Szóval itt van ez a blog. Kavicsok a margón. Ha definiálni kellene, akkor valamiféle radikális énblog lenne, de nem szeretnék túl sznobnak esetleg nagyképűnek tűnni. A lényeg az, hogy ide szeretném megírni azokat a gondolataimat, meglátásaimat és cikkeimet, amelyek a rendes munkám/mindennapi életemben nem jelenhetnek meg. Kiírom őket a margóra. Talán, akik egyszer (szerintem hamar) lelepleznek, majd rájönnek, hogy itt a margóról történő bekiabálások hogyan hatnak az utóbbi időben meglehetősen elhanyagolt életemre (vagy hogyan rejtettem önmagamat a margón túlra).
De ki is vagyok? Egy 1987-ben született fiatal férfi, aki egy Fejér megyei kis városban nőtt fel (habár azt a várost sokan Pest megyéhez sorolják, mert pont a határon áll, szerintem ebben van valamiféle mintázat), végül a középiskolát, az egyetemet és PhD-képzését Budapesten folytatta. Végzettségemet tekintve a „dehátjogászvagy” kasztjának öntudatos tagja vagyok, ami annyit jelent, hogy habár jogász diplomám van, gyakorlati jogi kérdésekben ne kérdezzétek a tanácsom. De mégis mit csinálok? A jog- és államtudomány végső kérdéseire keresem a válaszokat, politikai eszmék és korszakok történetével foglalkozom, egy közelről meg nevezni nem kívánt egyetemen oktatok és időnként még cikkeim is jelennek meg a kutatási témáimban. Egy boldogabb világban valószínűleg valamilyen bölcsészdiplomám lenne és a mostani hobbim lenne a főkenyérkereseti lehetőségem.
Na jó, de mégis miről fog ez az egész blog szólni?
1. Szerepjáték és szerepjátékelmélet: Kedves hobbim éppen felszállóágban/újraéledésben van, és nyilván napjainkban ha valaki szerepjátékról akar beszélni, akkor youtube-csatornát csinál vagy a különböző facebook-csoportokban vet fel témákat. Én nem kívánok youtuberkedni, a facebookot pedig rossz platformnak tartom a párbeszédre vagy összetettebb gondolatok kifejtésére (én a régi rpg.hu-s fórumokon vagyok szocializálva, és szerintem annál jobbat senki sem talált ki).
A szerepjátékkal kapcsolatos írásaim nem fognak a teljességre törekedni, nem szeretnék én is végig futni ugyanazokon az ezerszer lerágott témákon, hanem próbálok kicsit mélyebbre menni egy témában (jelenlegi terveim a különböző szerepjátékos világokkal kapcsolatos kutatásokban kulminálódnak, illetve decemberben várható egy nagy Dragonlance-extravaganza).
A jelenleg futó játékosként és mesélőként futó kampányaim beszámolóit szeretném itt elhelyezni, abban bízom, hogy ezek viszonylag folyamatos olvasnivalót biztosítanak majd. A kampánynaplókat és beszámolókat azért is tartom hasznos műfajnak a közösség egésze szempontjából, mert az asztali szerepjátékos közösség az interneten hajlamos nagyon absztrakt módon beszélni a hobbi egyes kérdéseiről, amik végül világnézeti kérdésekké válnak. Ezzel szemben egy játékbeszámoló afféle „így csináljuk mi” vagy „így szúrtuk el mi” jelleggel ezeket a vitákat lerángatja a földre.
Ahogy elkezdtem összeállítani az elkövetkezendő 2-3 hónap tematikáját különösen az elején lehet, hogy ez fog dominálni, mert itt rengeteg eddig nem publikált, de még nem letisztázott cikkem van, amik talán másoknak is érdekesek lehetnek.
2. Zene, zene… na jó metál: Nem tartom magamat a világ legvájtfülűbb zenerajongójának, amit súlyosbít az is, hogy legnagyobb fájdalmamra egyetlen hangszeren sem játszom, de imádok zenét hallgatni. Az egyedüli problémám, hogy a klasszikus zenei újságírás megszűnt létezni, ami meg van, ahhoz nem tudok kapcsolódni (értetlenül állok, hogy X-generációs és millenniál megmondóemberek miért ájulnak el önreflexió nélkül mindentől, amit az adott év tinédzserei imádnak), az általam kedvelt zenei stílus a meglévő fórumaiból hiányzik az izgalom és összességében eléggé meg vannak csontosodva (az 50-es évikben járó rockereknél kevés kiábrándítóbb sznobériában szenvedő csoportot ismerek), és általában a 10 éve jól működő oldalak döglődnek (a nuskull.hu nem is értem, hogy létezik-e; a rockstation.hu látványosan behúzta a kéziféket, a lángológitárokat pedig 10 éve azért hívják így, mert odahaza azzal fűtenek hideg téli estéken). Szóval, ha új impulzusokat akarok begyűjteni, akkor külföldi oldalakon vadászok és reménykedem, hogy találok valamit.
Szóval kicsit hiánypótló jelleggel részben olyan friss lemezekkel akarok foglalkozni, amiket éppen hallgattam, másrészt előveszek pár régebbi lemezt, mert attól, hogy valami régi, még lehet róla beszélni (valahol ez is fontos az emberi civilizáció egésze számára). Nyilván listák és fogalomtalanul értékelt életművek nélkül nem lehet az interneten kontentet gyártani, ezért időről-időre ellövök pár rangsorolt listát, hogy legyen min szörnyülködni.
3. Morgás a szórakoztatóiparról, a kultúráról, a világról és mindenről: Ez a kategória kicsit rá-rálép az eredeti szakmámra, de itt olyan témákkal foglalkoznék, ahol vagy nem akarok a tudományos precizitás igényével valamiről beszélni vagy egy-egy gondolatkísérletet megfuttatok, mielőtt komolyabban elkezdem kidolgozni. Az egész blog félig-meddig azért is indul, hogy a magamra mért alkotói válságomból megpróbálom magamat önfeledten kiírni (bármennyire is paradox módon hangzik ez). Ezek a „Keve szerint a világ” jellegű írások ritkábbak lesznek, de azért igyekszem a sok kockulás között ezt is felvillantani.
4. Showtime storytime: Nem vagyok sem túl érdekes ember, nincsen izgalmas életem, és nincs vágyam bármiféle internetes celebkedéshez, de időről-időre az önkifejezés vágyától hajtva előfordulhatnak olyan írások, amik a fenti kategóriákba nem férnek bele.
Miért blog? A mi családunkban 2002-2003 környékén lett először kábeles(!) internetünk odahaza (szóval a betárcsázós internettel sosem találkoztam), és a szokásos internetes csomópontok (pl Index és Origo; sajnos mindkettőnek rip) felfedezése és az akkoriban meglehetősen korlátozottan elérhető rock/metal zenevideók felkeresése után az első igazi virtuális közösség, amelynek periférikus tagja voltam, az az rpg.hu fórumai voltak (az index.hu fórumai egyáltalán nem vonzottak). Ma már az oldal lfg.hu névre hallgat, de a hőskor aktivitását már nem éri el, és a közösség részben-egészében ma már különböző facebook csoportokon belül él, azonban habár egy-két csoportban én is elég aktív vagyok, nem igazán érzem szellemileg kielégő és építő jellegű közegnek a facebook keretrendszere miatt (szerintem ha az 2700 fő a facebook helyett az lfg-n lenne sokkal előrébb tartanánk. Igaz, akkor mémeket nem lehetne megosztani olyan könnyedén).
Habár az internet a 2000-es évek elején azt ígérte, hogy létrejöhet a „nagy virtuális agora”, azonban ez az álom a 2010-es évekre szerte foszlott. Az agora sajátossága egy stabil tér, ahová visszatérhetünk, ahol nyíltan elmondhatjuk az élményünket és megoszthatjuk a tapasztalatainkat. Azonban napjaink internetes nyilvánosságának a legfőbb problémája, hogy megszűntek az agorák. Az internetes kommunikáció tereinek lefelé futó spiráljában a fórum-blogposzt-facebook bejegyzés-twitter poszt a párbeszéd ellúzív jellegét mutatja. Míg a klasszikus internetes fórum egy kvázi-intézményesített teret hoz létre, ahol több éves párbeszéd visszakereshetően folytatható, addig a blogposzt és a hozzá társuló kommentmező már az évek során „elsodródik”, a közösségi média sajátos műfajai (facebook bejegyzés, twitter) pedig már szándékosan az adott pillanatnak és pár napon vagy órán belül bekövetkező feledésnek vannak szánva, így igazi párbeszéd nem alakulhat ki a közös dolgainkról (vagy ugyanazokat a vitákat és köröket folytatjuk két hetente, mert mindenki nagyon write-only).
Nyilvánvalóan egy blog létrehozásával én is félig a feledésnek adom minden szellemi munkám, de abban bízom, hogy egy olyan kis teret taposhatok ki magamnak az internetes gazban, ahová pár ember szívesen betér. A blogot igyekszem hetente kétszer frissíteni hétfőn és csütörtökön (komolyabb vállalást nem merek tenni, az is csoda, ha egy hónap után nem unom meg, magamat ismerve). Egyelőre azt mondom, hogy működjön ez a dolog egy évig, aztán akár nyugodtan be is tudom csukni a boltot.
Szóval kövek, kavicsok, remélem kevés homokszemmel. Bízom benne, hogy valahol az éterben lesz valaki, akit érdekelnek ezek a csacskaságok.
Kavicsok a margón 