2021: az átmenetek éve (értékelés, listák és tervek)

A kis- és a nagyvilág

Mielőtt bármibe is belefognék, nagyon szépen szeretném megköszönni a blog követőinek és egyébként rendszeres olvasóinak a csendes jelenlétét. Nagyon jól esik és sokat jelent, hogy érdekel valakit mindaz, amit összeírok, és nem tudom, mennyi hatással vagyok a kis közegemre, de bízom benne, hogy időtállóak lesznek az itt összegyűlt írások!

Az elmúlt egy évben sok dolog történt, ami biztató volt a jövőre nézve (a kicsi és nagy világban egyaránt), de a folyamatok természetéből adódóan mindennek kell hagyni egy kis kifutási időt, mire megvalósulnak bizonyos dolgok vagy bekövetkezik, amire várunk. Emiatt ez az év számomra a kilátástalan várakozások és a látszólag sosem befejeződő munkák éve volt, ami különösen az év második felében eléggé megtörte a lelkesedésem (és kicsit a blog outputját is). Ennek ellenére 2022 második felére optimistán tekintek, mert habár az eleje nagy szívás lesz (erről később), de végre a magánéletünk átmeneti jellegének egy része megszűnik.

Kezdjük a hivatalos munkámmal. Sikerült kijutnom Prágába egy konferenciára, ahol a marxista utópiák túléléséről osztottam meg pár gondolatot. Kívülről meglestem a prágai gólem búvóhelyét, és megcsodáltam a Károly hidat, amely feltételezéseim szerint kevésbé lehetett zsúfolt, mint a 2020 előtti időszakban. Első utam volt a városba, de még jó lenne visszatérni, mert nem sikerült igazán ráhangolódnom a város hangulatára (úgyis mondhatnám, hogy kicsit csalódás volt). Ezen kívül még volt egy októberi jog és irodalom konferencia, ahol Grisham Ha ölni kell című regényéről beszéltem és megismertem Clark Aston Smith fordítóját Molnár Andrást (ha olvasod: hello!). Februárig le kellene adnom a kész tanulmányt, de lehet, hogy kettő lesz belőle. Decemberen pedig a Habsburg-ház trónosztása alkalmából tartott a tanszékünk egy konferenciát a királyságokról a történelem folyamán, ahol a francia monarchomachokról és a kálvinista zsarnokölés elméletekről beszéltem. Habár előzetesen nem voltam lelkes, azért a körülményekhez képest jól sikerült, és a mi délutáni panelünk szerintem sokkal jobb volt mint néhány nagynevű professzor haknija délelőtt (Sorry, ez van. Habár köztudott, hogy 70 éves kor felett minden professzornak joga van kicsit megbolondulni.)

Tanulmányok terén sok minden nem jött ki sajnos, de a következő év elejét igyekszem megnyomni már ha…

…nem csinálom ki magam a lakásfelújítással. „Megörököltünk” egy házat, ami a lakáshelyzetünk stabilizálása szempontjából jó, de sok munkánk lesz vele. Az év elején ezért nem tudom, mennyire fog haladni a blog, de bízom benne, hogy júliusra már be is tudunk költözni. Én inkább a stressz és a szakikkal való küzdelem miatt aggódok. Viszont ha készen leszünk, akkor végre lesz egy otthonunk! És egy hely, ahol személyesen meg tudom vendégelni a játékosaimat, mert a mostani albérletünk nem ideális erre.

Ha a pitiáner kis életemen túl nézek a nagyvilágba, akkor a világ még mindig kellemetlen hely, és általában nagyon aggasztó a tömegek mentális állapota. Egy darabig azt hittem, hogy egy nagy katasztrófa hatására talán összekapjuk magunkat, de úgy látom, hogy ez nem működik. Sajnos Covid ténylege sokakat halálát okozta, de úgy tűnik, hogy a véleménybuborékok és a z össztársadalmi intézményellenes bizalmatlanság áttöréséhez nem volt ereje (amin nem segít a „hivatalos magyar kommunikáció” sikerpropagandája és rendszerszintű konspiratív titkolózása sem). Úgy tűnik, most már ebben a világban kell élnünk.

Jah, jövőre lesznek választások Magyarországon. Nagyon határozott elképzelésem van arról, hogy milyen pályára állt rá az ország 2010-ben (vagy talán már korábban nagyjából az „Európai Unión kívül is van élet” bon mot óta), és egyelőre nem tűnik, hogy az önpusztító pályánkról le akarnánk térni. A hazai „jobb oldali” elit megpróbált okosabb lenni a sorsnál, hogy kicselezzük az átkot, hogy “mindig a vesztes csapatba állunk bele”, és pont ezzel teljesítjük be a balsorsunk. Mint egy görög tragédia.

Addig is az ember állampolgárként teszi, amit lehet, aztán vagy elég lesz, vagy nem.

2021 a zenében

A tegnap előtti posztomban részben érintettem, hogy nagyon erős volt az év zenében. Nem tudom, hogy időtálló klasszikus mennyi született, de többször bólogattam elégedetten, mint nem, és volt pár meglepetés lemez. Azonban van egy zavaró tendencia: mintha a gyagyás/önironikus mém- és influenszerkultúra felfalta volna a metált is. Egyre inkább az az érzésem, hogy most már a fiatal zenekarok is egyre inkább mémgyártásba fogtak volna ennek vannak persze jó oldalai (plusz párhuzamosan azt a kérdést is felveti, hogy a régi slágereink nem mémek voltak-e mielőtt erre lett volna szavunk).

A metál zene mémesülésére jó példa volt az új Limp Bizkit lemez a Dad Vibes-zal, ami tök egyértelműen a 2020-as évek öniróniáját kiszolgáló dal lett. Sokan hasra estek tőle, de engem sem a Limp Bizkit nosztalgia, sem Fred Dusték önkiröhögő produkciója nem hatott meg (bocs, nekem a kora 2000-es évek nosztalgiája a St. Anger olajhordóhangzásról, a Rhapsody és más zenekarok szimfonikus metáljáról és pár akkor hallgatott power metálról szól).

Hasonló mém volt, de a komolyan vehetőbb fajtából a Lorna Shore To The Hellfire című dala (azt a turhaharákolós breakdownt az utolsó percben, aki hallotta nem felejti el).

A német Eskimo Callboy We Got The Moves című dala, ami klipestül mindenestül nagyon szórakoztató volt, ehhez képest a direkt Euróvíziós dalfesztiválra írt Pump It már egyrészt izzadtságszagú volt (nem a klippes értelemben), másrészt elég egyértelmű volt, hogy a youtube reakcióvideós közege mennyire beépült a zenekarok marketingjébe (ezért én ha most zenekar lennénk akkor prioritásnak venném, hogy ezek megszülessenek).

Ehhez kapcsolódik egy régi sirám a youtube zenészek, reakcióvideósok és egyéb tartalom gyártók között, hogy egyes kiadók és zenekarok blokkolnak, copyright claimekkel terrorizálják őket. Nyilván bosszantó lehet a régi megállapodott zenekarok tagjainak, hogy mások a te munkádból csinálnak pénzt, viszont lehet egy fontos funkciója a művészek és alkotók szempontjából ezeknek a derivált műveknek: a kulturális emlékezet fenntartásának médiumai lehetnek ezek.

Egy fiatal ma nem vesz lemezt és nincs kötelező jelleggel végigkergetve a 20. századi pop és rockzenén, ezért könnyen kialakulhatnak úgynevezett műveltségi lukak, amik addig nőnek, amíg egész életművek belepottyannak és eltűnnek a közösségi emlékezetből. Az egyik kedvenc profi youtube zenészem Rick Beatonak van (volt? az utóbbi időben ritkábban van új rész) egy sorozata „What Makes This Song Great” címmel illetve különböző videókat gitártémákról, és vannak nagy rock dinoszauruszok (illetve a kiadójuk), amelyek képesek azonnal lecsapni egyetlen riff miatt.

A probléma ezzel az, hogy ez tökéletes módja annak, hogy egy új generáció elessen attól a lehetőségtől, hogy véletlenül ráakadjon a régi szerzőkre. 2020-ben a Yes Roundabout című dala kisebb mémmé vált a fiatalok között pár youtuber miatt, ami biztosan eredeti és saját élményt okozott pár ezer fiatalban, ezzel kicsit rögzítve a feledés áradatában. (Persze Bede Márton a 444-ről megmondaná, hogy kurva unalmas 60 éves zenekarokról beszélni.) De a klasszikusoknak pont az a titka, hogy a mindenkori jelennel (és új generációkkal) tudnak párbeszédet nyitni, az, hogy a „klasszikus” létét tagadása vagy ignorálása csak arra jó, hogy túlpörgessük a kulturális feledés folyamatát (aztán nem marad más, csak a corporate bullshit). Szóval a reakció videóknak van szerintem pozitív hatása, és ez alapján úgy tűnik, hogy a TOP 5 metál zenekar, amely ezen a lábon is megáll: Metallica, Tool, Gojira, Nightwish és Jinjer jó pozícióból indul.

Ha már reakcióvideó és marketing: ez nagyon aranyos húzás volt. Egyébként nem tudom eldönteni, hogy az Archspire most tényleg jó vagy csak vicczenekar.

Plusz egy másik gondolatkör a teljes reakcióvideó színtérről: pár éve elég jól lehetett youtube karriert csinálni, hogy afroamerikai srácok és lányok metált hallgattak és nagyon amerikai és nagyon eltúlzott reakciókat vettek fel magukról. Ennek meg van a maga szórakoztató faktora (nem mondom, hogy nem néztem őket, azért is tudok a jelenség létezéséről). Ami 2021-ben új volt, hogy tök sok olyan ember is felszállt erre a dologra, akik értenek is a zenéhez az utóbbi időben a Daily Doug (idősebb komoly zenész, aki valahogy nem ismerte eddig például a Pink Floydot sem, de cserébe perfekt zeneelméletből és tök nyitott. Jah és szereti a jó whysky-t ami plusz) és a The Charismatic Voice (Operaénekesnő/vocal coach multiclassokból Dunát lehetne rekeszteni a youtube-on, de ő valahogy szórakoztató, és a lelkesedése ragadós, plusz érti is, hogy mit csinálnak az énekesek).

A legjobb lemezek listáját nem adom ki, de helyette pár best of és érdekesség az évből:

Legjobb férfi énekes

Mikko Kotamäki (Swallow the Sun). Erről még mesélek részletesebben a TOP 10-es posztban. Juha Raivio már három-négy lemez óta gyászolja zenével kedvesét Aleah Stanbridge-t, és ennek a fájdalomnak a kifejezője lett ezen a lemezen Kotamäki, aki fantasztikus alázattal és érzékenységgel hozza a brutális hörgésektől a melankolikus éneklésig mindent, amit kell. Nagyon szubjektív választás, de ez volt számomra az egyik emlékezetes férfi énekesi teljesítmény.

Versenyben voltak még:
Matt Heafy (Trivium), a generációja egyik legjobb metál énekese, és emlékezetes volt, amit csinált az új lemezen
Asger Mygind (Vola), klasszikus tiszta énekélés tekintetében nekem ez tetszett a legjobban idén
Will Ramos (Lorna Shore), azért három dallal kevesen mutatkoztak be ilyen látványosan az elmúlt évtizedben
Különdíj: a Mastodon legénysége (különösen Troy Sanders esetében látványos a fejlődés)

Legjobb Női énekes

Courtney LaPlante (Spiritbox) Az Iwrestledabearonce óta LaPlante nagyon sokat fejlődött, és ezen a lemezen az elmúlt évek alatt a zenekarba tett munka kifizetődött, és ez az ő évük volt.

Versenyben voltak még:
Adrienne Cowan (Seven Spires). Most már elég sokan vannak a női énekesek között is, akik jól váltanak tiszta és extrém vokálok között, Cowan a Dream Theateres srácokhoz hasonlóan Berklee College of Music alumnijából jött zeneszerzőként, de énekesként sem semmi.
Simone Simons (Epica). A hölggyel kapcsolatban sokáig szkeptikus voltam, de az elmúlt években megkedveltem az Epicát és vele együtt Simone Simonst.
Chelsea Wolfe (Bloodmoon: I). Chelesea Wolfe-t elvileg nekem találták ki, ennek ellenére nem tudtam igazán megszeretni a saját lemezeit. A Converge-dzsel közös zenei projektje viszont több lett, mint a részek összessége.

Az év legnagyobb csalódása

Az Evanescence eddig nem adott ki igazán rossz lemezt, de sajnos idén ez megtörtént. Unalmas, kommersz lemez született, amelyet jobb lesz elfeledni.

Versenyben volt:
Nem sikerült eljutnom a Fekete Zajra, hogy halljak pár Thy Catafalque dalt élőben. A zenekar iránti csodálatomat már megénekeltem (talán itt picit túl lőttem a célon, de az értintett kedvesen reagált privátban), de sajnos ez kimaradt. Azért nem az év csalódása, mert setlist alapján az igazi nagyvadakat nem játszották.
Utolsó napos bomba hír: Úgy néz ki, hogy Eskimo Callboy megváltoztatja a nevét és leszedi a netről pár korai számát, amelyek nem voltak elég érzékenyek szövegileg. Nagy árat fizetnek azért az Euróvíziós indulásért. Nyilván nem dől össze a világ, de biztos vagyok benne, hogy ez egy megelőző csapás mielőtt cancelleznék őket. Pesszimista vagyok: ez nem fog menni.

Az év feldolgozása

Kaelen Mikla: Óskasteinar (Kis kece lányom). A három izlandi gótlányról már megemlékeztem egyszer, az új lemezüknek a borítója szuper és van pár jó dal is, de ez volt a legkellemesebb meglepetés. Mint kiderült Izlandon a Kodály-módszer miatt a Kis kece lányom az általános zeneképzés része, és így került erre a lemezre egy ismerős dallam.

Versenyben voltak még:

Melodika Bros: A Snowy Acoustic Medley (Nightwish). Egyszer poén lett volna megcsinálna Daywish Project néven egy akusztikus gitáros, férfiénekes Nightwish tribute projektet. Valami hasonlóként képzeltem.

Wormwitch: Hit the Lights (Metallica). Egy nagyon poén black’n’roll feldolgozás, amitől az embernek egyből pogózni támad kedve.

Az év borítói

Tavaly nem figyeltem erre, de idén jobban figyeltem az albumborítókra. Szerintem jó lett a felhozatal.

10. Neptunian Maximalism: Solar Drone Ceremony. Én nem tudom miféle perverz, lovecrafti rémálom folyik itt, de úgy gondolom, hogy egy gránát elférne oda.
9. Mystras: Empires Vanquished and Dismantled. Görög black metal old school DnD-hez illő borítóval.
8. Helloween: Helloween. Egy szép tisztelgés a zenekar tekintélyes múltja felé.
7. Architects: For Those That Wish to Exist. A templomablakon beszűrődő fény és az űrhajós kompozíciója nagyon emlékezetes kép 2021-ből.
6. Silver Talon: Decadence and Decay. Már a lemezkritikámban is megírtam, hogy olyan mint egy kora 2000-es évekbeli dark fantasy regény vagy szerepjátékos kiadvány borítója.
5. Lorna Shore: … And I Return To Nothingness. Egyszerű, de hátborzongató borító az év legfontosabb kislemezéhez.
4. Dvne: Etemen Ænka. Egyszerű, de annyira jó a színvilág és az arc annyira megkapó, hogy nehéz volt elfeledni.
3. Kaelan Mikla: Undir Köldum Norðurljósum. Nagyon szép borító, amit szívesen viselnék pólóként is.
2. Swallow the Sun: Bloodflower. Egyszerű, de szép borító, tökéletesen illik a lemezhez.
1. Trivium: In the Court of Dragon. Sárkány van a borítón. Van kérdés?

10. Neptunian Maximalism: Solar Drone Ceremony

9. Mystras: Empires Vanquished and Dismantled

8. Helloween: Helloween

7. Architects: For Those That Wish to Exist

6. Silver Talon: Decadence and Decay

5. Lorna Shore: … And I Return To Nothingness

4. Dvne: Etemen Ænka

3. Kaelen Mikla: Undir Köldum Norðurljósum

2. Swallow the Sun: Moonflowers

1. Trivium: In the Court of the Dragon

A Top 10 legjobb lemezborító

Az év videóklipjei

Empyrium: Three Flames Sapphire. Gyönyörűen fényképezett videóklip. Különösen a mostani borult időben nagyon lehet érezni a videóklip világát

Versenyben voltak még

Thy Catafalque: A kupolaváros titka. Budapest! Kátai Tamás! Jó értelemben kilóg a Vadakból ez a dal, és a hozzá forgatott videó is emlékezetes volt számomra.

Seven Spires: Gods of Debauchery. Nagyon egyszerű klip, amelyben zenél a banda, de annyira szimpatikus és átélt az egész, hogy nagyon meg lehet szeretni őket.

Nanowar of Steel: La Polenta Taragnarock. A metal zene Irigy Hónaljmirigyének idei lemeze nagyon szuper volt, a beharangozó folkmetál kislemez pedig ütött mint a másnapos skótdudás a Valhalltellinában.

Eskimo Callboy: We Got The Moves. Tavaly lemaradtam a Hypa Hypa című modern klasszikusról, és elsőre úgy tűnt, hogy csak egy Hypa Hypa 2.0, de tévedtem. Ez rohadt vicces és a 90-es években ez (is) instant sláger lett volna.

Az év dalai

Ez a lista talán nem állja majd ki az idő próbáját, de áttekintésnek talán jó lesz. Majd január közepén jön egy bővített/frissített lista.

+1: Vola: These Black Claws
A Vola idei albuma olyan volt nekem, mint a Leprous 2019-es Pitfalls című lemeze: kellemesen popos metál/rock lemez végig jó tiszta énekléssel. Ez a dal nagyon meglepett, sokakat ki akasztott a rapbetét, de engem itt nyert meg magának a lemez. Bátor húzás volt.

10. 1914: … and Now Cross Marks His Place
Az ukrán első világháború mániás black-death metal zenekar új lemeze jobban ütött, mint az előző. Ez a dal pedig felkavaró tanúságtétel a háború borzalmairól. Van egy pont, ahol a dobok nagyon jól hozzák a lövegek sortüzét a sárban.

9. Echo Tail: Tired of Being Tired
Az év egyik legjobb gitárszólója hallható itt, de ezen túl is nagyon szép melankolikus dal.

8. Dvne: Omega Severer
A Dűne tematikájú skót Dvne, lemezéről nehéz lenne egyetlen dalt választani, mert a stílusból adódóan nincsenek slágerek, de ez nagyon jó demonstráció. Az Isis progresszív/sludge/post-metal korszakát idéző részek voltak a kedvenceim, de azért kapunk bőven dallamos gitárszólókat is.

7. Seven Spires: Gods of Debauchery
Adrienne Cowan lenyűgözően jó dalával nyit az azonos című lemez. Szerintem ez volt az év egyik legjobb szimfonikus lemeze (mit tesz, ha az ember Berklee-ben tanul zeneszerzést és melle Sascha Paeth és a Fleshgod Apocalypse-es Francesco Ferrini is szárnyaik alá veszik) A videóklipről már megemlékeztem.

6. Architects: Giving Blood
Úgy tűnik, hogy a metalcore zenekaroknak jól áll a Linkin Parkosodás (rátok is nézek Bring Me The Horizon), de az Architects már elég régóta kedvenc. Ez a dal pedig nagyon állat.

5. Trivium: Fall Into My Hands
Végig nagyon epic lemezt írtak Matt Heafyék, de nekem erről a lemezről ez volt a kedvencem.

4. Spiritbox: Holy Roller
Ez csalás, mert tavaly jött ki a kislemez a klippel együtt, de a lemez csak idén ősszel. Brutálisan jó alapriffje van, ami beleég az ember agyába (szinte táncolható). A videóklip pedig zseniálisan hozza a Blair Witch Project/Conjuring/Midsommar hangulatot.

3. Eskimo Callboy: We Got The Moves
Mintha az Attack Attack!, a Scooter és a Rammstein szentségtelen szerelemgyerekét hallanánk. Ahogy dal közepén a hardstyle breakdownból váltanak metalos breakdownra, az zseniális. Iszonyatosan fülbemászó dal. Nem sok kellett ahhoz, hogy ezt tegyem az első helyre (nagy volt a tülekedés az első négy helyezettnél).

2. Thy Catafalque: Piros-sárga
Elsőre úgy tűnhet, hogy csak egy könnyed dal, de olyan váltások és hangszerelési ötletek vannak itt, amitől az ember leteszi a haját. Vörös András éneke csak a hab a tortán. A pozícióját a komolyan vehetőségének köszönheti, csak hajszállal előzte meg az Eskimo Callboyt.

1. Lorna Shore: To The Hellfire
2021-ben ez volt a metal dal. Will Ramos pedig nem is ember. Legalábbis olyan hangokat, amiket az utolsó percben hallunk emberek nem nagyon szoktak kiadni magukból. Külön kiemelném az ügyesen használt szimfonikus réteget a dalban (már a Mental Cruelty is így tette fogyaszthatóvá ezt a típusú zenét idén), illetve a szuper, dallamos gitárszólót. Zseniális.

2021 a szerepjátékban

Igazából elég transzparens, hogy mit csináltam szerepjáték fronton. Két kampányt mesélek és egyben játszom állandó jelleggel. Volt egy online találkozó nyáron, ahol meséltem Dragonlance-t (Bosszú sárkányai).

Utóbbihoz kapcsolódik az év egyik legnagyobb csalódása, mert sajnos nagyon elszúrtam a felkészülést és a idő belövését ezért nagyon keveset haladtunk az kalandban és végül a folytatás is nagyon elsikkadt. Talán lehetne folytatni, de nem tudom, hogy lenne-e rá fogadókészség.

Katalónia

A Katalónia kampány zajlik tovább, őrültebbnél őrültebb kalandokkal és gyorsan elpatkoló karakterekkel. Cserei Farkast sikerült nyugdíjaznom, azóta viszont három karakterem is meghalt itt:

Don Guiellmo Galardo de Barcino (katalán bajvívó/deák). Katalán libertinus. Már hatodik szintű volt, de egy kétes szerelmi kaland után egy romban ráesett egy szürkenyálka, ami végzett vele. Nagyon sajnáltam a halálát, szerintem még mindig nem sikerült teljesen feldolgozom.

Christian Ragnarson (svéd katona/vagabund). Ő egy vele nagyon vártam a játékot, mert egy kifejezetten egyszerű extrém sportoló/izomembert akartam játszani, de egy ideig Don Guiellmo segédje volt, majd a Heszperidák Kertjében egy medúza pillantása végzett vele.

Maurizio Balsamo (olasz deák). Olasz castrato, énekes és deák/orvos. A háttérsztorijából sok minden nem derült ki. Nagyjából négy játékalkalom után (mialatt Boscontiga minden olaszáról kiderült, hogy halálos ellensége) egy Italo Calvino nevű orgyilkos végzett vele.

Most az ifjú andalúz jezsuitát Valerián atyát játszom. Fél játékalkalomnyi ideje volt eddig, de bízom, hogy többre fogunk menni. A csapatra nagyon ráfért egy hatékony gyógyító és némi erkölcsi támasz.

Ezúton szeretném megköszönni Narmornak a töretlen lelkesedését, amivel fenntartja ezt a kampányt. Nem könnyítjük meg a dolgát, de annyira sodródó hangulatúak a kalandok és annyira szabadok vagyunk, ami számomra egyedülálló. Nem tudom, hogy lesz vége a kampánynak, de egyelőre nem is szeretném. Csak Boscontigát hagyjuk el végre.

Dragonlance Reloaded

Nyáron a csapat befejezte a Dragons of Deceit-et (a csapat egy picit nehézkesen prezentált légicsatában lerohanta sárkányok hátán Sanctiont és kiszabadították a jó sárkányok tojásait). Már csak az utolsó két kalandot kellett volna lejátszanunk, de az év második felében egyszerűen nem tudtam leülni, hogy normálisan felkészüljek, ezért csak tolódott. Most karácsony előtt megbeszéltük, hogy mindenképpen folytatjuk.

A tervem az, hogy 2022-ben befejezzük a történetet. Remélem, hogy sikerülni fog méltó lezárást kanyarítanom.

Haldokló Nap Árnyéka

Huszonkettedik játékalkalomnál járunk (három játékalkalom krónikájával vagyok adós. Az elmúlt pár játékalkalom eseményei nagyon nem voltak politikailag korrektek, de minket nem zavar. Én rettentően élvezem, és bízom benne, hogy a játékosaim is kitartanak.

Ha minden jól megy, januárban folytatódik a Hórusz Lánya etap. Jövő héten magánál Imthalos atyánál fognak vendégeskedni. Bizonyosan el fog szabadulni a pokol.

2021 a blog szempontjából

Igazából sokkal többet nem tudok mondani a születésnapi poszthoz képest. A Birthright d’Extravaganza sikeres volt ahhoz képest, hogy mennyire obskúrus témát választottam. A One Ring bemutatóm decemberi utóéletének pedig nagyon örültem. Nagyon szépen köszönöm annak az olvasómnak (Kovács Gergely), akik direkt belinkelte a bejegyzést, amikor az előrendelést megnyitották a nagyközönség előtt! Ez óriási megtiszteltetés!

Ami nagy tanulság volt, hogy sokkal bátrabban kell címet adnom. Nem akarok idegesítő Buzzfeed-imitátor lenni, de az első pár poszt semlegesebb címeihez képest jobban figyelek, hogy vonzó legyen a címadás is.

Most pedig egy kis újrázás (nézzük január 1-től december 31-ig mit produkált a blog, igyekszem nem ismételni magam.

A blog nyers statisztikája: [a számok tegnap estiek, talán frissítem őket]

Megtekintések száma: 16919
Látogatók száma: 5577
Hozzászólások: 95
Kedvelések: 49
Követők: 12 (Köszönöm!)
Posztok száma: 92
Összes szó: 245 889
Átlag szószám posztonként: 2644

TOP 10 cikk

100-as megtekintés felett idén huszonkét poszt teljesített, ebből a Top 10:

10. Közelítések a szerepjátékos világok elméletéhez [177]
Az egyedüli tavalyi cikkem, ami besurrant a TOP10-be. Ez örömteli.

9. Hármas Rendszerű Ellenfél Index és más kacatok [196]
A HREI véglegesítése még várat magára, de a többi anyag publikálásának örültem. Remélem, hogy voltak olyanok, akik tudták használni. A tervem az, hogy többi ilyen dolgot is kihozok jövőre.

8. Újramesélni egy legendát 1. – Kampányszervezés és háziszabályok (Dragonlance Reloaded) [204]
A másik Dragonlance cikksorozat kezdődarabja. Sajnos elakadtam az írással, de így is kijött még tíz ilyen cikk. Január-februárban folytatom. Örültem a pozitív visszajelzéseknek.

7. Amikor R.A. Salvatore szerepjátékos kiadványt írt: The Bloodstone Lands [229]
Ezt előbb meg akartam írni, végül egy nyári poszt lett belőle. A vidéket szeretem és menet közben még a szívem is meglágyult kicsit, pedig eredetileg láncfűrésszel estem neki.

6. A sandbox ördöge: Skyrim és asztali szerepjáték [328]
Az egyik személyes kedvencem a blogról. Az ilyen cikkek megírásáért kezdtem el az egészet.

5. Első benyomások: The One Ring Roleplaying Game második kiadás (Free League) [331]
Nagyon örültem, hogy ilyen pozitív volt a fogadtatása ennek az írásnak. Nagyon sokat dolgoztam vele miután hónapokig nem írtam semmit, ehhez képet az, hogy száz bejegyzésből (amik között bőven vannak százas megtekintésűek is) ilyen eredményt ért el tök jó. Plusz felhívhattam a figyelmet erre a játékra.

4. A szerepjátékos történetmesélés másik oldala: a játékos karakterek előtörténetei [339]
Ez volt az egyik váratlan sikerem a blogon.

3. Egy szilveszteri játék: Phandelver elveszett bányája 1. [350]
Sajnos nem tudom lesz-e folytatása/befejezése. De örülök, hogy tetszik.

2. Szigorú értelemben szetting-e a Titán világleírás (szetting elméleti esettanulmányok 1.) [624]
Nagy kedvencem ez az írás, és ti is szerettétek.

1. Miért játszanál emberrel ha van tiefling? Avagy a Dungeons and Dragons történetének legjobb és legfontosabb fajáról [859]
A blog történetének legtöbbet megtekintett posztja. A többit elmondtam korábban.

2022-es tervek a blogon és szerepjátékos szempontból

Folytatom, amit elkezdtem. Valószínűleg az év első felében kevesebb mély elemzés várható (bár van egy jó általánosabb cikk ötletem). A meglévő sorozatokat folytatom (Dragonlance Reloaded és Haldokló Nap Árnyéka). Ezen kívül még van a korábban megszellőztetett Dolmákpart ötletem, amihez lehet, hogy írok egy designnaplót, talán az év végére lesz is valami kézzelfogható belőle. Szeretnék decemberre ismét egy jól elkészített mélyfúrást csinálni, a témát már keresem. Usual suspects: Planescape , Dark Sun; csak az a baj, hogy nem játszottam egyiket sem, de ezért vagyok hobbitudós vagy mi a fene…

Ezen kívül van talonban egy csomó anyagom a Haldokló Nap Árnyékához. Azt az alfa verziójú dokumentumot a Letöltésekből illene most már kijavítanom és megírnom rendesen. Egyelőre azt nem tudom, hogy milyen formában jöjjön ki. Kitegyem itt az oldalra letöltésekre vagy a dmsguilden pay what you want formában (utóbbi inkább csak a jogi státusza szempontjából lenne tisztább)? Az egyedüli probléma (?), hogy biztosan nem lesznek a kész dokumentumok túl esztétikusak. A Hórusz Fiát mindenképpen szeretném 2022-ben kihozni, illetve egy Mesélői segédletet (véletlen találkozási táblázatokkal és más finomságokkal), továbbá egy Öreg Birodalmak Városai munkacímen futó kis kiegészítőt ahol a nagyközönség elé bocsátanám a kampány során eddig érintett városokat.

Új kampányt nem akarok indítani, örülök, ha egyet sikerül lezárnom és a másikat fenntartanom, de van egy rémromantikus Helvéczia kalandötletem, csak meg kellene írnom és tesztelni…

Most már csak annyi van hátra, hogy sikerekben gazdag boldog új évet kívánjak minden kedves olvasómnak!