Körkörös hexcrawl project (crafting először és utoljára a blogon)

Alaphelyzet

Az utóbbi időben eléggé rápörögtem a világépítés apró finomságaira és fizikai paramétereire, de a mostani írásom apropóját egy tavaly decemberi kicsit túlírt modulvázlat adta. A DnD facebook-csoport karácsonyi körbeajándékozása során valaki egy sci-fi kalandötletet várt, és az én kalandötletem egy terraformált hold volt, amelyet fák borítanak. A vázalt elérhető (munakcím: A Zöld Hold órái), de még nem sikerült kibontanom, mert előzetesen egy problémát akartam megoldani. A kaland helyszíne a hold felszínének egésze lett volna, amely olyan kicsi, hogy viszonylag könnyedén körbejárható szárazföldi úton is (az eredeti vázaltomban 24 órát írtam). A terv egy „körkörös hexcrawl” megteremtése volt, mert persze nem bírtam a megalomániámmal.

Akkor friss volt az ötlet és lelkes is voltam, aztán neki is álltam térképet rajzolni és a körökörösség ábrázolásának problémáját megoldani. És ekkor jöttem rá, hogy ez egy olyan probléma, aminek a megoldása lehet, hogy meghaladja a tudásom, illetve egy sor olyan szempont is van, aminek a kezelésére kulcsfontosságú ahhoz, hogy a dolog játszható is legyen:

1. Egy hold mint háromdimenziós, nagyjából gömb formájú dolog kivetítése két dimenziós térképpé mindenképpen felveti a realitás, az átláthatóság és a vizuálisan esztétikus megjelenés szempontjait

2. Azt akartam, hogy a játékosaim használják a körkörösséget ezzel extra dimenziót adva a vadonbéli mászkálásnak.

3. Azt akartam, hogy ha ennyit dolgozok rajta, akkor mások számára is használható legyen tehát ha odaadom a modult és a hozzá tartozó térképet, akkor ne legyen a használata túl nehéz.

Vetítsünk vagy ne vetítsünk? Küzdelem a tudományos realitással és a játszhatósággal

Aki látott már világtérképet az tudja, hogy a cucc erősen torzított perspektívával dolgozik. A Föld gömb formája és az ezzel járó ábrázolási problémák megoldása nagyon régi térképészeti probléma, amire különböző vetületeket szoktak használni.

Tessék választani! [A kép forrása]

A mindenki által ismert vetületet Egyenlítői vetületnek nevezik, amelynek lényege, hogy középpontjában a leghosszabb szélességi körként az Egyenlítő van, és vele párhuzamosan fut a többi szélességi kör. Ehhez Képest a Föld hosszúsági körei torzultak, mert a Greenwich-körhöz igazodnak. Ez tök jó, csak ez együtt jár azzal, hogy a különböző vetületek torzítják a kontinensek tényleges méretét. Ennek eredménye, hogy Afrika sokkal kisebbnek tűnik a többi kontinenshez képest, mint amekkora valójában (erre szoktak a posztkolonializmusba frissen beavatott nagyon edgy ifjak mondani, hogy a térkép teszi a dolgát: fenntartja az eurocentirkus világképet az afrikai kontinens jelentőségének csökkentésével). A hengeres vetület biztosan nem lett volna jó, mert a gömb formát és a körbejárhatóságot nem tudom vele reálisan ábrázolni. A többi vetület pedig nagyon máshogy mutatta meg a felszínt, mint ahogy azt „szépnek” láttam.

Én első körben úgy gondoltam, hogy a „hagyományos” Föld térképet használom, mintának a térkép széleihez, és arra vetítek kis hexákat. Az első kísérletek így néztek ki.

Már itt próbáltam kompromisszumot kötni a játszhatóság és realitás oltárán, de a végeredmény inkább béna volt. A tollal írt számok azt jelölik, hogy abban az irányban elhagyva a hexet hányas számú hexre érkeznek meg.

Elég béna volt a dolog, ráadásul reprodukáltam az alap problémát: a kétdimenziós vetítés miatt nem lehet csak úgy rádobni egy hexarácsot, mert a rácsnak is torzulnia kellene az északi és déli sarkok felé közeledve. Ráadásul ekkor már találtam egy oldalt (maptoglobe.com), amely egy gömbre rávetít egy képet, így akár egy általam rajzolt térképet is. A különbségek látványosak.

A másik probléma a körutazás kezelése. Az egyik hexből a másikba lépés a térkép szélein bonyolult ugrásokat jelentene, de pontosan honnan hova? És mi történik, ha a térkép szélén elindulunk az Egyenlítő felé? Ahogy látható próbáltam nyilakat rajzolni, meg színkódozni. A végeredmény egyre kevésbé tűnt szépnek és kívülálló számára használhatónak.

Szóval elkönyveltem, hogy ez most nem megy, és a térkép vázlataimat és jegyzeteimet félretettem, hogy megegyem a karácsonyi bejgli maradékát.

Bing, mit gondolsz?

Nyáron aztán egy rendrakás közben előkerültek a jegyzeteim, és gondoltam, hogy adok a koncepciónak egy új esélyt. Mivel úgyis mindenki az AI lázában égett, ezért úgy döntöttem, hogy adok neki egy esélyt, hátha ezek a chatrobottá feldicsért keresők kidobnak valamit. először megkérdeztem, hogy miként lehet hexa rácsot rajzolni tenni egy gömbre, amire kaptam pár furcsa képet, de nem jött be. Aztán kérdeztem, hogy egész bolygó térképezéséhez szerepjátékokban mit lehetne használni. Sajnos nem jegyzeteltem buzgón, de tudom, hogy több kört lefutottam vele. Plusz megejtettem pár google keresést, és az volt a közmegegyezés, hogy nem lehet egy gömböt tisztán hexákkal beteríteni, mert kell, hogy legyen rajta pár ötszög is. Én ennek a mélyére nem mentem, de elfogadtam mint geometriai igazságot.

Végül valahogy a sok keresés közepette elém került a Traveller szerepjátékhoz kiadott ábra, ami kifejezetten arra van, hogy az űrutazó karakterek számára az egy-egy bolygón történő utazás ábrázolható legyen az egész planéta vonatkozásában. A cucc elsőre és másodjára sem volt egy klasszikus szép térkép a háromszögek és a köztük lévő üresség miatt (ott elvileg az egyik csonka hex az átellenben lévő csonka hexben folytatódik), de úgy gondoltam, hogy adok neki egy esélyt. Eddig ez volt az, ami, a legközelebb állt az előzetes elképzeléseimhez. Plusz mivel szerepjátékra volt kitalálva, ezért talán valaki tesztelte is ilyen környezetben.

Úton vagyunk

Szóval felmentem egy Travelleres oldalra és letöltöttem a sablon rácsot. Ekkor ruháztam be végre a Wonderdraftra (akkorra lett végképp elegem a Campaign Cartographerből, fél év után már vissza sem néznék). A Wonderdraft lehetővé teszi, hogy a rajzfelület alá outline-nak be tudjon az ember tenni egy másik képet, ami itt nagyon hasznos volt. Szépen megrajzoltam a szárazföldet a hexás részbe, a megmaradó vizet pedig feketére festettem, jelezve, hogy ott nincs semmi. A színséma miatt a fekete részek nem lettek annyira homogének, de erre azt a megoldást találtam ki, hogy enyhén szórt fehér réteget viszek fel, mintha a csillagokat látná az ember. Gyors kísérletezés és pár elem felpakolása után ez volt a végeredmény.

A Wonderdraft egész jól vizsgázott. Csak az alap szimbólumokat használatam. A tenger és tengerpart találkozásához köthető glow-t nem kapcsoltam ki, mert elég jó körvonalat biztosított.

A pixeleket számolgatva beállítottam a hexeket (nem lett tökéletes). De már volt egy térképem. A léptéknél arra a döntésre jutottam, hogy követve a Grognard reggelik podcast tanácsát a hexcrawlra vonatkozóan egy hex hat mérföldet fog jelölni. Ez persze azt jelentette, hogy a Zöld Hold sokkal nagyobb lesz, mint amit eredetileg akartam, de a három-négy nap alatt körbejárható kisbolygó is elég menőn hangzott. Mégsem a Kis herceg rpg-t akarjuk játszani.

Miután nézegettem a képet úgy döntöttem, hogy megnézem, hogyan is illeszkednek azok a háromszögek. Szépen kivágtam a térképet, és összehajtogattam és kívülről cellux-szal összeragasztottam a tákolmányt. Íme:

A cellux általi halál illusztrációja.

Két dolgot állapítottam meg: 1. nyomtatva az egész elég sötét lett, ezért világosítani kell a térképen, 2. Talán, ha hagytam volna ragasztani való füleket, akkor nem kellene kívülről celluxozni, hanem papírragasztó elegánsan belülről megtartaná (technika tanár származású vagy műszaki dolgokhoz affinitással rendelkező olvasóim talán már sejtik, hogy mi a gondolatmenet problémája)

Úgyhogy a képnézegetőben kivilágosítottam a képként exportált térképet, majd amikor a ragasztára került sor, akkor a háromszögek egyik oldalán rajta hagytam pár fület, amit beragasztóztam, hogy a másik háromszöghöz lehessen tapasztani. Az elején nagyon büszke voltam a zsenialitásomra, és gyanútlanul raktam össze a második változatot. Aztán eljutottam oda, hogy az utolsó oldalak jönnek, és itt már nem tudok benyúlni, hanem kívülről kellene a két papírt összenyomni. Viszont, ha nagyon megnyomom az üreges és könnyű szerkezet behorpad. Végül valahogy összeraktam a dolgot, de elég „törékenynek” tűnt a cucc.

Tanulságok

Azonban, ha már így itt volt a kezemben meg kellett állapítanom pár dolgot:

1. Így összerakva a dolog meglepően jól néz ki, és a kinyomtatott kétdimenziós térképpel együtt jó referencia lehet a sandboxozó karaktereknek arra, hogy milyen dimenziókban mozoghatnak.

2. A hexeket valahogy pontosabban kellene illeszteni, de egyébként jó az irány.

3. A háromszögek jól orientálnak, hogy hova kell jellegzetes tereptárgyakat vagy érdekes helyeket tenni. A planéta végső designjánál ez segíthet, hogy a Zöld Hold ne legyen egyik oldalán túlzsúfolt, másik oldalán viszont teljesen érdektelen a játékosok számára.

4. A bolygón d20 formájú. Emiatt akár lehetne mondani, hogy nem reális, de a Föld sem gömb, hanem geoid (Föld) alakú. Plusz, ha elfogadjuk, hogy ez egy játéktér, akkor kifejezetten vicces, hogy a planéta a játék központi szimbólumának tekinthető dobótest formáját veszi fel. Ráadásul a kaland afféle űrhajótörött karakterekkel számol, így akár ha az egyes zónákat megszámozom, akkor a kaland/kampány elején egy d20 dobással is meghatározhatom, hogy hová zuhanva kezdik meg a kalandot.

5. lehet, hogy egy 3d-nyomtatottt nagy d20-ra ragasztva az egyes oldalakat egy stabilabb az asztal körül nyugodtan körbeadható mütyür jönne létre, csak egy vagyonba kerülne.

6. Erre a gimmickre és kacatra Amerikában már indulna is egy Kickstarter, hogy összekalapozzon több tízezer dollárt. Persze Kínában fröccsöntött d20-bolygókkal.

A dolog egy tök jó szellemi kihívás volt, és a végeredmény is elég látványos lett. Ha valaha befejezem a kalandot, akkor valószínűleg az utolsó prototípus nyomán fogok elindulni és lemesélni a kalandot. Most már csak rendesen meg kellene írni. Talán planetáris románchoz jó lesz a Kard és Mágia rendszere…