tettem a témába. Különösen a nagyon hülye, de direkt viccesnek szánt képek összerakásán mennyit szöszmötöltem. Ez persze nem jelenti azt, hogy jók is lettek, de akkor azt hittem, hogy hozzátesznek az íráshoz, de még csak reakció sem jött rájuk. Azt elfogadom, hogy minden alkotói folyamatban benne van, hogy nem találja meg a közönségét, de félek, hogy az ilyen hiábavalóságok vezetnek el aztán a kiégéshez.
Ami újítás volt idén, hogy a sárkányos toplista posztot végül egy megacikk helyett felbontottam négy-öt kicsire. Ezzel sikerült a két hónapos előzetes kutatói munkát és értékelés eredményét szépen kihúzni, hogy egy hónapig konzisztensebb legyen a blog kontent megjelenése. Azonban utána megint képtelen voltam írni másfél hónapig. Pár kedves (és nagyon lelkes) olvasómnak megígértem, hogy egy letölthető referencia dokumentummá össze fogom szerkeszteni, szóval azzal még adós vagyok.
Viszont azt is érzem, hogy mielőtt belekezdtem volna a blogolásba komolyabb ambícióim voltak: kalandokat, regényeket és világleírásokat akartam írni. Plusz ott van ugye a munkám is, ami legalább kétszerannyi olvasást, kutatást és írást követelne meg, mint amennyit néha egy-egy cikkbe beleteszek. Kicsit kezdem úgy érezni, hogy abból a kavicshalomból hiányzik pár komolyabb kő, vagy az, hogy a kavicsok valami értelmezhető struktúrává álljanak össze.
Szóval nyáron erősen megcsapott a szele, hogy idén befejezem a blogot és hátrébb is lépek a szerepjátékos közélettől, mert kicsit besokalltam az elmúlt években. Játszani még mindig játszanék, mert tele vagyok ötletekkel, de kezdett sok lenni a hobbi tágabb környezete. Végül azt a kompromisszumot kötöttem magammal, hogy idén még meghúzom a blogot, mert van pár írás, amit meg akarok mindenképpen írni, illetve decemberben megint jönne egy klasszikus TSR szetting újraolvasása és értékelése (szorítsatok, mert erőltetett menetben kell elkészülnie). Ha sikerült tartanom a tempót még két hónapig, akkor reményeim szerint a blog első szakaszát egy nagy bummal tudom lezárni.
Hogy után mi jön? A nyári tépelődős posztomat szeretném cselekvésre váltani. Nekiállok egy igazi extravagáns, barokkos és nagyon tolkieni szerepjátékos szetting alapjait letenni. Ha minden a terveim szerint megy, akkor február 22-én egy nagy koncept-dokumetumot is meg tudok osztani a nagyérdeművel.
A projekt egyelőre Szerencsebirodalmak néven fut. (Már fél éve velem van ez a név, szóval lehet, hogy marad. Vagy Deneb X-3 lesz a neve, nem tudom.) Többek között ebbe szeretném integrálni pár korábbi mesélői szettingemet, illetve a blogon is olvasható Mulhorand-kampányunkat úgy át akarom formálni, hogy levessen magáról minden Forgotten Realms specifikus dolgot és a saját lábán megállhasson (ebből következően nagyjából december 31-én lekerül az alfa dokumentum a letöltésekből). A publikáció formája egyelőre kérdéses, és a rendszer tekintetében viszont döntöttem és konkrétumok nélkül csak annyit mondanék, hogy olyan megoldást választottam, ami nem tekinthető általánosnak (ami nem jelenti azt, hogy új rendszert akarok kidolgozni!), de egyelőre az a fontos, hogy álljon össze valami, ami talán másoknak is érdekes lehet.
Viszont ez azt is jelenti, hogy a kreatív energiáimat máshova kell átcsoportosítanom, ezért talán még nagyobb csend lesz a blog körül. Nem hagyom abba a dolgot, de tényleg csak akkor írok, ha van mit mondanom és lelkes is vagyok. A blognak sokat köszönhetek, és jó tudni, hogy van egy platform, ahová beleönthetem a hülyeségeimet, ezért kéznél szeretném tartani, ha támadna egy kiírandó ötletem. Illetve abban bízom, hogy az írásaim később is érdekesek lehetnek másoknak, még ha nem is frissül olyan ütemben, mint az elmúlt három évben.
Szóval 2024-et a kreatív megújulásra szeretném már szánni, és abba nem fog beleférni a rendszeres blogolás (különösen olyan hosszú cikkekkel, mint amik jellemzők rám). De addig is 2023 elkövetkezendő két hónapja rengeteg időt hagy arra, hogy rengeteg kavicsot hordjak a margókra. De azt hiszem most már tényleg eljött az idő, hogy a margón belülre is elhelyezzek valami érdemit.
***
Vizuális referenciák a világhoz: csupa romantikus festő.
***
Zenei referenciák: csupa rock/metal
Kavicsok a margón 
Három részre bontanék itt egy hozzászólást, mielőtt valaki megijedne, hogy túl hosszú (így át lehet ugrani egyszerre akár hármat is!):
1) Sok írásodat érdeklődve olvastam az évek alatt, úgy hogy én örülök, ha jelentkezik néha egy-egy új poszt. Hazudnék, ha azt mondanám, hogy mindent elolvasok. Nem. De amit elolvasok, azokat általában nagyon kedvelem. Szórakoztatnak és informálnak. Gondolom a többi is így lenne – nyilván nem minőségi okokból nem olvasok el dolgokat, csak nem minden esik az érdeklődési körömbe. A szerepjátékos világ szofisztikált katonája vagy!
2) A blog bezárásáról egy saját tapasztalat… Én nagyon trehány blogoló vagyok; nem bánok jól a követőimmel. Rossz példának jó, hogy úgy mondjam. Viszont ez a 3. blogom. Az első kettőt bezártam és töröltem, mert úgy véltem, hogy nem használom – nem gyarapítom, nem értem el vele megfelelő mennyiségű embert: fölösleges. Az egyik egy számítógépes hálózatokra orientált, végtelenül kocka, nagyon mélyen technikai blog volt; a másik pedig egy már kifejezetten ismertető blog volt “knownworldandbeyond” vagy valami ilyesmi címen futott, ahol a Known World (D&D Basic) világot mutattam be – kalandokat és gazetteereket, magyarul.
Mindkettő meghalt, bezártam és töröltem. Semmi nem maradt meg belőle – egy tollvonás vagy bekezdés se; még lementve se. Mindkettőt megbántam. Ha nem akarsz írni, nincs mit írni, ne legyen kényszer. A blog nem kér enni. Ha nem nyúlsz hozzá egy ideig, nem áll meg az élet. Ha kényszerré válik ezért, akkor halt meg igazán. Ha valamiért gondot okozna, lépj hátra tőle, engedd el… visszatérni vissza lehet sokkal később is.
3) A setting kreálás/ írás. Vagy 26 éve kezdtem először világot alkotni és mivel néhány dologban hűséges vagyok, még ma is azt tákolom. 4 éve ültem vissza hozzá komolyabban és nagy segítséget jelentett ennek alkotásában, átgondolásában és írásában a te blogod is!
Mindig úgy gondoltam, hogy házi világ van egy millió; redditen burjánzik a téma, így élő embert nemigen tudnék lekötni vele, ezért nem nagyon tettem közkincsé belőle semmit. Egy-egy térképet itt-ott. Fáj az ilyesmi, de próbálom úgy felfogni, hogy a fiókon kívül még magamnak írom, hogy majd egyszer mesélek rajta. Mivel a mesére sincs dátum, így haladok vele egy ismeretlen célpont és ismeretlen dátum irányába, az ehhez mérhető tempóban, ami hol gyors, hol lassú, hol iszonytató ugrásokkal halad, hol pedig áll. Az múzsa és motiváció hiányának ellenére így is megdöbbentően jól áll a dolog… de hát ez az én La Sagrada Familiám.
Ezek fényében, és talán pontosan ezek miatt, igen kíváncsi vagyok, hogy a Szerencsebirodalmak MIT és HOGYAN kínál? Várom.
Köszönöm.
TJ
KedvelésKedvelik 1 személy
Köszönöm szépen a hozzászólást! Reagálok a tartalmi dolgokra:
2. A blogot nem fogom törölni. Ahhoz túl sokat tettem bele, hogy eltűnjön. Sőt, lehet, hogy fogok írni pár dolgot, de magammal is meg kellett egyeznem, hogy nem görcsölök azon, hogy mikor és hogyan írom meg a következő posztot. Szóval a dolog marad, sőt, ha beindul az új projekt, akkor valószínűleg ez lesz az egyik elsődleges platform, ahol hírt adok róla.
3. Egyelőre sok mindent nem mondanék, de egy emberközpontú tolkienesque szetting lenne (úgy, hogy komolyan is veszem Tolkien szellemét). A design szempontjából témák és hangulatok felől közelítettem meg a szetting készítését és nem arra koncentráltam, hogy milyen plusz fajokat tudok kitalálni (bár az alakuló cucc végül elég sokszínű és kulturálisan diverz lesz). Az egyik központi sajátossága az, hogy a világ több történelmi korszakát is “megynyitom” a játékra, de korszakonként a világ más szegletei lesznek igazán mélyen kidolgozva, és a többit meghagyom a periférián (vö: Helvéczia, a késő 17. századi Európa egészéhez mérve vagy a 3. kiadásos FR világleírásban a Völgyvidék és Kardpart). A különböző történelmi korszakok nagyjából így néznének ki
1. Sötétség kora: régi álmom egy Szilmarilok jellegű kampány egy Sötét Úr által uralt heroikus, de reménytelen világban. Ez lenne a saját csavarom az irodalmi előképen.
2. Héroszok kora: (Jégkorszak): kis jégkorszak miatt a világ lassan összeomlóban van: népvándorlások, háborúk és pusztulás. Ez lenne a klasszikus sword and sorcery jellegű korszaka a világnak erős Fire and Ice hatásokkal.
3. Héroszok kora (Ahol a fagy véget ér): a jégkorszak utáni kirajzás időszaka. Ez a korszak arra lenen kitalálva, hogy a világ újrafelfedezése és új birtokok/országok alapítása legyen fókuszban. Ez az összes korszak közól a leginkább feel good hangulatú.
4. Szörnyek kora: ez a korszak arra lenne kitalálva, hogy egy igazzy OSR jellegű cinikus kalandozó fantasyt lehessen játszani.
5. Mágusok kora: ez a korszak nagyon modern jellegű lenne technikailag (nagyjából olyan technológiai színvonalon, mint ami a Helvécziában van) és eszmeileg is (egy mágikus Felvilágosodás korszakában), egy komolyabb világháború előestéjén.
Rendszerszinten egyes korszakokban a mágiához nyúlnék hozzá az alaprendszereimhez, illetve pár apróbb szabálymodult ajnálanék fel, ami erősíti a témáit az egyes korszaknak.
De nagyjából decemberig össze fog állni egy “konceptdokumentum”, ha érdekel, akkor szívesen elküldöm előzetes véleményezésre neked is.
KedvelésKedvelik 2 ember
Köszönöm a kimerítő választ és a részleteket!
És… IGEN! Érdekel! Előre is köszönöm. Egyebet nem is tennék akkor egyelőre hozzá. 🙂
KedvelésKedvelik 1 személy