Minden világba kellenek olyan ellenfelek, akiket lelkiismeret-furdalás nélkül le lehet gázolni. A Birthright annyiban bolondítja meg a helyzetet, hogy kapunk pár mitikus erejű egyedi szörnyeteget, akik birtokléptékben is veszélyt jelentenek a játékosokra.
A varázslás, az egyház építés és az uralkodás összetett tevékenység és egy okos szerepjáték kiadó nem felejt el célirányosan kiadni pár könyvet, amely további tápokat és lehetőségeket biztosítanak
1. Blood Enemies
Kiadás éve: 1995
Író: slade
A könyvről
A Blood Enemies az alapdoboz megjelenésének évében jött ki, ami meg is látszik rajta, mert itt még a korai ihlet és ötletmorzsák sokkal karakteresebbek voltak, és kifizetődik az előzetesen évekig beletett munka. Ez lényegében egy szörnykönyv, amely a világ leghatalmasabb lényeit a kimondhatatlan (és a cikksorozat során többször is rosszul írt) awnsheglieneket mutatja be (nevezzük őket förtelmeknek).
A Birthright világában a szörnyek sokkal ritkábbak, és ha összeakad az ember eggyel, akkor az már egy epikus küzdelem része. Az awnsheglienek mind az egykori árnyékisten Azrai vérvonalát hordozzák az ereikben, ezért a gonoszság és a pusztítás hírnökei a világban (vannak kivételek). A világban többen is szert tehetnek erre a vérvonalra (több förtelem háttérsztorijában szerepel jó szándékú halandó, aki megöl egy kisebb awnsheglient, amitől át változik), de ez a könyv kifejezetten azokat tartalmazza, akiknek birtokuk is van, így méltó ellenfelei lehetnek a karaktereknek.
Egységesen a következő szerkezetet követi mindegyik bejegyzés:
1. Kezdenek (ahol lehet) a förtelem saját beszámolójával. Itt a legtöbb lény elmeséli a saját nyomorúságos sorsát és azt, hogy miért tért a sötét útra (a készítők felhívják a figyelmet, hogy elképzelhető, hogy hazudnak, vagy átszínezik a valóságot, szóval így olvasva nem is gáz). Itt érezhetően kiélték ismét az irodalmi vénájukat, de nekem tetszett, mert bepillantást engedett a lények stílusába és gondolkodásmódjába, amire egy mesélő már fel tudja építeni szerepjáték szempontjából a lényt.
2. Ezután jön egy rész, ahol pletykákat, szóbeszédeket és alternatív beszámolókat kapunk a lényről. Itt a mesélő dönti el, hogy mi az igazság. Profin megoldás kalandkampók bevezetésére.
3. A lény statisztikái. Habár nem sokat játszottam AD&D-t nekem az volt a benyomásom, hogy a legtöbb nem csak magas szinteken elérhető ellenfél, hanem alacsony szinten is üthetőek.
4. A lény birtoka. Egy részletesebb leírást kapunk a birtokáról, erőforrásokról, hadseregekről és másokról. Mivel ez a szetting lényeges oldala, jó, hogy megkapjuk.
A könyv gerincét a nagyobb förtelmek leírása adja ki, de ezt követi még egy fejezet, amelyben kisebb (uradalommal nem rendelkező) Awnsheglienek szerepelnek statisztikák nélkül Itt azért van még pár gyöngyszem, akiket fel lehet használni a játékaitok során.
A függelékben még kapunk pár új vérképességet (közöttük olyanokat, mint a hosszú élet vagy bűbájos aura). Szerintem jó, hogy itt vannak, de nagyon táposak, ezért habár játékosoknak is adhatóak, én nem javasolnám.
Ha nagyon le akarnám egyszerűsíteni, akkor az alapdobozokban szereplő rengeteg förtelem és birtoka van részletesebben kidolgozva. Az egyes förtelmekre vonatkozó minden fontos információ kompakt módon, egy helyen megtalálható, ami nagyban megkönnyíti a mesélő dolgát. Csak kimásolod/nyomatot azt a három-öt oldalt, ami a kampányod szempontjából releváns, és már mesélhetsz is. Egy Birthright mesélőnek kihagyhatatlan kiadvány (hacsak nem vagy gyűjtő, akkor szerintem elég a digitális példány).
Top 10 Awnsheghlien
Nem akarok részletes írni, de toplistát írni mindig szórakoztató, ezért ezzel kerekítem le ezt a bejegyzést.
10. The Basilisk [Baziliszkusz]
A kietlen pusztaságon uralkodó a puszta tekintetével is mérgező fenevad Csak a gyűlölet hajtja előre, és nem foglalkozik senkivel. Szerintem karakteres és érdekes szörnyeteg, akire fel lehetne építeni egy kampányt
9. The Lamia [Lamia]
A bűbáj által uralma alatt tartott katonák és zsoldosok uralta országával egy elég kompetens ellenfél. A Khinisi régióban sok érdekes förtelem van, de nekem ő a kedvencem (az alapszörnyet is kedvelem).
8. The White Witch [Fehér Boszorkány]
Igazából a KJK-sorozat Hóboszorkányának helyi megfelelője, ami miatt mégis előkelő helyre került az az, hogy az eredeti alakja egy ronda banya, de hiúságból előszeretettel visel egy Szépség gyűrűje nevű varázstárgyat (Naná! Akkor hogyan lehetett volna ilyen illusztrációt rajzolni róla?), ezzel csak az a baj, hogy amíg a gyűrűt viseli a jelleme Törvényes Jóra változik (persze ezt tudja, ezért ha kegyetlenkednie kell, akkor leveszi a gyűrűt, de ha szép Fehér Boszorkányt látjátok, akkor van esélyetek túlélni a találkozást.
7. The Magian [Mágus]
Ez a fickó bár új játékos a Ceriliai történelemben már most sokkal kompetensebbnek tűnik, mint a Gorgon valaha. Felvilágosult zsarnokságban tartja a népét (amitől azok azt hiszik jó dolguk van), egy bábot tart a nyilvánosságban, hogy játsza el őt, és meg akarja hódítani azegész világot.
6. The Serpent [Kígyó]
Félisteni kígyószörny, aki szabályos kultuszt épített maga köré. Az emberi mindenhol ott vannak, és az egyik legerősebb förtelem. Szerintem az ő machinációira és legyőzésére egy egész kampányt fel lehetne építeni.
5. The Spider [Pók]
Egykor talán egy goblin volt, akit teljesen eltorzított Azrai vére. Design szempontjából a legérdekesebb förtelem, és elég veszélyes ellenfél. Talán nem ő a legerősebb a toplistából (sőt!), de ikonikus.
4. The Banshegh [Banshee/Sikoltószellem]
Pashact népszerű elf bárónője Justina Heulough, nem érti, miért vádolja mindenki azzal, hogy ő a banshee, hiszen minden este direkt (vállalva a kényelmetlenséget) bezáratja magát hűséges kamarásával. Ennek ellenére a nappal idilli báróságot egy szellemlény kísérti. A Dr Jeckyll/Mr Hyde felállás miatt nagy kedvenc. Ráadásul a probléma sem olyan könnyen megoldható.
Most ki merné azt mondani, hogy van közül egymáshoz?
3. The Gorgon [Gorgon]
A helyi Morgoth az előkép minden mitikus méltósága nélkül. Ennek ellenére egyértelműen a szetting egyik legjobb főellenfele nagyon jó designnal és fenyegető hatalommal. Talán kicsit több benne a „90-es évek edgy, meg nem értett antihős” jelleg, mint amit ma már befogad a gyomrom, de ha Birthrightot mesélnék, biztos megjelenne a kampányban.
2. The Raven [Holló]
Pyotr Tusilov egykor közönséges hadúr volt aki a cárját követte az Árnyéksíkra, ahol megszállta egy entitás, aki magát Azrai fiának nevezi. Tusilov azóta egy teljes alakját elfedő fekete páncélt visel (ki tudja, mi rejtőzik alatt, és az alak egyáltalán még Tusilovnak tekinthető-e?). A Holló Azrai, az árnyak istenének örökébe akar lépni, és talán sikerülhet is neki. Szerintem a legérdekesebb benne, ami nincs kifejtve, és a lehetőségek (a Birthright későbbi – ki nem adott – kiadványaiban központi lett volna Azrai visszatérése, amely könnyedén a Hollót tette volna meg a főellenfélnek).
1. Rhuobhe Manslayer [Rhuobhe az Emberölő]
Az emberi pusztulásba beleőrült, félisteni elfben az a legszebb, hogy valahol igaza van: az emberek elvették az ősi földjét, kidöntötték a fákat, elpusztították a népének nagyrészét. Azrai legalább segítséget nyújtott. Habár inkább tűnik a bolíviai dzsungelben rejtőzködő Che Guevarának, mint veszélyes hadúrnak, Rhuobhe azért Azrai vérét hordozza és kellemetlen ellenfél lehet. Ráadásul, ha megrázná magát Tuornen elf királyságának trónjára is igényt tarthatna.
2. Bloodspawns. Creatures of Light and Shadow
Kiadás éve: 2000
Író: Carrie A. Bebris
Egy újabb szörnykönyv, amely a korábban itt-ott emlegetett Árnyékvilágról és lakóiról szól. Már digitális kiadványként jött ki, ami meg is látszik rajta. Nem egy jól szerkesztett kiadvány, a szörnyek listája érdekes, a leírásuk pedig részletes, de nem hozott különösen lázba. Ami miatt történelmileg érdekes, az inkább a Birthright szettingjének egészéről szól, mert a 4. kiadásban megjelenő és kanonizálódó árnyéksík a Shadowfell (talán egyszer megtudjuk, mi ennek a hivatalos magyar fordítása) valahol itt kezdett formálódni a Birthrightban.
Az Árnyékvilág a Birthrightban az árnyak és illúziók otthona, ahol a Seeming [Látszat?] a legnagyobb hatalom. Ebben a párhuzamos valóságban minden látszat és illúzió valódi, és az itteni illetve innen származó lényeknek az egyik legfontosabb tulajdonsága az átverés és a valóság megváltoztatása kisebb-nagyobb léptékben. Az alapkoncepció izgalmas, de úgy éreztem, hogy ennek a mechanikai átültetése túl nehézkes lett (Seeming score, ami az erejüket jelzi, Perception score a karaktereknek, hogy mennyire tudnak a látszatokon keresztüllátni stb.).
Összességében nekem olyannak tetszett ez az árnyékvilág, mintha a későbbi Shadowfell és Feywild egy archaikus, ki nem érlelt változatát kaptuk volna meg.
A szörnyekről nem nyilatkozom, Szerintem kifejezetten érdekes szörnyek vannak, sok tündérlénnyel és árnyékkal.
A kiadvány második felében kapunk két kalandvázlatot (Be Our Guest és Courting Danger), amelyek a könyvben felsorolt lények egy részét használja fel. Az első egy furcsa szellemsztori, a második pedig a tündér udvarok közötti harcokba enged belépési lehetőséget.
Nekem kicsit furcsa volt, hogy váratlanul kapott egy ilyen réteget a szetting, amikor eddig annyira földhözragadt volt a világ és az árnyékvilágra utalás sokkal homályosabb volt. Különösen a függelékben szereplő szörnylista (milyen alapszörnyek fordulhatnak elő az Árnyékvilágban, amik a rendes Birthrightban nem nagyon), kicsit azt az érzetet keltette, hogy szerették volna fantasztikusabbá tenni a világot, mint amilyennek eredetileg megírták. Szerintem nem tartozik a fontos kiadványok közé, legfeljebb történelmi érdekessége van.
3. Naval Battle Rules and the Seas of Cerilia
Kiadás éve: 1996
Író: Richard Baker
A Naval Battle Rules and the Seas of Cerilia lényegében a Citis of the Sun dobozos kiadványnak az újrázása volt. Talán abból a szempontból érdekes, hogy az előbbi doboz nélkül is szert lehet tenni a tengeri szabályokra, de egyébként tartalomban nagyjából ugyanazt a tartalmat kapjuk.
Rókabőr a javából, ha van lehetőséged választani a Cities of the Sun és a Naval Battle Rules között, akkor az előbbit ajánlom.
4. Book of Magecraft
Kiadás éve: 1996
Író: Jean Rabe és Ed Stark
A Book of Magecraft egy hasznos kiegészítő mindenkinek, aki mágus karaktert akar játszani Birthrightban. Elég részletesen elmagyarázza a könyv a mágia működését, a mágikus források és ley-vonalak működését. Kapunk egy fejezetet Cerilia pár hatalmas mágusáról (statisztikákkal és a stratégiájukról, amiből a játékos is tanulhat.
Az alapdobozban szerepelt a Magician kaszt (egy butított varásztudó, aki az illúziókra specializálódott), ehhez még megkapjuk a Seert (ugyanez jósmágiával). Plusz szerepel itt pár Kit is, mint az udvari mágus, az alakváltó vagy az illuminátor (fénymágus), orákulum stb.
Nekem a kedvenc fejezetem innen a The Royal College of Sorcery leírása, amely az anuiri varázslóakadémia működését mutatja be (van egy térkép is az Akadémiáról). Hazsnos kis fejezet, de nagyon speciális kampányokhoz.
Kapunk egy fejezetet Birthright specifikus varázstárgyakról. vannak közöttük hasznosak (mint Tollka zsákja, amelyben 6d6 hollótoll van, amelyből egyet kihúzva egy hírvivő hollót lehet idézni), komikusak (Bűvész kalap, amelyből bármilyen állatot lehet előhúzni) és hatalmasak (különböző ereklyék, amelyek a vérvonalakhoz igazodnak, vagy a ley-vonalakat manipulálják).
Természetesen kapunk új varázslatokat (közönségeseket és uradalmiakat egyaránt), illetve meglévő varázslatoknak a csatatéri változatát is.
Az utolsó fejezetben nyolc új szörnyet kapunk, amelyek megjelenhetnek egy mágus közelében nagy hatalmú szolgaként vagy ellenfélként. Elég förtelmes kreatúrák.
Szerintem egy közepes-jó kiadványról van szó, amelybe érdemes beruháznia annak, aki mágust akar játszani. Jól összefoglal mindent, amit egy varázslóúr játékosának tudni kell (talán többet is), és mesélőként is vannak hasznos eszközök benne.
5. Book of Priestcraft
Kiadás éve: 1997
Író: Rich Baker, Dale Donovan, Duanne Maxwell és Ed Stark
Birthright isteneit kicsit semmilyennek éreztem, ebből a szempontból ez a könyv maximálisan túl teljesít: mindent megtudunk az istenekről, az egyházakról (mindegyik a korábbi dobozokban szereplő egyház megemlítésre kerül). Megtudjuk, hogy mit csinálnak a papok, hol vannak szent helyek, mi az istenek tanítása. Egy „Faiths and Pantheons” kiegészítő ehhez a világhoz, és annak jó. Talán kicsit részletesebbe az én ízlésemnek, de legalább van miből építkezni.
A templom típusú birtokokhoz is kapunk pár jó tanácsot, ez inkább hosszú, mint érdekes, de legalább minden egy helyen van a papot játszó játékosnak. Szerepel itt egy csomó új varázslat (közönséges, uradalmi és csatában használható varázslatvariánsok). A könyvet egy varázstárgyakról és ereklyékről szóló fejezet zárja le.
Összességében egy közepes kiadványról van szó, az istenekről szóló rész és az új varázslatok jó, de a többi inkább felejthető vatta. Pap karaktert játszó játékosoknak hasznos lehet.
6. Book of Regency
Kiadás éve: 2000
Író: Ed Stark
Ez is már pdf-ben jött ki, a termékvonal befagyasztása után. Egy nagy kiadvány, amely minden régens játszó karakternek hasznos információkat tartalmaz. Az első fejezet a különböző népek kormányzatáról és uralkodóiról szól röviden. Inkább helykitöltésnek jó, de van pár megfontolandó dolog.
A második fejezet az alapdoboz meglévő szabályait egészíti ki és pontosítja. Én például nagyon örültem, hogy végre kapunk a különböző vérvonalakhoz külön táblázatot, amelynél ki lehet dobni a vérből adódó különleges képességeket. Ez az alapdobozban nagyon rossz volt, de itt kijavították és még az ebben a könyvben szereplő újabb képességéket is beleírták a táblázatba. Ezt nevezem erratának!
Ezen kívül meglepő módon kapunk egy pár oldalt, ami arról szól, hogy egy karakter hogyan válhat awnsheglienné. Ennek örültem, de sajnos a mögöttes mechanika nincs igazán kidolgozva, ami talán azért jó, hogy így a karakterek nem ácsingóznak annyira a tápokra. De egy mesélő kezében érdekes lehet, ha egy kicsit szürkébb karakter legyőz egy ilyen lényt és váratlanul elkezd átváltozni. Vajon mit lehet tenni, mielőtt a karakter megőrül és szörnyeteggé válik?
A jogi (law) jellegű birtokok kapnak egy külön fejeztet, mivel ezek a legnehezebben megragadhatóak és legközönségesebbek, ezért örültem, hogy kapunk konkrét példákat a különböző szintű jogi birtokok miként nézhetnek ki a játék fikciójában. Kapunk tippeket arra, hogy miként meséljük és kezeljük azt, ha egy tartományban többeknek van kisebb jogi birtoka, ami szintén jól jön játék közben. Érdekes (anakronisztikus, de internetes vitaindításra jó) rész a különböző jellemű uralkodók és a jogi birtokuk működési stílusának leírása. Ez a fejezet nagyon hasznos minden Birthright mesélő és játékos számára.
Kapunk egy külön fejezetet az uradalmi akciókra, ahol az alapdobozos cselekedetek magyarázatán túl újabb opciókat is kapunk (közöttük olyanokat, amik más kiegészítőben korábban szerepeltek, de így legalább minden egy helyen megtalálható).
Van egy fejezet különböző uralkodó típusokról és stratégiákról (hozzá pár fontos NJK statisztikáival). Én mesélőként inkább a statoknak örültem.
Ugyanezt megkapjuk a segítő, tanácsadó és csatlós NJK-k tekintetében is. Utóbbiaknál jobba örültem volna ideáltipikus karaktereknek és nem konkrét személyeknek (bár a csatlósoknál ezt megkapjuk). Kapunk pár gyakorlati jótanácsot arra, hogy ha valaki nem uralkodót, hanem annak jobbkezét szeretné játszani.
A következő fejezet a dinasztiákról szól, amelyből a legfontosabb elem a karakter utódjának kijelölése és kinevelése. Ebben a témában inkább gyakorlati tippeket kapunk és pár javasolt bónuszt az utódoknak, ha beütne a baj és a karakter idő előtt fűbe harapna.
A hadseregek és hadvezetés szintén kapott egy külön fejezetet, ennek egy része hasznos kiegészítő szabályokat tartalmaz az egységek erősítésére és hírnevére. De a leghasznosabb elme az a két oldal amelyben minden nép katonai egységének a statisztikái össze vannak gyűjtve egyetlen táblázatba. (Plusz kapunk üres csata kártyákat, ha saját egységeket szeretnék készíteni).
Az utolsó két fejezet az új kitekről (king errant, merchant prince, warrior-king) és varázstárgyról szól.
Mindent egybevetve szerintem egy nagyon hasznos és kiegészítő minden Birthright mesélőnek és játékosnak, az a gyanúm, hogy az itt szereplő anyagok egy része eredetileg a javított második kiadású Birthright alapdobozba került volna bele, amit 1998 környékén kaszált el a TSR.
Kavicsok a margón 