Ez a resztli. A Birthright világa nagyon ember centrikus, ezért az elfet vagy törpét játszó játékosok egy-egy kész uradalmat kaptak ebben a sorozatban (több is fel van sorolva a különböző dobozos kiadványokban persze). Ezen kívül megkapjuk Müdent az egyetlen brechtüri régióba tartozó uradalmat, amely ki lett ebben a sorozatban dolgozva. Sajnos utóbbi már nagyon későn jött ki.
Baruk-Azhik [Player’s Secrets #09]
Megjelenés éve: 1996
Író: Anne Brown
Ezt a kiadványt előzetesen nagyon vártam három okból: 1. ez az egyedüli kifejtett törp ország a Birthright történetében; 2. az alapdoboz alapján tök jó fel lehet osztani különböző típusú törp karakterek között; 3. Anne brown írta, akinek a munkáját imádtam Khoruane-ben
Bevezető fejezet sajnos nem indul jól: megkapjuk az irodalmi leírását a karaktered beiktatási ceremóniáját, amely során a herold elcitálja a nép nagyszerűségét, és a legfontosabb tudnivalókat. Már az gyanús volt, hogy Baruk-Azhiknak nincsenek komoly külső ellenségei és hiányosságai.
A történelmi részben megkapjuk a törpék eredetmítoszát (érdekes, de egyszer elolvasod, és többé vissza se nézel), aztán megkapjuk Baruk-Azhik történelmét rövid kronologikus stílusban; ennek a rövidségének örülök, de igazából annyira semmit mondó, hogy akár ki is maradhatott volna, és semmit sem veszítettünk volna.
A földrajzi részben vannak jó dolgok, de talán kevésbé egyértelmű a közvetlen hasznossága (az időjárásról szóló rész hosszú, de nem releváns egy olyan országnak, amelynek lakói inkább a föld alatt laknak, így nem érinti a mindennapi életüket). Az egyes földrajzi egységek és „tartományok” esetében érezhető volt a szándék, hogy kellenek apró pletykák vagy érdekességek legyenek, amelyek a játék során is megjelenjenek. Talán ez a rész nem olyan direkt, mint Khoruane esetében volt, de így is okés.
Az állat-és élővilágról szóló rész is érdekes, és a helyi nemes szarvasfajtára a varlhornra való vadászat érdekes lehet a játék folyamán. Kapunk az itteni szörnyekről is egy bekezdésnyi leírást, ami talán lehetett volna kicsit konkrétabb.
A kiadvány érezhetően arra is vállalkozik, hogy egy általános bevezető legyek a törp fajhoz (amit azért az alapkönyv elnagyolt, és kevés egyéniséget kaptak az átlagos high fantasyhoz képest). A 90-es évek szellemében (és kicsit a Birthright földhöz ragadtságához is illeszkedve) a törpök kultúrájának leírásában a realitáshoz és a racionalizálás felé vitték el a kultúrájuk egyes elemeit. Persze ez nem jelenti azt, hogy radikálisan megújították volt a tolkieni törpékhez kapcsolódó toposzokat, inkább csak kiegészítették. Nekem az volt a benyomásom, hogy egy nagyon szigorú, rendezett társadalomról van szó, amely igyekszik jóindulattal viseltetni a nép tagjaihoz, de azért eléggé rá tud az individuumra nehezedni a teljes társadalom a maga nehezen változó tradícióival. Szinte üvölt a helyzet egy lázadó szellemű csapatért (értsd a játékos karakterekért), akik fontos pozíciókból felforgatják a megszokott rendet.
A legfurcsább de ötletes rész a törpék étkezési szokásairól szól. Mivel a kedvenc magasságban korlátos fajunk nem egy farmer típus, ezért egészen furcsa dolgokat is képesek megenni (például kővel és földdel is képesek táplálni magukat), de kapun egy listát a preferált étkeikről (minden, ami a földben megterem), az ünnepi ételeket, az elkerült ételeket (például nem szeretik a tejtermékeket és a magokat) illetve amiket kifejezetten tabu megenni (disznót, mert az orogokra emlékezteti őket és a tojás is ide tartozik).
Az NJK-król szóló rész érdekes volt, de szerintem ez nagyon mesélőknek szóló rész. Például Moradin főpap tiszteltre méltó, de robbanásveszélyes titkos ügye a gonosz törp királysággal Mur-Kiladdal érdekes kampánytéma lenne, de itt ez a tény egyből a játékos elé van tárva (legalábbis, ha még komolyan vesszük a Player’s Secrets eredeti filozófiáját). A korábbi király még aktív, mert a karakter trónra lépése előtt egy szertartáson a lelkét Baruk-Azhik hegyéhez kötötték, hogy szolgálhassa népét, érdekes ötlet, ami adhat nem csak tápokat, hanem konfliktusokat is.
Specialitása
Az ország erőforrásait tekintve nagyon gazdag és ez a kiadvány még az alapszabályokhoz képest is juttat tápokat az itteni nagythánnak (extra ingyenes toborzás az orogok ellen, Alkímia varázslat használata stb.). Az ország mágikus forrásainak nincs tulajdonosa, ami miatt egy törpökkel szövetséges varázslókarakternek igazi „aranybánya” lenne ez a hely. Ahogy már az alapdobozban írtam, ez az ország tökéletes egy majdnem tisztán törpökből álló csapatnak. Lényegében van egy „Magányos-hegy: The Game” kiadványunk.
Pro
- Az egyedüli törp uradalom kidolgozva a Birthrighthoz, aminek egyes információit máshol is újra lehet hasznosítani
- A törpék étkezési szokásairól és egyes tabuiról szóló rész szerintem más világokban is érdekes színesítő elem lehetne.
- Jó pletykák és titkok szerepelnek a könyvben, még egy saját Moriája/Mithrill Csarnoka is van, amit vissza lehetne foglalni a föld mélyén.
- A főpap tevékenysége könnyen behúzhatja az országot egy kényes háborús szituációba
Kontra
- Az egyes helyek és a főváros leírása lehetet volna kicsit részletezőbb.
Ha csak kampányhelyszínnek használnád
Jó hely kalandozásra is, szerintem a föld mélyén sok lehetőség lenne egy járőröző szabadcsapatnak, akik az orogok földalatti tevékenységét kémlelik esetleg Kheleb-Izhil elveszett városát vagy Rax Doxik kincseit keresik. Szerintem vannak lehetőségek a felszínen is.
Összességében egy jól szerkesztett és hasznos információkkal teli kiadvány, én inkább mesélőknek ajánlanám, de egy játékosnak is érdemes belenéznie. Azoknak is ajánlom, akik mintát keresnek saját törp királyság kidolgozására vagy törpe fókuszú kampányt indítanának, mert eléggé univerzális és jól adaptálható kiadvány.
Osztályzat: 4.0 (kiváló)
A DnD történetének egyik leghasznosabb törpe fókuszú kiadványa, amelyet nem csak azoknak ajánlok, akik Baruk-Azhik nagythánját akarják játszani.
Tuarhievel [Player’s Secrets #12]
Megjelenés éve: 1996
Író: Duane Maxwell és Steve Miller
Tuarhivelenek nagyjából ugyanaz a szerep jutott, mint Baruk-Azhiknak: az egyedüli részletesen kidolgozott elf országként nem csak egy játszható uradalmat kell az elfeket játszó játékosok kezébe adni, hanem tovább is kellene árnyalnia a fajt.
Tuarhivele status quoja érdekes, de kicsit úgy érzem, hogy a szerzőpáros megrabolja a potenciális játékosokat. Az ország korábbi királya Fhileraene herceg Cerili egyik leghatalmasabb máguskirálya volt, aki egy ember nőt (Savane Mhoried) vett maga mellé párnak. Az ország szomszédságában maga a Gorgon uralkodik kopár trónján, aki megfenyegette az elfek hercegét: legyen a túsza, vagy seregeivel lerohanja és feldúlja Tuarhievelt. Az elf herceg a vérének különleges erejét a várand ember kedvesére ruházta, hogy a méhe alatt hordott leány magzatra ruházza azt át és segítse őt trónra lépni. Ezek után Fhileraene herceg keletre vonult önkéntesen vállalt fogságába. Persze az elfek jelentős részének már az botrányos volt, hogy az uralkodójuk ember nőt vett feleségül, de az, hogy most ő kvázi régensként ül a Tövisek Trónján már kész botrány. Sokan követelnél maguknak a trónt, és hoznák el az elfek régi dicsőségét.
Hol jön a képbe a karaktered? Ne ez az! A kiadvány minden más Player’s Secret füzettel szembe menve nem adja neked oda az ország kormányzását és úgy van megírva, hogy a karaktered egy elf lord a sok közül, aki a trónviszályba bekapcsolódhat. Ez majdnem olyan, mint amikor a kicsit narcisztikus játék designerek ráülnek kedvenc NJK-ikra és olyan tápokat adnak nekik, amikkel a játékos karakterek nem rendelkezhetnek. Úgy érzem, hogy a Maxwell-Miller szerzőpáros itt egy regényszinopszist tett le és nem szerepjátékos kiadványt. Ez a felütés csak akkor állná meg a helyét, ha lenne más elf uradalom ilyen szinten kidolgozva, vagy kapnánk egy erős kampánykészletet. De játékosi segédletként (különösen, hogy tudjuk, mit hoztak össze más uradalmakhoz) ez kicsit csalódás.
A történelmi rész egy furcsa hibrid lett, ami szerintem egy jó kompromisszum a szikár kronológia és a regényes krónika között. Az fejezet elején kapunk egy kronológiát, amjd a legfontosabb korszakok kapnak egy-egy rövid leírást. A legérdekesebb rész a már máshol is szereplő gheallie Sidhe, amely lényegében az elfek nagy ember vadászatát jelenti, amely afféle erőszakos népszokásként (elf Ku Klux Klan?), a mai napig dívik Cerilia szerte, habár Tuarhievel előző hercege sokat tett ennek a visszaszorítására.
A földrajzi részben az első oldal a szokásos éghajlat és élővilág leírást tartalmazza, de semmi érdekes (habár az élővilágba bele vannak értve a szörnyek is, de ez azért elég kevés). Ellenben a tartományok leírása részletes és elég használható, ezen eléggé meglepődtem. Az egyes tartományoknál vannak specialitások, ellenfelek, az elf-ember kapcsolatok (és a gheallie Sidhe erőssége), és a fontosabb elf nemesi házak neve is szerepel (még ha sok magyarázatot itt nem is kapunk hozzájuk).
A királyság politikai élete kifejezetten izgalmas, az előző herceg elég karizmatikus és elismert volt ahhoz, hogy egyelőre ne törjenek ki lázadások az ember régens miatt, de ez könnyen változhat. A királyság lényegében arisztokratikus köztársasággá vált, ahol a különböző nemesi családok vetélkednek a hatalomért (ennek érdekes mellékhadszíntere az ország mágikus forrásainak elosztása, amely eddig mindig is az ország uralkodójáé volt, de Savane régensnő nem mágus, így nem is tud velük élni, így az elf nemesi családok követelik a részüket „az ország érdekében”). A trónra a meg nem született hercegnőn túl még hárman is esélyesek a trónra, ami érdekes alaphelyzetet teremt. Itt úgy éreztem, hogy ügyesen rakták össze a helyzetet, amelyben érdemes lenne játszani. Ráadásul kapunk egy jól összeállított oldalt a tuarhieveli nemesi családokról és az ő általános politikai alapállásukról (háromosztatú, ami szerintem jó design mindig).
Az elf kultúra tekintetében, aki ismeri Tolkient és a DnD általános elf leírásait, azoknak nem fog meglepetést okozni, de őszintén szólva ez a végtelenül individualista, hosszútávon gondolkodó, kicsit narcisztikus és szépelgő kép nekem tetszik.
Specialitása
Tuarhievel egy érdekes helyzeten lévő uradalom, amely hangulatában egyszerre lehet a végnapjait élő Gondolin krónikáját újrajátszani, vagy éppen hogy egy a saját ellentétein felülemelkedő nép heroikus győzelmét. Az uradalom nem kedvez túlságosan a papoknak vagy a Céhes uradalmakat iránytó játékosoknak. De érdekes lenne egy olyan kampány, ahol a karakterek nem elf királyok, hanem elf nemesek és varázslók, akik valahogy próbálják egyben tartani az országot mielőtt a Gorgon eltörli őket a föld színéről.
Pro
- Az egyetlen elf uradalom részletesen kidolgozva
- Érdekes politikai alapszituáció, ami jól van designolva
- Jó világleírás
- Érdekes NJK-k
Kontra
- A könyv alapnak veszi (bár nem zárja kategorikusan ki), hogy nem te leszel az ország királya.
Ha csak kampányhelyszínnek használnád
Szerintem egy politikai-intrika fókuszú kampányban lehetne olyan játékot játszani, amelyben a karakterek nem nemesek, hanem közelfek. Egyedül pár erős kalandhelyszín hiányzik a teljességhez, de erősek az alapok.
Az elején kicsit csalódott voltam, de összességében tetszett a megvalósítás és mesélőként inspiráló kiadványt sikerült írni. Én nagyon tragikusan tolkieninek mesélném, szerintem úgy nagyon működne.
Osztályzat: 4.0 (kiváló)
Talán inkább kampánykészlet, mint szettingleíró kiadvány, de úgy gondolom, hogy jó eszközöket ad a mesélő kezébe. A hibái inkább az általános Birthright-formulából adódnak.
Müden [Player’s Secrets #15]
Megjelenés éve: 1997?
Író: slade (Dale Hanson)
Az egész Birthright történetének legmostohábban kezelt kiadványáról van szó, amely 1997-ben kijött, de ellentmondásosak az információk, mert mintha egyből PDF formában jött volna ki. Ezt később a Wizards of the Coast ingyenesen elérhetővé tett, majd az oldaluk nagy átvariálásakor eltüntetett és a dmsguildben öt dollárért megvásáolhatóvá tett (ez elég genyó húzás a részükről, mert biztos vagyok benne, hogy az a pdf sem tartalmazza a színes ország térképet (ami a régi oldalon elérhető volt), plusz ez egy torzóban maradt füzetecske. De legalább Brechtür is kapott egy részletesebben kidolgozott országot.
Müden leírásán látszik, hogy már egy másik cég és más formátumban kezdtek el dolgozni, ennek vannak jó oldalai (például sok a táblázat és más egyszerűsített rész), de vannak elemek, amik a régi formulából megmaradtak vagy még rosszabbak lettek (például a havi átlag hőmérséklet és csapadékmennyiség táblázatáért járna a szégyenpad a készítőknek és annak, aki erre rábólintott).
Az ország lényegében egy arisztokratikus köztársaság, ahol az uralkodó grófot az ország nagyvárosainak polgármesterei választják. Nekem szimpatikus ez a felállás, és a városok leírásai is érdekesek lettek, habár a polgármestereik lehettek volna mélyebb karakterek, de azért vannak pletykák és kalandkampók mindegyikhez írva.
Szerkesztettség tekintetében még ebben a rövid harmincöt oldalban is vannak fölösleges részek (például a Müden szomszédairól szóló rész teljesen fölösleges helykitöltés), de ugyanígy vannak redundáns részek (a városok polgármestereiről szó van a városoknál és az NJK-knál, de nagyjából ugyanazt írják le másképpen).
Nagyon furcsa (már a harmadik kiadás idejére emlékeztető) rész az egyes városok lakosságára vonatkozó statisztikák (életkor, szinte, kaszt stb.) Ez pont az a dolog, amit én is megcsináltam tíz éve (mert hülye voltam, azért), de valójában nincs rá szükség.
Specialitása
Müden a brechtüri régió egyik legerősebb állama, amelyben sok lehetőség van belső politikai intrikákra és komoly külpolitikai csatározásokra is. Ha egy kompetens és tipikus brecht állam vezetői szeretnénk lenni, akkor erre a célra pont megfelel.
A Müden grófját játszó játékosnak szembe kell néznie azzal, hogy a hatalmával szemben mások is versengenek, (nem úgy, hogy el akarnák venni a címet, hanem hatáskörök, lakossági támogatás és tisztelet tekintetében az ország korábbi grófjának jobb keze Melisandre Reaversbane a királyi flotta admirálisa akár a karakter fejére is nőhet.
Pro
- Érdekes köztársasági jellegű ország, ahol odafigyeltek, hogy sok nevesített karakter legyen és kellőképpen szövevényes legyen a belső hatalmi hálózat
- Az országban működő banditákról szóló rész habár nem váltja meg a világot, de legalább ad valamit a mesélő kezébe
- Van egy-két jó összefoglaló táblázat, csak eldugva a pdf-ben
- A pletykák és rejtélyek rész elég jól használható
Kontra
- Erősen fapados kivitel
- Helyenként túl részletező ott, ahol fölösleges és elnagyolt/hiányos, ahol pedig plusz információk kellenének
- A fővároshoz nagyon hiányzik egy térkép, önmagában a fontos helyek felsorolása jó lenne, de ez hiányzik
- Az elérhető pdf-hez csak egy kis wayback machine varázslattal lehet hozzájutni a tartományi szintű térképhez
Ha csak kampányhelyszínnek használnád
Müden a Brechtür olyan pontján helyezkedik el, ahol könnyű kalandokba keveredni, vagy összeakaszkodni szörnyekkel vagy banditákkal. De ehhez sokat kell a mesélőnek hozzátenni, és kalandok nagyon gyakran nem Müdenben játszódnának.
Összességében egy ígéretes, de nem túl jó kiadványról van szó, amelyet lehet használni, de talán elég a Havens of the Great Bay doboz.
Osztályzat: 2.5 (vegyes)
Egyszerre kevés, hiányos és túl részletező. Láttunk rosszabbat ebben a sorozatban, de nem az igazi.
Kavicsok a margón 