Újabb két uradalom az Anuir Birodalom utódállamaiból. Ezek kicsit speciálisabbak és a játszhatóság szempontjából is összetettebb cuccok.
Tuornen [Player’s Secrets #04]
Megjelenés éve: 1995
Író: Dave Gross
Tuornen bárójának lenni nem egyszerű feladat. A szokásos bevezető két oldalas fejezetben nem is egy tanácsadónk lép elő, hanem három, hogy óvatosságra és külső-belső fenyegetésekre figyelmeztessen. Gyakran egymásnak ellentmondva. Tuornen egykor Alamie része volt, de leszakadt róla, ami eleve folyamatos feszültségeket okozott az ország történelmében. Azonban az elődöd a vén Gilgaed is többször is tett fiatalabb korában olyan lépéseket, amelyekkel magára haragította a népét (az egyik ilyen az volt, amikor egy elf asszonyt vett feleségül), majd öreg korában kiengedte a kezéből az irányítást és hagyta, hogy az ország a környező nagyobb hatalmak befolyási övezete legyen. Amikor a játékos átveszi az ország irányítását a legfontosabb feladat a régi sérelmek és az új veszedelmek közötti navigáció lesz, miközben vissza kell szerezni az ország felett a kontrollt. Miközben a Vastrón három igénylője (Boeruin főherceg, Avan herceg és Ghoreid báró) is azt szeretnék, ha a büszke tuor nép melléjük állna. Az öreg Gilgaed kényszerből Boeruint támogatta, de a játékoson múlik, hogy mit tesz a kezében az irányítással.
A bevezető utáni történelmi fejezet egy kifejezetten komor és valahol tragikus sztorit mesél el, amelyben vannak a shakespeare-i királydrámákat idéző fordulatok és tragédiák: van itt mindent testvérviszály, halott szerelmek, ember-elf gyűlölet, vérlopás, száműzött majd visszafogadott hadvezér stb. Nekem tetszett ez a rész, és elég jól megragadja az ország alaphangulatát, valamint megalapozza az ország problémás kapcsolatait a szomszédaival. Mindezt úgy, hogy gyakran önsorsrontónak érződik az ország és urai.
A földrajzi fejezet a szokásos logikát követi, de érezhetően az író nem akart fölöslegesen szavakat pazarolni az általános mérsékelt égövi európai táj és élővilágának leírására. Tuornen több háborút is megélt, és a Birthright világán ezek a tömeges halálesetekkel bíró események sebeket ejtenek a tájon, kietlen pusztaságokat hagyva maguk után. Tuornennek bizony kijut nem egy ilyen helyből, és a pusztákba növő karmazsin színű könnyező liliomokból.
Az egyes megyék és városok bemutatása inkább leíró, mint inspiráló. Viszont Haesről a fővárosról kapunk egy két oldalas térképet (akárcsak a régens kastélyáról). Az ország maga egyébként eléggé határvidéki mentalitású, nincsen jól szervezett államhatalom, így a lakosságnak egyedül, illetve a báró által kinevezett sheriffeknek és grófoknak kell mindent megoldaniuk.
A lakosság szokásaiból a párbajozási hajlamot emeli ki a könyv, szinte hírhedtek az itteniek arról, hogy a legkisebb dologra ugranak és kardot rántanak, hogy kiköszörüljék a becsületükön esett csorbát. Persze nem csak kardokkal párbajoznak, például vannak szokásban szellemes szópárbajok, amelyekben a felek válogatott szitkokat vágnak egymás fejéhez, amíg a közönség nem hirdet győztest. A legjellegzetesebb forma mégis a feladást jelentő kendődobásig tartó kardpárbaj, amiben úgy dicsőség veszíteni, hogy a vesztes fél még mindig szorongatja a kendőjét, amikor már a párbajmester szól, hogy most már elég legyen.
A hat nemesi családok leírás érdekes, de kicsit talán lehettek volna konkrétabb céljaik. Mondjuk a legtöbbjük konfliktus generálásra jó lesz. Az NJK-k leírásánál van egy nagyon ötletes méregekeverő/játékgyártó, akit rögtön el is spoilereznek a játékosnak. Itt nem is értem, mit akart az író csinálni, egyáltalán nem illik a sorozat alapfilozófiájába. Valószínűleg volt egy jó ötlete Dave Grossnak, csak elfelejtette, hogy elvileg ez nem csak egy mesélőnek szóló kiadvány akarna lenni. Mondjuk a mesélő még mindig letilthatja ennek a fejezetnek az elolvasását. Kár érte, pedig kiváló ügynök lehetett volna (mármint a játékgyártó).
Az utolsó dolog, amit kiemelnék az Rhuobe az Emberölő nevű elf förtelem jelenléte, aki gyakran portyázik az országban, sőt Tuornen egyik régi uralkodójának még a vérét is ellopta. A népek babonás félelemmel figyelik az elf és komor kíséretének minden hírét.
A pletykák és titkok rész szerintem kifejezetten jó volt, változatos és kalandokra csábító lehetőségeket villant fel a könyv.
Specialitása
A játékos úgy kezdi az uralmát, hogy az ország harmadán formálisan uralkodik csak, mert az erősebb szomszédok lecsipegettek darabokat a Law típusú birtokokból. Ez az felállás szerintem érdekes, és általában az ország nagyon kényes helyzetben van, ami miatt szerintem akár még úgy is játszható lenne ez az ország, hogy a csapat együtt irányítja, csak különböző frontokon. Van egy erős „ostromlott vár” érzete az országnak, ami szerintem pont jó kezdés egy nagyívű kampánynak. Ráadásul nem csak ember, hanem akár elf vagy félelf karaktereknek is terem itt babér (már ha nem régenst akar valaki játszani, hanem mondjuk főpapot, céhes embert vagy varázslót).
Ha egyetlen szóban kellene Tuornen átfogó témáját megragadnom, akkor a „megosztottság” lenne az.
Pro
- Érdekes történelem és bájosan önveszélyes nép
- Az ország mágikus forrásait idegen varázslók birtokolják. Persze lehet úgy kezdeni a kampányt, hogy egy varázsló mégis megszerez magának egyet vagy kettőt, mert a tuorneni elit részéről lenne igény egy „nemzeti fővarázslóra”.
Kontra
- Az ország egyes részeit leíró rész eléggé elnagyolt
- A kilátástalan és fenyegető hangulat talán nem jön be mindenkinek
- A leírás helyenként spoileres
Ha csak kampányhelyszínnek használnád
Birtok szinten is érdekes az ország, de annyi különböző személy és érdekcsoport kavar ebben az országban, hogy egy intrikus-politikai fókuszú kampányként is működne. Az ország északi határvidékén az Öt Törzsek nevű goblin királyság található, így közhelyszerű goblin-ember viszálykodás is működik itt.
Összességében nekem ez is nagy kedvencem az országleíró kiadványok közül. Szerintem gondosan alkották meg azt a helyet és látszik, hogy sok ötletet beletettek, amitől az egész pezsgőnek és inspirálónak tűnik. Talán az egyes városokat bemutató rész elnagyolt, de ezen is lehet segíteni talán.
Osztályzat: 4.0 (kiváló)
Erős tematikával rendelkező, jól megírt kiadvány, ami kalandozás fókuszú kampányokhoz is jó szolgálatot tenne.
Talinie [Player’s Secrets #06]
Megjelenés éve: 1995
Író: Allen Varney
Talineie Anuir nyugati partvidékének országa, amely egy furcsa teokratikus állam. Figyelembe véve, hogy Medoere is egy olyan ország volt, ahogy a régens nem csak világi uralkodó volt, hanem egyházfő is. Egy kicsit aggódtam, hogy mi vár rám. A bevezető fejezet ott veszi fel a fonalat, hogy az elődünk elhalálozott, mi pedig átvesszük a tháni címet és elfoglaljuk a helyünket a Tölgyszéken. Az ország az elmúlt tizenöt évben kényszerből belelavírozta magát Boeruin trónigénye mellé, az ország erdeinek kitermelése egyre több problémát okoz, ráadásul az ország szabadelvű tengerparti és konzervatívabb szárazföldi lakossága is kezd gyanakodva tekinteni a másikra. Lenne tennivaló bőven.
A történelmi fejezet szerint az ország a nevét az egyik Roele császár kedvenc ágyasáról kapta, és a történelmének kezdeté a száműzött nemesek, bűnözők és más nem kívánatos elemek menedéke volt. Ennek ellenére a Birodalom összeomlása után az országot teljesen leuralta Haelyn Északi Birodalmi Egyháza, amely egy kifejezetten erős (mi úgy mondanánk protestáns) munkaetikát és szigort vezetett be, majd az országot vezető thán pedig elfoglalta az egyházfői pozíciót. Napjainkban az eredeti tháni vérvonalnak két ága van, az egyik a hivatalos, a másik pedig afféle tartalék habár a képviselői között sok a kalandor, tolvaj és más különc szerzet. A történelmi fejezet itt szerintem jó lett és vannak benne használható elemek, különösen a közelmúltra vonatkozóan.
A földrajzi fejezet szokásos részei rövidek, de kapunk egy felhasználható viharóriás NJK-t és egy helyi nagy vadkant, amire lehet vadászni. Én értékeltem. A táj maga elég változatos, de az ország tengerpartja nem túl jól hajózható (különösen a kikötőhelyek szűkösek).
Habár más kiadványokban az NJK-król szól rész érdekes és jó kalandötleteket ad sajnos ez itt nem igaz (legalábbis nekem nem voltak érdekesek).
Specialitása
Szerintem Talinie egy ideális uradalom arra, hogy egy játékos erős országgal kezdjen. A teokratikus jelleg és a natív (és a régenshez hűséges) varázslóúr jelenléte miatt jól védhető ország. Az ország egyedül amiatt van kényes helyzetben, mert délről Boeruin főherceg és Rhuobe az Elf a szomszédja, keletről pedig elfek és goblinok fenyegethetik. De az elődjeihez képest mérsékeltebb politikával a túlzott függést és egyes szereplők ellenséges hozzáállását is lehetne kezelni.
Pro
- Érdekes és komplex uradalom, ahol minden típusú karakternek le lehet osztani valamilyen szerepet (mind a négy birtoktípus elérhető játékos karaktereknek).
- A főváros, Tael Firth, térképe egy hihető szerkezetű város szemben bármi mással a Birthright vonalról
- A céhek működésének ökológiai áthallása (lásd: bányászat és erdőirtás) érdekes konfliktus, ami nem csak a határon belül hanem a határokon túl az elfekkel is problémát okozhat
- Bőséges és részletes térképek az uradalomról és pár fontos helyről
Kontra
- Habár a bevezető nagyon azt akarja eladni, hogy itt hajszálon függ a királyság sorsa valójában elég stabil és jól működő ország
Ha csak kampányhelyszínnek használnád
Az ország legérdekesebb konfliktusai mind birtokszintűek, ezért nehéz igazi kalandokat találni. A nagy erdőség is inkább kiaknázandó erőforrásként és konfliktusforrásként szerepel és nem kalandhelyszínként. Én nem javasolnám kalandozásfókuszú kampányhoz.
Összességében egy erős és jól játszható uradalomról van szó, ahol érdemes kicsit óvatosnak lenni, mert azért van a közelben pár veszélyes hatalmasság. A kiadvány maga tartalmaz mindent, amire szükség lehet.
Osztályzat: 3.0 (jó)
Jó, de nem kiemelkedő kiadvány pár érdekes vonással.
Kavicsok a margón 