Haldokló Nap Árnyéka – Hórusz Lánya 4-5.

Haldokló Nap Árnyéka
Hórusz lánya [S02]
4. rész: Egy éjszaka Rauthilban
5. rész: Megérkezés Murghyrba

Idő: v.sz 1373 Ches 25-28. (Birodalmi időszámítás 3509)

Csapat:
Enkidu (untheri ember barbár 2./harcos 2./tolvaj 1. szint) utcagyerekből veszélyes harcos, opportunista csempész és „üzletkötő” lett. Jelenleg a Kékhajó Kompánia nevű kereskedő és bűnszervezet vezetője
Kafele (azulduthi ember boszorkányos parittyás 5. szint) rendkívül karizmatikus 17 éves radikális ifjú, egykori rabszolgából most egy föld alatti fáraóhoz hűséges kultusz vezetője, a radikális társadalmi reformok híve. Időnként különös álmai vannak.
Methot (aasimar paladin 5. szint, Thot vérvonalából), Thoth istenség vérvonalának nemes lelkű és becsületes harcosa. Az Íbisz Árnyai nevű fegyveres csoport vezetője, Shusseli lord. Politikailag inkább a Status Quo és az arisztokrácia védelmezője.
Thotmesz (mulhorandi ember Thot-pap 5. szint), egykori varázslótanonc, aki rendkívül intelligens, de a társaskapcsolatok finomságai megrémítik. A geldanethi Thoth kultusz oltárszolgája.

1. Irány Rauthil!

A maerlari felfordulás után forró lett a csapat lába alatt a talaj. Ráadásul egyértelművé vált, hogy Imthalos tudni fog az érkezésükről, így Murghyrba már jó eséllyel felkészülnek rájuk. Thotmesz Üzenet varázslattal váltott pár szót a megbízójukkal Tuunwen nagymesterrel, aki biztosította őket arról, hogy meg fogja keresni a „vakondot” a saját szervezetében és csak a naphercegnő előkerítésére koncentráljanak. Illetve megtudták, hogy a karavánban Haptu a Trón Látnokai nevű a fáraóhoz hűséges varázslórend tagja.

A csapat úgy döntött, hogy habár csábító lenne átvágni a sivatagon, de egyben tartják a karavánt és Rauthilon keresztül mennek. Methot felidézte, hogy a város frissen kinevezett prefektusa Ethnessus szintén az előző nagyvezír bizalmasa volt, így feltehetően szimpatizálna a csapat Status Quo/Új Nap felé hajló irányaival és talán nem Rezim nagyvezír embere.

Másnap hajnalban egy üstökös véltek meglátni az égen. Ez Kafelét és másokat is nagyon felizgatott. Totmesz persze valami baljós előjelet vélt kilátni ebből, de Kafele biztos volt benne, hogy ez jó előjel. Haptuval a karaván jósával konzultálva csak annyira jutottka, hogy fontos égi mozgások jele, de feltehetően nincs közvetlen kihatása a mostani küldetésükre.

Út közben az egyik estét a Keselyű Szerájnál töltötték, ahol gyanús fegyveres alakokat szúrtak ki (mint kiderült egy Gargan nevű bandita emberi voltak, akik innen keletre a Hajnal úton szoktak fosztogatni, de ezt a környéket védelmi pénzért cserébe megkímélik). Habár Mehtot szívesen ellátta volna a bajukat (állítólag a közeli sivatagban egy romban volt a fészkük), de ragaszkodtak a küldetéshez.

A Szerájban Enkidu szocializálódott és kiderítette, hogy a közeli Sultim városa Anhur, a háború istenének, szent városa egy olyan hely, ahol mindenki nyíltan fegyvert visel és nagyon szabadosan élnek az emberek, emiatt veszélyesebb egy átlagos mulhorandi városnál. Murghyrban egy Sankar Muritan bej nevű választott hadúr uralkodik tandemben Imthalos főpappal, aki afféle mulhorandi nagykövetként van jelen. A murghömiek között egyre többen vannak a szakadár szelleműek, akik már névleg sem szeretnének a mulhorandi fáraó uralma alatt maradni, de a mostani bejnek megfelel a jelenlegi állapot.

Másnap reggel a csapat alaposan körbenézett a karaván körül, de úgy tűnt, hogy Gargan emberei nem nyúltak hozzá a cuccaikhoz. De Kafele észrevette, hogy az éjszaka folyamán egy magányos lovas áthaladt a Szeráj közeli úton. Meg voltak győződve róla, hogy Rezim emberéről van szó.

Ezután a csapat – amennyire lehetett a szekerekkel – sietett északi irányba. Enkidu lóháton ment, abban bízva, hátha utoléri a lovast, de nem járt sikerrel. Aznap estére Rauthil déli hidjához értek.

A hídnál Enkidutól az őrök elkérték a papírjait, de mivel látták, hogy van veteránoknak adott fegyverviselési engedélye és különleges megbízatásról szóló papírjai, ezért habár untheri, nem zargatták. Enkidu kérdéseire lemondták, hogy járt itt egy magányos lovas, akinek nagyvezíri pecsétje volt. Alig fél órával ezelőtt érkezhetett a városba. Elmondták, hogy a város egyik legjobb fogadója a falon belül található Teljesen Ártalmatlan Tűzgolyó, a másik pedig a városfalon kívül köze a Könnyező Ízisz Szoborhoz és a folyóparthoz a Rézcsengettyűk Fogadó, amelyet egy félszerzet família igazgat.

Lassan megérkeztek a többiek is és úgy döntöttek, hogy a feltűnés elkerülése végett – és ha menekülni kell a városból, akkor könnyű legyen – a városfalon kívül szállnak meg a Rézcsengettyűkben.

A csapat ismét nem sokáig maradt egyben. Methot, Thotmesz és Ízisz-Terra elmentek a közeli Könnyező Ízisz szobrot megnézni. Enkidu a városban akart körbenézni. Míg Kafele, habár nem voltak a saját kultuszának „alvó ügynökei” a városban azért elindult a folyópart szegénynegyedében nyitott gondolkodású embereket keresni az Új Nap szolgálatára.

2. Enkidu párbaja, a bajba jutott írnok és a Shusseli-modell

Enkidu és hűs jobbkeze Sakálölő besurrantak a városba, és ott elmentek a Teljesen ártalmatlan Tűzlabda nevű fogadóba, ami a helyi elit egyik törzshelye. A fogadóban rövid kérdezősködés után az egyik asztalnál látták, hogy pár magas rangú Hórusz-Ré pap és sleppje egy vörös-arany páncélos díszes sisakját az asztalon tartó lovaggal iszogatnak és tárgyalnak. Enkidu megtudta, hogy a helyi Hórusz-Ré kultusz nincs jóban az új prefektussal, és őrzik az informális befolyásukat, így ha valaki itt üzletelni akar, akkor velük is meg kell egyezni (az asztalnál ott ült egy Psihori nevű gazdag kereskedő is). Enkidu kiszúrt egy fiatal előkelőt, aki egy szép hölggyel vacsorázott a papok asztala közelében. Úgy döntött, hogy a figyelemfelhívás sajátos formáját választja, és elkezdett provokálni. Italt küldött a szép hölgynek, amit azok elutasítottak, erre Enkidu az etikettet durván sértve újra elküldte az italt, amire a fiatal nemes (mint kiderült Altaksas úr) felállt az asztaltól és számonkérte az arcátlanságot. Szó szót követett és a fogadó közepén kardot rántottak egymásra.

Rauthil térképe

Mint kiderült az előkelő ficsúr a párbajtőr mestere volt, amivel meglepte Enkidut. Több súlyos vágást is kapott ellenfele gyorsan cikázó pengéjétől, de Sakálölő a fogadóban váratlanul képződött küzdőtéren elkezdett kellemetlenkedni (felboruló szék, zavaró mozgás stb.), és ezzel Enkidu annyira fordított az álláson, hogy az ellenfele megadta magát.

Az asztaltól felállt az egyik magas rangú Hórusz-Ré pap, aki gyógyítást mondott Altaksas úrra majd finoman jelezték Enkidunak, hogy örüljön a győzelmének és távozzon. Így is tett Enkidu, aki érezte, hogy kis híján otthagyta a fogát a párbajban.

Eközben Kafele a folyóparton húzódó ősi monumentális gátrendszeren ücsörgő férfiakkal beszélgetett. Hirdette az Új Nap eljövetelét és a fáraó dicsőségét, a dolog olyan jól sikerült, hogy meghívták a közeli Krokodil és Lándzsa nevű fogadóba, ahol még folytatta az igehirdetést és elmondta, hogy miként lázadtak fel két napja Maerlarban a szegények az elnyomó Piacfelügyelő zsarnoksága alól. A helyiek alig hittek a fülüknek. Ennek ellenére Kafelének sikerült elhintenie a kultuszának magjait a városban.

Eközben Methot és Thotmesz megvacsoráztak a Rézcsengettyűben (láthatóan egy fiatalok és bohémok által látogatott helynek tűnt a közönség alapján). Váratlanul egy régi ismerősbe akadtak bele: Ptarakisz lovag került elő, akit ők mentettek meg még tavaly. A lovag lemesélte, hogy egy kisebb Hórusz-Ré lovagokból álló csapat mellett szolgál. Elmesélte, hogy Nuena gyermeke a kis Ptarahórusz jól van és gyorsan fejlődik. Elmondta a lovag, hogy továbbra is gyengéd érzelmeket táplál Nuena iránt és azt tervezi, hogy megkéri a kezét, de nem áll túl jól anyagilag. erre Methot nagyvonalúan háromszáz aranyat számolt le neki, hogy előrébb léphessenek Nuenával. A lovag láthatóan megilletődött a nagyvonalúságon. A vacsora után még megnézték a Könnyező Ízisz Szobrot, ahol drága füstölőket égettek és más áldozatotokat mutattak be az istennőnek.

Aztán amikor Kafele elindult visszafelé észrevette, hogy egy magányos hivatalnok pár tekerccsel sétál hazafelé, amikor hat rabló körbevette. Kafele gyorsan közbelépett és egy mennydörgéshullám varázslattal eltett kettő láb alól a többieket pedig elkergette. A rémült hívatlanok Toren néven mutatkozott be, és Kafele kérdezősködésére elmondta, hogy a prefektusi hivatalban dolgozik Hórusz-Ré oltárszolgájaként. Toren megkérdezte, hogy az ifjú Kafele a prefektussal vagy a főírnokkal van-e, majd kiderült, hogy a hivatalnok kodifikátor és érzékeny iratokat csempészett ki a Tekercsek Házából, hogy ott folytassa a munkáját a prefektus megbízásából távol a Főírnok szemétől. A tekercseken egy rabszolga felszabadítási tervezet szerepel a városra vonatkozóan.

Kafele a saját védelme érdekében magával rángatta a Rézcsengettyűbe, ahol már mindenki ott volt. Itt Toren elmondta, hogy az új prefektus az Új Nap híve és szeretné javítani a szegények és a rabszolgák helyzetét a városban, ezért őt bízta meg a rendelettervezet megírásával. Methot, aki nagyon büszke volt a Shusselben elfogadtatott egykori rabszolgák státuszát szabályozó rendeletre felajánlotta, hogy a nála lévő példányát eljuttatná a prefektushoz, de lehetőleg ezt diszkréten kezeljék (nem akarták magukra vonni nagyon az ellenség figyelmét). Habár Kafele a teljes szabadság pártján állt (neki Methot rendelet túlságosan középutas volt), de megbeszélték, hogy a csapat elkíséri Torent a Shusseli-modell kéziratával a Prefektusi Palotához.

Éjszaka közepén értek – a keleti kapun keresztül – a Prefektusi Palota előtti térhez, ahol egy gyanús kordét húz alak ment végig. Habár orgyilkosokra számítottak, azok nem jöttek. Toren bejuttatta a tervezetet, majd megköszönte, hogy megmentették az életét és a segítséget.

3. Csempészek és zarándokok

Mielőtt még eljuthattak volna a fogadóhoz a Keleti Kapun kilépve az éjszaka közepén egy nehéz ládákat cipelő társaságra figyeltek fel. Amikor a meglátták a karaktereket megpróbálták eladni a ládákban lévő borokat. Methot biztos volt benne, hogy lopott áruról van szó. Amikor a csempészek látták, hogy rossz emberekkel akadtak össze és megpróbáltak elmenekülni, akkor Methot az egyiküket halálra sújtotta. A kiérkező városőröknek átnyújtották a borokat (amikről kiderült, hogy az egyik helyi nagytekintélyű család készletéből lehetett ellopva. A városőr megjegyezete, hogy rájár a családra a rúd ma éjjel, mert nem csak ezeket borokat lophatták el, hanem az este folyamán egy fogadóban párbajban majdnem végeztek a család örökösével is…

Methot üzent a városőrökön keresztül a családnak jókívánságaival, majd távoztak.

Másnap reggel hamar útra keltek és siettek Murghyrba. Útközben tizenkét Nephtys szimbólumát viselő zarándokkal találkoztak. A csapat kikérdezte őket a városról, és elmondták, hogy a prefektus a szakadárok merényletei miatt megerősítette az elmúlt napokban a palotájának védelmét. Amikor egy toronyról kérdezősködtek (mert az információjuk szerint a Neferti Naphercegnőt egy ilyenben tartják fogva), akkor elmondták, hogy Imthalos palotájának van egy tornya… A csapat megköszönte az információkat és folytatták útjukat keletre.

Mesélői megjegyzés: ez inkább egy köztes epizód volt, amelyet véletlen találkozások és a karakterek döntései irányítottak. Talán kicsit túl aggódták magukat a játékosok, de pont így volt jó. A mozaikos összevisszaság és a véletlen találkozások (írnok, kordé, csempészek, zarándokok) kezelésére jó mintát kaptam Narmor Katalónia-kampányánál, remélem, hogy a végeredmény koherens lett és szórakoztató.

***

1. A mantikórok

A csapat a zarándokokkal való találkozás után folytatta az útját Murghyr felé, este még letáboroztak, de nem történ semmi érdemi. Másnap az út a Rauthil-folyó mentén haladt, északról füves dombokon túl már a Napkelte-hegység csúcsai is fel-feltűntek. Váratlanul Thotmesz bagoly famulusa kiszúrt egy csomó vadpónit és három mantikórt, akik éppen egy ember holttestét rágcsálták. A csapat úgy döntött, hogy előre lovagolnak (csapdától tartottak), hogy végezzenek a fenevadakkal. A csapattal tartott még Ani az álruhás földgenasi nemeslány, Énok Methot fegyverhordozója, Sakálölő Enkidu jobbkeze és Dúnlang a chessentai zsoldos.

A mantikórok kemény ellenfélnek bizonyultak. Először Enkidu próbálta a korábban beszerzett mágikus nyílpuskájával leszedni az egyiket, de nem lőtt elég jól. Mivel Thotmesz kiszúrta, hogy a szörnyeket a folyótól délre fekvő kis ártéri szigetek közül egy turbános alak irányítja, ezért az untheri inkább odaadta a nyílpuskát az egyébként eléggé tehetetlenül bámuló Aninak (aki Kafele háta mögé bújva leste az eseményeket). Enkidu ezután előre surrant, hogy a folyóba ugorva víz alatt közelítse meg az ellenfelet.

Methot hősiesen küzdött a mantikórokkal, akik közrefogták, hogy széttépjék. Kafele a szokásához híven halálos elszántsággal szórta az átkokat és a parittyalövedékeket. Aniról meg kiderült, hogy ösztönös érzéke van a nyílpuskákhoz és szórta a röpködő bestiákat. Thotmesz varázslataival támadta az ellenfeleket és támogatta a többieket. Dúnlang hasznosnak bizonyult az íjával, de Thotmesz kiszúrta egy alkalommal, hogy a chessentai a több sebből vérző Methotra Gyógyító Szó varázslatot is mondott. Thotmesz és Dúnlang a csata után váltottak pár sokat mondó pillantást, amiből a Thot-pap értette, hogy a másik nem akar erről beszélni.

Ezalatt Enkidu a víz alatt kiúszott a fák gyökerei közül és elkapta bőr ruhás turbános alakot. Pár ütéssel ártalmatlanította, hogy kikérdezzék. A fickó Kamil néven mutatkozott be, és a folyó menti kis szigetek szuverén uralkodójaként mutatkozott be, aki szabadon él a természet törvényei szerint. Egyértelműen druidának tűnt és kicsit bolondnak. A csapat végül megkönyörült rajta. Amikor Murghyrról kérdezték, akkor elmondta, hogy tudomása szerint Imthalos prefektus szívesen hetyeg fiatal lányokkal, ami elborzasztott mindenkit, illetve szörnyű dolgokat gondoltak szegény Naphercegnő sorsáról.

A csapat másnap este ért Murghyr külvárosába. Látták, hogy a nagy áradások nem kímélték a környező földeket, mert hatalmas területek kerültek víz alá, habár a város épnek tűnt, sőt kifejezetten cicomásnak és gazdagnak látszott.

Megbeszélték, hogy a nyugati mulhorandiak által lakott negyedben a Büszke Sárkány Fogadóban szállnak meg (ahonnan rá lehet látni Imthalos fészkére, a Prefektusi Palotára). Míg Methot intézte a szállást, addig a többiek más úton jártak.

2. Információgyűjtés

Kafele emlékezett egy helyi fafaragóra, akivel még Mishtanban dolgozott együtt, ezért megkerülve a várost elnézett hozzá, hogy információkat gyűjtsön illetve felmérje a helyi kultikus csoport összetételét.

Omár a fafaragó örömmel fogadta az Új Nap ifjú prófétáját és elbeszélgettek a helyi ügyekről és a Szabadság Házának eljöveteléről. Omár megerősítette az értesülést Imthalos vonzalmát a fiatal lányok iránt, állítólag a kedvenceit arany parokába öltözteti és a tenyerén hordozza őket pár évig, majd eltűnnek: eladja őket rabszolgának vagy kiházasítja őket. Öt éve volt egy nagyobb felfordulás a palotában, akkor Omárnak kellett készítenie egy új baldachinos ágyat, de ő maga nem jutott be akkor a palotába.

Murghr városának térképe

Kafele ezután még tarott némi ideológiai tovább képzést, ő maga pedig kapott Omártól egy fából faragott talizmánt nyakláncnak, amely „megvédi őt”.

Eközben Enkidu és Thotmesz az összekötőjükhöz Nark-Anthonhoz mentek, aki ékszerész volt és Tuunwen nagymester kémhálózatának egyik tagja. A városkapuban kikérdezték őket arról, hogy nem Methot úr kíséretéhez tartoznak-e, mert Murghöm beje már várja érkezését (úgy tűnik tényleg megelőzte őket a hírük). a páros mindent tagadott és elmentek az ékszerészhez.

Míg az ékszerek között válogattak a férfi elmondta nekik, hogy nagy a feszültség a városban, mert attól tartanak, hogy északról az Alabástrom Toronytól elhívja Imthalos főpap a Napkelte Fivérei nevű Hórusz-Ré hitű szent harcosokat, hogy rendet tegyenek a lázongó városban.

Elmondta továbbá, hogy tényleg idegen zsoldosokat fogadott fel a főpap a sajt védelmére és tegnap egy vörös páncélos Hórusz-Ré paladin érkezett Skuldból a palotájába. Az ékszerész átnyújtott nekik egy térképet amely nagyjából ábrázolta a palotát, illetve elmondta, hogy van egy embere, aki be tudja juttatni őket a palota nyilvános részébe (ahol a prefektusi hivatalnokok dolgoznak). Ott talán megtalálhatják azokat az iratokat, amikre szükségük lehet.

Közben Enkidu megvásárolt egy mágikus gyűrűt (Ring of Evasion), amelyre Thotmesz adott egy kis kölcsönt, pedig egy gyöngy nyaklánccal szemezett, amit szerelmének (?) Tutuhessának adhatott volna.

Eközben Methot alaposan kiválasztotta a szobájukat. Xasan a fogadós eléggé beszédesnek tűnt és finoman rákérdezett, hogy Methot nem azért jött-e ide, hogy „rendet csináljon”, mert ilyen híre van erre felé, Shusselben is akkor érkezett, amikor káosz volt, és a helyiek aggódnak, hogy ide is katonák vezetésére érkezett. Methot mindent tagadott, ami láthatóan megnyugtatta fogadóst.

Közben Asef atya – egy Hórusz-Ré papa Imthalos szolgálatában – beállít és átadja a meghívást Methotnak, Ízisz-Terrának és még hat kísérőjének aznap estére Imthalos palotájába, mert a prefektus szeretné méltó módon megvendégelni Thot vérét. A főpap utasításai szerint, amikor az utolsó nap sugarai kihunynak, akkor érkezzenek, se előbb, se később.

A csapat délután újra együtt volt és úgy döntöttek, hogy kockáztatnak – főleg azért, mert nem volt hivatkozásuk arra, hogy egy ilyen meghívást elutasítsanak – és elmennek a vacsorára. Közben ötleteltek, hogyan lehetne Imthalost megvezetni vagy legalábbis nem skorpióveremben végezni az éjszakát…

A játékalkalom végén nagyjából a következő volt a terv a vendégsereggel kapcsolatban: Methot és Ízisz-Terra, Enkidu, Kafele és Thotmesz, továbbá Énok Methot fegyverhordozója, Haptu a jós, Pawan a karavánmester. Ezalatt Sakálölő pedig Nark-Anthon emberével bemenne a prefektusi irodákba átnézni az iratokat…

Mesélői megjegyzés: időhiány miatt ez a játékalkalmunk kicsit rövidebb és eseménytelenebb volt, az elején a mantikórokkal folytatott csata több időt elvett, de már kellett nagyon a játékba egy tisztességes harc.